A zabkásafőzés világsztárjai semmi pénzért nem használnának fakanalat

„Zabkásával foglalkozom... a kezdetek óta. Edényeket mosogatok, vagy segítek elmosogatni azokat, nagyjából 25 éve”

– mondja Constantine Costi dokumentumfilmjében Barbara Kuwall. Nem emlékszem, hogy hallottam már ennél rokonszenvesebb bemutatkozást valaha.

Barbara Kuwallhoz hasonlóan Az Arany Spatula is a skót gasztronómia esszenciájának tekinthető zabkásával foglalkozik. Bemutatja a zabkásafőzés világbajnokságának helyet adó, alapos álmodozók lakta települést, a harmincadik verseny előkészületeit, valamint a közösséget is, amelyik évről évre vendégül látja azokat a szakácsokat, akik földgolyó legízletesebb zabkásáit készítik.

Nem túlzás ezt állítani, mert bár létezik Nemzetközi Herefőző Bajnokság, pesto-világbajnokság, Svájcban pedig a legízletesebb fondü készítői mérik össze a tudásukat, október 3-án az Egyesült Államokból, Indonéziából, Ausztráliából és Zimbabwéből is a Skót-felföldön található Carrbridge-be utaznak a zabkása elkészítésének legnagyobb mesterei.

Víz, zab, tűzhely, csodabogarak

Constantine Costi olyan alapanyagból főzött, amit nemigen lehet elrontani. Az Arany Spatulának szerethető a témája, karakteresek a képsorai, a benne megszólaló különleges alakok pedig a maguk módján tökéletesek. Azt hinné az ember, hogy zabkását főzni nem nagy mágia. Pláne, ha a szigorú szabályok szerint csak víz és só kerülhet az edénybe a fő összetevőn felül, az időzítésen és a dinamikán azonban sok múlik.

És ahogy zabkásafőzés idején, úgy a dokumentumfilm-készítésben is a ritmus a legfontosabb.

Costi az utolsó nagy meló típusú filmekből, az ádáz versengést bemutató sportdokukból és a település-imázsfilmekből csen ismerős vonásokat, jó ütemben elegyíti őket, és mivel mindezeket idézőjelek között, megfelelő arányban használja fel, sikerül elkerülnie, hogy a filmje paródia legyen. Az Arany Spatula épp akkor és épp annyira komoly, hogy a nyitósnittől a végefőcímig garantálni tudja a derűs perceket a nézőinek. Nem a hősein és képtelen vállalásaikon nevetünk, hanem velük együtt kiszakadunk, felszabadulunk. Persze Costi műve nem megy túl mélyre, de hát miért is tenné, ha egyszer ennyire bájos dolgot mutathat be a Skót-felföld kanyargó folyói és zöldellő dombjai között.

Az Arany Spatula elvégre nem csak a vízre, a zabra, a tűzhelyre, valamint a mágiában vagy éppen az egyedi módszerükben bízó csodabogarakra fókuszál. A filmnek fontos szereplője az időjárás és a domborzat is. Constantine Costi ezzel arra utal, hogy a carrbridge-iek életében ugyanolyan fontos a természet, mint az épített környezet. Az Arany Spatula képsorain nemcsak a lomb zöld ugyanis, hanem a pázsit, a temető kelta keresztjeit benövő moha, a garázsajtók, az ereszcsatornák, a skótdudások szoknyája, a világbajnokság címvédőjének kabátja, valamint a nyílászárók kerete is.

Idilli lassúság

Apropó, színek. Charlie Miller, a verseny főszervezője, aki, mielőtt átadná valaki másnak a spatulát, a kamerák előtt az utolsó világbajnokságát vezényli le, a film elején elmeséli, mi jelentette számára a legfőbb inspirációt. 60 éves korában Koppenhágában járt, és felkereste az íróként, illusztrátorként és karikaturistaként is tevékeny Robert Storm Petersen múzeumát. A Mókuskerék című festménybe egyből beleszeretett. A képen sok száz szürkébe öltözött alak siet a gyár felé, egy piros orrú, szakállas, Rumcájsz-szerű figura azonban kioson a sorból, és vidáman az erdő felé indul a műszak elkezdése helyett. Miller is szeretett volna kilépni a mókuskerékből valahogy. És sajátos ötlete akadt: spatulák esztergálásába és zabkásafőző világbajnokság levezénylésébe fogott, így teremtett magának második műszakot. De ennek köszönhetően épült köré közösség is a hozzá hasonlóan elszánt, idősebb carrbridge-iek közül.

Van, aki a zászlók és terítők kivasalásáért, van, aki a hangfalak megfelelő installálásáért felel. Egy csapat a faluház előtti téren nagy méretű sörsátrat épít, ahonnan kivetítőn lehet majd követni a bajnokság fordulóit, egy idős hölgy pedig virágokkal díszíti fel a helyszínt, de a sajtókapcsolatoknak is külön felelősük van. Mindenki alapos, és senki nem siet. Idilli lassúság veszi őket körül. És ebben a lassúságban mindennek megvan a maga ideje. A tiszteletes azt a részt olvassa fel Lukács evangéliumából, amelyben Jézus kovászhoz hasonlítja az Isten országát.

Amikor elhangzik ez az igeszakasz, az az érzésünk lehet, hogy Carrbridge-ben a zabkása ez a kovász.

Énekelni hagyni a zabot

A szervezőkkel párhuzamosan megismerjük a versenyzőket is. Van köztük hoteltulajdonos, fitneszedző, atomfizikus és gombakutatási koordinátor egyaránt. Egy Sydney-ben élő tacoséf a fél világot átrepüli, hogy megméresse magát, a címvédő pedig egy Lenin-büszt mellett őrzi a verseny vándordíját, az Arany Spatulát. Akad egy kvázi-antagonista is, persze nem megveszekedett gonosz, inkább olyasvalaki, aki a sok fura szerzetnél is furább egy kicsit.

A szervezők és a versenyzők mellett a zabkásafőzés néhány legendájáról is miniportrét kapunk. Neil Robertson a bicepszére tetováltatta, hogy ő 2010 zabkása-világbajnoka, egy másik korábbi győztes pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy zabkásával még senkinek nem törték ki a nyakát. Az sem marad titok, hogy a carrbridge-iek körében a zabkása elkészítése során a fakanál szóba se jöhet, és megtudjuk, hogy az óramutató járásával megegyezően kell kevergetni a zabot, máskülönben beszökik a házba az ördög, és a végén még elrontja a csemegét. Mások egyáltalán nem kevergetnek, hagyják, hogy a fő összetevő tegye a dolgát.

Az egyik versenyző úgy fogalmaz, szereti énekelni hagyni a zabot.

Snittek, amikre Wes Anderson csettintene

Charlie Miller zongorahúrral esztergál a bükkfa spatulákba díszítéseket. Csodás, ahogy a rosszul világított garázsa mélyén ügyködik, és látjuk a tévéből felvillanni valamelyik Harry Potter-film ismétlésének jeleneteit. Ez talán a filmben az egyetlen szabálytalan snitt. Constantine Costi egyébként szimmetrikus beállításokat használ, amikre Wes Anderson is csettintene. És hasonlóan viccesek az akcentusok, illetve őrültek a missziók is, mint A fantasztikus Róka úr rendezőjének filmjeiben, szóval Az Arany Spatula bármelyik jövendőbeli Wes Anderson-színésznek kifogástalan tutorial lehet.

Hogy mindebből mi a tanulság? Azt nem a zabkásafőzés bajnokai fogalmazzák meg, hanem Chris Price, a vasutas. Azt mondja, a legfontosabb, hogy odafigyeljünk magunkra, ha pedig egy csoport tagjai vagyunk, akkor rájuk is. A zabkásafőzés világbajnokságát idén is megrendezik Carrbridge-ben, október 3-án. Az eseményre június 5-ig lehet nevezni, itt.

Constantine Costi Az Arany Spatula című filmjét a Magyar Hangya jóvoltából április 5-én, 20.30-tól, magyar felirattal vetítik a Bem moziban.