Bagossy László: Ha ebben az országban végre vitatkozni lehetne, az már önmagában elképesztő csoda lenne
„Ezerrel azon dolgozom, hogy visszatérhessek. Ha sikertelen lesz a rendszerváltás, akkor ez egy nagy dilemma lesz, de nagyon vágyom vissza” – mondta Bagossy László Veiszer Alinda műsorában. A rendező jelenleg Stuttgartban él, hogy hazaköltözik-e a jövőben, az többek között a választás eredményén is múlik.
Mint mondta, nem mint párttag vagy politikus, hanem, mint szavazó támogatja a Tisza Pártot, mert úgy érzi „rendszerváltó tömeg” áll mögötte. „Az enyém egy rendszerváltó szavazat” lesz – mondta. Magában a választás eredményétől tette függővé a hazaköltözést, bár a valóságban ez ennél sokkal összetettebb kérdés, hiszen csomó minden köti Stuttgarthoz.
Négy éve él Németországban, négyéves mandátumot kapott a stuttgarti Theater Tri-bühne művészeti vezetőjeként. Anno azért költözött ki, hogy az akkori végzős SZFE-sek, akik akkor nemzetközi diplomákat kaptak, lehetőségekhez jussanak külföldön az egyetem elvétele után, mert „itthon nem nagyon volt lehetőségük”. Akkor erre a projektre rengeteg forrást kaptak, ezek az első két évben lefutottak, és a stuttgarti költségvetés megszorításai miatt már nem is igazán lehetne azokhoz hasonlókat megvalósítani.
Most, hogy hirtelen nem akkora büdzséből kell megoldani a színházak finanszírozását, mint korábban, „őrületes feszültségek támadtak, a kultúrpolitika döntéskényszerbe került, és hirtelen kiderült, hogy ugyanúgy nem értenek hozzá, mint általában a magyar kultúrpolitikusok” – mondta Bagossy. Most ezeknek a városi kultúrpolitikai vitákban – stuttgarti színházvezetőként – ő is a közepében van.
Nem történt demokrácianevelés Magyarországon
„Úgy ugrottunk bele a rendszerváltást követő vadkapitalizmusba, hogy nem történt demokrácianevelés Magyarországon. Mintha ez majd magától létrejönne, pedig a demokráciára nevelésnek egy nagyon komplex dolognak kellene lennie. Ez nem csak az iskolákat érinti, de a közszolgálati médiát, az óriásplakátokat is, amikkel kommunikálunk, ez mind mintát jelent” – mondta.
Szerinte az SZFE elleni támadás egy nagyon izgalmas pillanat volt ebből a szempontból, mert „önmagunkat, a saját diákságunkat is meg kellett vizsgálnunk, hogy egyáltalán mit tudunk arról, hogy egyetemi autonómia. Sokan ott kezdtek erre rácsodálkozni”. Szerinte az egyetemi polgárság passzivitása – amikor az ország több egyetemét is alapítványi fenntartásba helyezték – is abból eredt, hogy nem is tudták, mi ennek a jelentősége, nem ismerték a jogaikat, nem értették, hogy az egyetemnek miért kell a politikától függetlennek lennie
Arról, hogy mennyire hisz a megtorlásban, azt mondta, abban bízik, a strukturális változás elég lesz, nem kell mindenkit „egyesével levadászni” majd. „Az ország most nagyon ramaty állapotban van. Vannak nagy bűnösök, jogállami bűnökről beszélek, olyan bűnökről, amelyeket a jogállam eszközeivel kell felszámolni, nem szimpátia-viták tárgyai” – mondta. Ezen túl szerinte abban kell bízni, hogy „a struktúra változása önmagában tisztulást fog hozni”. Nagyon várja a változást, mint mondta, „ha ebben az országban végre vitatkozni lehetne, az már önmagában elképesztő csoda lenne”.
Kulturálisan „100 százalékosan Magyarországhoz tartozom” – mondta. Hiába jár ki húsz éve Németországba, és él kint évek óta, mint mondja, ha húsz évesen költözött volna ki, talán integrálódott volna, de „már túlságosan öreg vagyok ehhez”.
A német közönség is elkezdte érteni Pintért
Bagossy László 2013-tól 2018-ig az Örkény Színház társulati tagja volt. Onnan nyolc évvel ezelőtt szakmai és személyes okok miatt jött el. A szakmai része az volt, hogy nem rendezhette meg a Hurok című előadást, amiről azt mondta, „életveszélyes, ellenséges közegben a színház nem kockáztat”, hiszen ki van szolgáltatva a városvezetésnek, ezért szerinte a társulat is el tudta fogadni, hogy ezt az előadást akkor nem állíthatták színpadra. „Példa nélküli és fájó volt ez a helyzet, ezért nem akartam elfogadni” – mondta . Ami a törést okozta benne, hogy először a színház vezetése és művészeti tanácsa politikai okokkal magyarázta a cenzúrát, amikor azonban Bagossy tiltakozott ez ellen, esztétikai kifogásokat is elkezdtek emlegetni az előadással szemben. „Nincs bennem kompromisszumkészség” – mondta arról, miért nem maradt tovább ezek után az Örkényben.
