A miniszter arra sem méltatott, hogy válaszoljon a felterjesztésemre, hogy legyen Janikovszky Éva emlékév

„Előbb volt sikere nyugaton, mint keleten” – mondta a Buksó legújabb epizódjában Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó tulajdonosa, az idén éppen száz éve született Janikovszky Éva fia édesanyja életművéről. A magyar gyermekirodalom megkerülhetetlen szerzőjének 35 országban adták ki a könyveit, világszerte több millió olvasója van, örökérvényű humora, kultikus történetei, írói hangja pedig összetéveszthetetlen, így aztán generációk számára mértékadó. Noha Janikovszky Évát szerzőként és szerkesztőként is a gyermekek véleménye érdekelte és inspirálta a leginkább, ezúttal a teljes életműről, a felnőtteknek szánt könyveiről is kérdezi Nyáry Krisztián vendégeit, így Lovász Andreát a Móra főszerkesztőjét is. A Buksóban szó esik a Réber László által illusztrált legendás kötetekről, de arról is, hogy mitől igazán érvényes és népszerű Janikovszky ma is. Utóbbira a legvalószínűbb magyarázat talán az, hogy cinkosa, igazi szövetségese volt a gyerekeknek.

„Egy kisgyerek megkérdezte tőle, hogy: te honnan tudod, hogy a gyerekek csak kicsik és nem buták?!

– idézte fel Lovász Andrea. – Ez akkor együtt járt a gyerekirodalom egészének a felszabadulásával, tehát jött egy ilyen antiautoriter hullám egészen Nyugat-Európából gyűrűzve be hozzánk is, és ez azzal járt, hogy felfedeztük, hogy a gyerek milyen jópofa, vicces , és milyen bölcs is tud lenni egyidejűleg, és ez csak úgy érvényesülhetett, (...) hogyha az ellenpontja a felnőtt ilyen kis butácska, csetlő-botló, kevésbé okos, kevésbé bölcs, mert csak így működik ez a páros.”

Janikovszky János szerint műfajteremtőnek számított az a vizuális stílus, amit a Réber-Janikovszky kettős teremtett, hiszen a korábbi bevált gyakorlattal szemben szokatlanul változtatták meg a kép és a szöveg arányait a könyvekben. „Talán Nyugat-Európában is különlegesnek számított, hiszen korábban az volt, hogy van a mesekönyv és akkor vannak hozzá bizonyos pontokon színes vagy fekete-fehér rajzok, de itt a szöveg és a grafika együtt dolgozott és együtt élt.”

Réber László és Janikovszky Éva kapcsolata kétségtelenül legendás, jóllehet a magánéletben meglehetősen formális volt. Lovász Andrea szerint a könyvek alapján ez meglepő lehet, hiszen Réber nem csak illusztrálta, tovább is gondolta a történeteket. „Azt hihetnénk, hogy sülve-főve együtt voltak, és együtt ittak, és együtt találták ki a poénokat, de nem, nagyon erősen tartották a határokat. Ez nagyon különlegessé teszi a kapcsolatukat, mert igazából ott találkoztak a könyvek lapjain. (...) Nem volt ez olyan baráti viszony ahogy elképzeljük a könyvek alapján, pedig nagyon egy lélekkel készültek a szövegek” – foglalt össze a főszerkesztő.

Igazán jó barátja volt azonban Janikovszkynak Szabó Magda, akinek kötetei közül jópárat szerkesztett is. „Olyan fontos könyveknek volt a szerkesztője még a hatvanas években, mint Fekete István összes könyve, ami megjelent a Móránál (...) aztán ott vannak a Lázár Ervin dedikációk, a Zelk Zoltán dedikációk, Szabó Magdáról nem beszélve. (...) Barátok voltak, és ezt azért mondom így, mert a Magda így írta a nekrológban is, hogy nem barátnők voltunk, hanem barátok és ez egy más kategória, és ez egy elvbarátságot jelent leginkább, ami sok tekintetben furcsa, mert ugye Magda a református Debrecennek volt a máig felkapott, istenített szerzője, igazán rendszerkompatibilis, anyu pedig nem. (...) A miniszter arra sem méltatott, hogy válaszoljon a felterjesztésemre, hogy legyen 2026 Janikovszky Éva 100 emlékév. Tehát ők ilyen szempontból nem egyformán vannak a rendszer által megítélve” – fejtette ki Janikovszky János, majd azzal folytatta, hogy édesanyja miután megváltoztatni nem tudta a rendszert, igyekezett azzal foglalkozni, amire viszont volt ráhatása.

