Most már köszönöm, Rami Malek leállhat
Az amerikai Ira Sach új, The Man I Love című filmje egészen jó lehetne, ha egy elemet ki tudnánk műteni belőle, lehetőleg lézerrel: ezt az egy elemet úgy hívják, hogy Rami Malek, a Bohém rapszódia katasztrofális főszerepéért Oscar-díjat kapott színész, aki nem talált még olyan jelenetet, amit ne tudna annyira pépesre csócsálni, hogy minden rendezői, forgatókönyvírói és egyéb művészeti próbálkozás ellenére ne száz százalékban az ő pépes csócsálásáról szólna.
Nem tudom, mikor indult el ez a folyamat nála, a Mr. Robot idején még tudta kontrollálni annyira magát, hogy ne legyen ebből probléma, igaz, a sorozat több szálon futott, másnak is bőven volt lehetősége két centivel a kamera mellé meredni, a techsorozattól megszokott elkomponált, furcsa képein. De amikor a figyelem rajta van, akkor Malek beszippant minden kreatív folyamatot maga körül, hogy ő, csak ő lehessen a középpontban.
Ami tulajdonképpen egyezhet is Sachs rendezői szándékával. A The Man I Love (a cím egy Gershwin-dalból ered, magyarul: A férfi, akit szeretek) a nyolcvanas években játszódik, New Yorkban, egy csapat színházcsináló közegében. A társulat vezetője Jimmy George (Malek), aki úgy tűnik, mintha egy létező figura lenne, de valójában több hasonlóból gyúrták össze.
George harsány, majdnem zsarnoki, nemtörődöm karakter, aki szeret a figyelem középpontjában lenni, de az ezzel járó munkával már meg kell birkóznia. A férfi ugyanis AIDS-beteg, ráadásul súlyos stádiumban. De ez nem akadályozza meg, hogy melegklubokba járjon, vagy hogy felszedje őt az alsó szomszéd (Luther Ford), a jelenlegi, nagyon türelmes párja (Tom Sturridge) legnagyobb bánatára.
A The Man I Love addig remekül működik, amíg kiismerjük a viszonyokat: a társulatot, amiben a főszereplő aktív, a baráti társaságot, amiben szintén nagyon aktív a főszereplő, és a családi viszonyokat, ahol már kevésbé rózsás a helyzet. Sógorát Ebon Moss-Bachrach alakítja A mackóból, testvérét pedig Sachs előző filmjében is főszereplő, pompás Rebecca Hall. Sőt, a tervek szerint ebben a filmben sem Malek lett volna a központban, hanem A fényképész napjában és a Passagesben is szuper Ben Wishaw, de a brit színész nem tudta összelogisztikázni a szerepet.
Amivel a The Man I Love a lehető legrosszabbul járt. Miután feltérképezzük azokat a bizonyos viszonyokat, és a New York-i szédítő művészi közeg után ráfókuszálunk Jimmy George figurája, onnantól kezdve elindul a Rami Malek Színészmesterségi Tisztítótűz-hadművelet, ami csak és kizárólag magánszámok sorozatából áll, ahol a színész minden izmát, ínát és erét megfeszítve produkálhatja magát, mintha még mindig a Live Aid színpadán lenne a Queen-filmben.
Eljátszhatja a magát előre elgyászoló mártírt, a kínkeserves pillanatokig kitartó művészt, a nemtörődöm szexfüggőt, sem a gesztusaiban, sem a mimikájában nincsen semmi, ami utalna vagy legalább sejtetne. Mintha valaki beülne a színjátszás autójába, és addig nyomná a gázt, amíg neki nem megy a falnak. A fal ebben az esetben a film vége.
Ami kifejezetten rosszat tesz az érzékeny, apróságokra odafigyelő Sachs filmjének. Tulajdonképpen legyinteni lehetne arra, hogy egy újabb AIDS-dráma, de valójában a The Man I Love nem azokról szól, akik belehaltak, akiket eltemettek, akik a kórházban HIV pozitívan elsorvadtak. Hanem azokról, akik tisztában voltak azzal, hogy betegek, csak nem törődtek vele. Jimmy George karaktere nem foglalkozik olyasmivel, hogy egyáltalán elmondja a szexpartnereinek, hogy tulajdonképpen halálos beteg, ráadásul fertőző is, ugyanúgy szexel, mintha mi sem történt volna. A gyógyszereket sem ő, hanem a párja adagolja ki neki. „Jimmy nem elfoglalt, hanem lusta” – mondja a sokat tűrő partnere.
Rami Malek viszont egészen biztosan nem lusta, mondhatja a sokat tűrő néző, aki a csendes pillanatokban is intenzíven izzik, mint valami földbe csapódott meteorit, ami az istennek sem akar kihűlni. Nem a legjobb, hanem a legtöbb színészetet nyújtja olyankor, amikor ennek a fele, harmada, negyede is elég lenne. Alig várom, hogy megint Oscarra jelöljék.
A The Man I Love bemutatója az idei cannes-i filmfesztiválon volt. Mi Karlovy Varyban láttuk. Magyar premierről egyelőre nem tudni.
Részlet a filmből:
