A haverjaikat jelölték a legfontosabb brit művészeti díjra a zsűritagok a Guardian szerint

A londoni Tate Britain és a Teeside Egyetem Middlesbrough-i Modern Művészeti Intézetének (MIMA) képviselői Simeon Barclayt, Kira Freijét, Marguerite Humeau-t és Tanoa Sasrakut nevezték meg a világ legismertebb művészeti kitüntetésének számító Turner-díj idei döntőseiként, írja az Artforum.

Az angliai Huddersfieldben született Barclay egy, az észak-angliai ipari városban töltött gyerekkoráról szóló spoken word előadásáért, a 41 éves Freije az Unspeak the Chorus című szoborkiállításáért kapott jelölést. A Londonban élő, 39 éves Humeau a koppenhágai ARKEN Kortárs Művészeti Múzeumban és a Helsinki Művészeti Múzeumban bemutatott, ökológiai és egzisztenciális témákat érintő Torches című egyéni kiállításának köszönhetően, a 30 éves brit-ghánai Sasraku pedig az olaj közelmúltbeli történetének politikai és katonai vonatkozásait feltáró installációjának hála lett shortlistes.

„A Turner-díj továbbra is lenyűgöző képet nyújt a kortárs brit művészet sokszínűségéről és vitalitásáról” – nyilatkozta Alex Farquharson, a Tate Britain igazgatója és a Turner-díj zsűrijének elnöke.

Hova tűntek a nyugtalanító, vad pillanatok?

Azonban nem mindenki gondolja így. A Guardian kritikusa szerint például szűk látókörű, elitista döntés született. A 2026-os shortlistre került alkotások kapcsán túlságosan komolykodó spoken wordről, értelmetlen acélvázakról és rideg katonai esztétikáról írnak. „Már rég nem a vad, sokkoló, nyugtalanító, korszakot meghatározó pillanatokról szól ez a díj, mint a kilencvenes években – olvasható a cikkben. – A 2026-os Turner-díj valami egészen más, valami, ami sokkal jobban illik a korunkhoz: egy kicsit félénk, egy kicsit óvatos, egy kicsit biztonságra törekvő.”

Az idei listán sem festő, sem videoművész nem szerepel, és ahogy a Guardian fogalmaz, hiányzik a korábbi évek haragja, dühös politikai üzenetei, a radikalizmus, valamint a változást hozó öröm is.

Komoly díj helyett vállalati konferencia

Az 1984-ben alapított Turner-díj a világ egyik legelismertebb művészeti kitüntetésének számít. A shortlistre kerülő és a nyertes művészeket a díj zsűrije választja ki az előző évben bemutatott alkotásaik alapján. Az angol romantika utolsó nagy egyéniségéről, William Turnerről elnevezett elismerést általában brit művészeknek ítélik oda, és már a kezdetektől fogva nyilvános vitákat váltott ki a jelöltek úttörő alkotásai miatt. Damien Hirstnek 1995-ben egy formaldehidbe mártott cápatetemért, Tracey Eminnek 1998-ban a meglehetősen viseltes ágyáért ítélték oda, de Anish Kapoor és Steve McQueen is elnyerte már a Turnert, amit tavaly a glasgow-i születésű, tanulási nehézségekkel küzdő nigériai művésznek, Nnena Kalunak ítélték oda. Az utóbbi években, írja a Guardian, a díj sokak számára gúny tárgyává vált, és a kritikusok szerint mára a jelentősége is elhalványult.

„Egy újabb Turner-díj jelöltlista, amelyet olyan kurátorok állítottak össze, akik évről évre ugyanazokat a művészeket látják ugyanazokban az intézményekben és biennálékon. Olyan kiállításokon, amelyeket a barátaik rendeznek, a barátaik finanszíroznak, és amelyeken a barátaik vesznek részt. Nehéz elhessegetni azt az érzést, hogy mindez egy önfenntartó, zárt és elitista struktúra – fogalmazott Eddy Frankel. – Az egésznek olyan hangulata van, mintha vállalati konferenciát rendeznének a művészeti világ szereplőinek. Nincs ezzel semmi baj, de el kell kezdeniük kicsit szélesebb körben keresni, különben senkit sem fog érdekelni a Turner-díj. Talán már most sem is érdekel senkit.”

Nos, ha valakit netán mégis érdekelnek az érdektelennek beharangozott alkotások, azokat szeptember 29-étől a MIMA kiállítótermében nézheti meg. A 25 ezer fontos pénzjutalommal járó elismerés idei győztesét december 10-én jelentik be.