„A Móra Könyvkiadó főszerkesztőjeként folyamatosan bíztatta a szerzőket arra, hogy írjanak. Ha nem lett volna a kiadó, akkor Kormos István nevét ma tized annyi ember ismerné, hiszen akkor nincs Vackor, nincs Tréfás mackók meg még sok minden más. Ugyanígy nem lett volna Szabó Magdának 5-6 gyerekkönyve, ugyanúgy nem írt volna Lázár Evin Bifi-Bukfenc-Bukferencet, meg Hétfejű tündért, meg Négyszögletű kerekerdőt. Ezek annak az eredményei, hogy egy akkor mondjuk így tiltott vagy nem nagyon kedvelt író réteg írhatott gyerekeknek.”

Lovász Andrea is úgy látja, hogy Janikovszkynak oroszlánrésze volt abban, hogy Lázár Ervintől kezdve Békés Pálig sok fontos szerző a gyerekirodalom felé fordult. Azok a művek, amelyeket ő csalogatott a Mórába, ma már a klasszikus magyar gyerekirodalom bázisát képezik. A legfontosabb szerkesztői öröksége a szerzők felfedezésén és támogatásán túl a „pöttyös” és „csíkos”, kultikussá lett sorozatok.

Janikovszky Éva kifejezetten szerette, ha a gyerekek mertek lázadni. „Egy szemmagasságban beszélgetett a gyerekekkel. Ő

azt gondolta, hogy annyi a különbség a gyerek meg a felnőtt között, hogy a gyerek nem volt még felnőtt, a felnőtt meg már volt gyerek.

Tehát az egyik tudja, hogy mi következik, a másik meg még nem.” Janikovszky gyermekirodalmának legnagyobb ihletője éppen ezért a fia volt.

„Biztos, hogy nem véletlen, hogy fiú a főszereplője az összes könyvnek és nem kislány. Ma néztem meg a Ha én felnőtt volnék című könyvből most készülő animációs filmet, (...) és egy elementáris felismerés volt számomra, hogy az, hogy ott ülnek a felnőttek az asztalnál és várják a gyereket, hogy jöjjön már oda, mert kihűl a leves (...) egyszerűen újra magamra ismertem, hogy én addig mostam a kezem gyerekként, imitálva a kézmosást a fürdőszobában, amíg el nem kezdtek enni, mert én utáltam azt nézni ahogy mások esznek, és ez benne van a könyvben. (...) Ez mind visszaigazolása annak, hogy igen itt valamit én csináltam aminek nyoma van a könyvben.”

A beszélgetés különleges pillanata, amikor Janikovszky János felolvassa édesanyja egyik első, mindössze tízéves korában írt versét, amit ráadásul hosszú évtizedekig nem talált senki, nemrég azonban egy újságíró hosszas kutatómunka után rábukkant.

Janikovszky Éva ma is keresett, népszerű szerző és nem csak itthon. Nemrég jelent meg több kötete Horvátországban, hamarosan pedig lesznek új bolgár és a román kiadások is. „A legszívszorítóbb élmény számomra az volt, amikor 2026 januárjában megjelent Kijevben ukrán nyelven a Kire ütött ez a gyerek? (...) A könyv megjelenése alkalmából 52 ukrajnai könyvtárnak tartottak online pályázatkiírás okán tájékoztatót, elmondva, hogy milyen irodalmi- és rajzpályázatot indítanak a könyv a kapcsán. Miközben bombázás, áramszünet, nincs fűtés, tehát nem tudod elképzelni, hogy milyen körülmények között élnek, és ilyenkor Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? témában levelezik a kijevi magyar nagykövet velünk és megköszöni a lehetőséget nekünk. Ez elképesztő” – mesélte Janikovszky János.

A teljes videót itt lehet megnézni: