Ez az a festmény, amit Tanács Zoltán visszaad a Szépművészetinek
Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter május 14-én bejelentette, hogy első intézkedései egyikeként visszaviteti a Szépművészeti Múzeumba az eddig a Nagy Márton által vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium épületébe kölcsönadott festményeket. Megtaláltuk, melyik az a műalkotás, ami Tanács Zoltán Facebook-posztjában a legjobban kivehető. Nagy Imre 1944-ben készült Pihenő pásztorgyerekek című munkájáról van szó.
A székely festőiskola egyik legjelentősebb alkotójaként számontartott Nagy Imre a ma már Csíkszeredához tartozó Zsögödön született 1893-ban, szülőfaluja iránti tiszteletből vette fel a Zsögödi előnevet. Eredetileg szobrásznak készült, tanult Stróbl Alajosnál, a budapesti Képzőművészeti Főiskolára jelentkezésekor azonban jobban érdekelte már a festészet. Edvi Illés Aladár, Olgyay Viktor, majd Révész Imre tanítványa volt, Szőnyi István, Korb Erzsébet, Patkó Károly és Aba-Novák Vilmos társaságában dolgozott.
Bár 1922-ben Zürichben nyílt önálló kiállítása, később pedig Firenzében és Londonban is kiállították a képeit, a tanulmányai befejeztével, 1924-ben elhagyta Budapestet és visszatért Zsögödre. 25 éven át ott élt és alkotott.
„Kezdetben pasztózus felületkezelésű olajtechnikában készítette kevés alakkal jelzett, illetve alaknélküli, madártávlatból komponált tájképeit, néhány aktját és portréját. Aztán a fametszet-előtanulmányok alapján festett életképek és tematikus kompozíciók következtek, majd az 50-es évek kényszerű cukor- és cementgyári, a szocreál követelményeit közelítő korszaka után készítette szabadfogalmazású, vegyes tematikájú kompozícióit” – olvassuk róla a Csíki Székely Múzeum honlapján. Az intézménynek társalapítója volt, és mivel a végrendeletében Csíkszereda városának adományozta a 6500-nál is több képet tartalmazó gyűjteményét, ma a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó, a festő szülőházának kertjében álló emlékmúzeumában őrzik a művei javát.
„A zsögödi ház: egy kivételes alkotó rendkívüli erőfeszítésének és vaskövetkezetességének tanúja. Öt- és tízéves tervei itt érlelődnek, s munkáinak jó része itt készült el. A belső szobában két remekmű között sódar és szalonna lóg a gerendáról; egy kantár s két gereblye társaságában ifjúkori fametszetek és rézkarcok sorakoznak. A sarokban, élére állítva, többtucatnyi festmény bekeretezve… S a másik két szobában is rengeteg kép a falon” – írta Sütő András.
Az emlegetett szülőháza kertjébe 1973-ban épült a galéria, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület Nagy Imre halála után a festőművész képeinek állandó kiállítóhelye. De nemcsak Zsögödön őriznek Nagy Imre-festményeket, hanem többek között a Marosvásárhelyi Művészeti Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a londoni Királyi Képtárban, Románia Nemzeti Művészeti Múzeumában, Bukarestben és a Magyar Nemzeti Galéria-Szépművészeti Múzeum budapesti gyűjteményében is. Az intézmény honlapján 7 festményét és 10 rajzát/metszetét láthatjuk.
Köztük a 98 × 120 cm méretű Pihenő pásztorgyerekeket is. A képet jól leírja az, amit Mohy Sándor kolozsvári festőművész az egész Nagy Imre-életmű kapcsán megfogalmazott: „Nagy Imre luminista; munkáin a fény a főszereplő. (...) Neki mindegy milyen téma előtt áll: portré, akt vagy kompozíció, minden munkáján lüktet a fény, átitatódnak a rámenősen kiértékelt formák.”
Szabó András művészettörténész pedig azt mondta Nagy Imréről, „festői felfogása alapján a posztimpresszionisták közé tartozik. Táj- és arcképfestőként jelentős, expresszív szemléletű festményein a székelység küzdelmes helytállását mutatja be, hegyes tájképein a szülőföld szeretete tükröződik.”
Munkásságának elismeréseképpen Nagy Imre 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjat, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjat kapott, 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával ismerték el, 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazták. Hamarosan eggyel több képe lesz a Magyar Nemzeti Galéria–Szépművészeti Múzeum 19–21. századi Gyűjteményében.
