97 éves korában meghalt Ritoók Zsigmond Széchenyi- és Bolyai-díjas ókortudós, Corvin-lánccal kitüntetett klasszika-filológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Ritoók Zsigmond 1929. szeptember 28-án született Budapesten, az ELTE görög-latin szakán végzett, később ugyanitt tanított a görög nyelvi és irodalmi tanszéken. Az 1956-os forradalom után egy ideig csak gimnáziumban taníthatott, mert kiállt egyik kollégája, a halálra ítélt és kivégzett Brusznyai Árpád mellett.
1970-től ismét az ELTE oktatója lett, és az MTA ókortudományi tanszéki kutatócsoportjának tudományos munkatársaként is dolgozott. Később ösztöndíjasként kutatott Oxfordban, a Magdalen College-ban, vendégtanár volt a grazi és a heidelbergi egyetemeken.
1993-tól tíz éven át az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt, több ókori témájú egyetemi és középiskolai tankönyv szerzője vagy társszerzője volt, tankönyveiből diákok generációi tanultak. Gyapay Gáborral közösen írt középiskolai történelemkönyve kilenc kiadást élt meg 1965 és 2004 között.
Ritoók Zsigmond tudósként és tanárként egyaránt jelentős életművet alkotott, amely a magyar tudomány kiemelkedő teljesítményei közé tartozik – fogalmazott a tudósról Vizi E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke az MTI szerint.
Mintegy hét évtizeden keresztül járult hozzá a magyar ókortudomány és klasszika-filológia műveléséhez, klasszikus antik szövegek értelmezésével, fordításával, valamint irodalmi és művelődéstörténeti kutatásokkal is foglalkozott. „Módszertanával mintapéldája lehet annak, amit az irodalommal való foglalkozás tágabb látóhatárú, kultúratudományi fordulatának nevezünk” – írta az MTA a professzorról.