2018-tól vezette a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetét, 2020-ban az SZFE alapítványi átalakulása és autonómiájának korlátozása elleni tiltakozásként lemondott, 2021-ben pedig otthagyta az egyetemet és a Freeszfe Egyesületben folytatta munkáját. 2021-ben megpályázta a ferencvárosi Pinceszínház igazgatói posztját is. „Soha életemben nem jelentkeztem sehova, az egész életstratégiám az volt, hogy hívjanak, és ha hívnak, akkor nagyon jól fogok dolgozni, hogy újra hívjanak”. A Pinceszínház vezetéséért is csak azért pályázott, mert a Freeszfe-nek infrastruktúrára volt szüksége. A Pinceszínház vezetésére tizenöten pályáztak, de a szakmai bizottság ebből tizennégyet – köztük Bagossyt is – már az első körben kiszórt. Az igazgatói pályázatok és a győztes kiválasztása körüli botrányról azt mondta, direkt nem emleget neveket, mert szerinte „ezek strukturális problémák, amik a demokráciával, a pályáztatással függnek össze”.
2022 szeptembere óta rendez Stuttgartban, rengeteg német darabot, de időnként magyar szerzők műveit is adaptálja. Az egyik ilyen Pintér Béla Szutyok című drámája volt. „Nagy ritkaság olyan magyar kortárs anyaggal dolgozni, aminek minden sorát egy vérbeli színházcsináló írta, és az, ahogy Pintér megcsinálja a saját darabjait, az egyszerűen überelhetetlen, nem láttam még olyan előadást, ami felül tudta volna múlni” – mondta. Szerinte ezért sem működött annyira jól a Szutyok Stuttgartban, de a téma is idegen volt a német közönségnek – legalábbis eleinte. „Pintér életműve olyan, mintha egy naplót olvasnánk az elmúlt húsz-huszonöt év Magyarországáról”. Szerinte csomó minden még így is átment a német közönségnél is, sőt, az AfD erősödésével a darab is egyre közelebb került a nézőkhöz. „Annak a filozófiáját, hogy a politikai radikalizálódás valamiféle társadalmi szeretethiányból nő ki, azt ott is megértik”.
Díszlet: mesterséges intelligencia
Izgatja a technológiai fejlődés, kísérletezik a mesterséges intelligencia használatával is, legutóbbi három munkája látványát már MI-vel tervezte. „A testvérem [Bagossy Levente díszlettervező – szerk.] ennek nem örül, ő igazi kézműves ember, de szerintem erre-arra ő is használgatja már, de ahogy ő gondolkodik, és építi a varázslatos makettjeit az teljesen más. Nekem viszont egy új dimenziót nyitott” – mondta. Képes például plakátot tervezni vele – az öccse ennek sem örül –, ami azért jó szerinte, mert ha van egy gondolata, most már nincs technikailag korlátozva abban, hogy ki is próbálja, nem kell mást felkeresnie az ötleteivel. De arra is használja, hogy a jelmeztervezőinek mintákat generáljon az elképzeléseiről, hogy sokkal konkrétabban tudjon velük beszélni arról, mit szeretne. „Jelmezekről mindig nehezemre esett nekem beszélni, mert nem értek hozzájuk, nem tudtam jól fogalmazni, így viszont elő tudok állni vizuális példákkal, hangulatokat tudok megfogalmazni velük” – mondta.
De nemcsak a munkában használja a technológiát. Mint mondta, nincs már papíralapú könyve, a digitális könyvtárát pedig az MI-vel is megosztotta, hogy annak segítségével tudjanak kommunikálni. Legutóbb például, mielőtt megnézte volna a Mester és Margaritát a Katona József Színházban, az MI-t kérte meg, hogy foglalja össze neki, miről szól a könyv, amit 30-40 éve olvasott. Bagossy úgy fogalmazott, ez egy evolúciós folyamat, de nem gondolja, hogy a mai gyerekeknek csak ezt kellene ismerniük. Ahogy ő is végigélte az analóg korszakot, arra bíztatna most is minden szülőt, hogy „ezt az analóg korszakot forszírozza, élje végig a gyerek, mert ez szükséges a szellemi fejlődéséhez, tanuljon meg kézzel írni, akkor is, ha később nem fog, olvasson sok papíralapú könyvet, szagolgassa a könyveket”.
„Érzékelem a technológiai világ veszélyeit, van MI-optimizmus és MI-pesszimizmus, én mindkettőre vevő vagyok, azt gondolom, hogy mindkettő reális. Ez egy globális, mindenkit érintő kihívás, de ezt is evolúciós mechanizmusként képzelem el, és ezért nem is nagyon tartom megállíthatónak. Inkább érdeklődve figyelem, hogy a végzetünk, vagy egy evolúciós ugrás felé vezet minket”.
A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.
