Számos politikai, közéleti és társadalmi kérdés dőlt el a Nemzeti Casino pipafüstös falai között. A szerencsejátékot tiltotta a szabályzat, de az olvasás mellett kártyázni és táncolni is előszeretettel jártak ide az urak. A Széchenyi István által alapított, több mint 120 éven át működő intézmény termeiben mintha megállt volna az idő. Többek között erről árulkodnak azok az alapító tiszteletére mondott serlegbeszédek is, amelyek a most megjelent Széchenyi Lakomák Emlék-Könyve című hasonmás kiadásban egytől egyig elolvashatók. Mi maradt meg a 20. századra az alapítók eszményeiből? Miről beszélt a Casino díszvacsoráján Jókai Mór? Milyen indokkal oszlatták fel a II. világháború után az egyesületet? A bőrbe kötött, aranyozott kötet, a serleg és a Casino történetéből villantunk fel néhány fejezetet.
Magyarország első és legelőkelőbb társasköre
„Casinónak hívjuk részszerint azon helyet, mellyben valamelly különvált társaság kedvtöltés végett összegyül, részszerint a társaságot magát” – olvassuk a Hasznos Mulatságok 1829-es évfolyamának 37. számában megjelent meghatározást. Ugyanitt az is kiderül, hogy „A Pesti Casino 1827-nek Sz. György napján nyittatott meg Maria-Dorothea utszágban a fő szám alatt Vogel házánál. Van könyvtára, több újsága, két biliárdja, udvari mestere, vendégelője, kávéja, és több tselédei, a kik a részesek és vendégek kívánságit teljesíteni készek. Kora reggeltől késő estig nyitva áll. Négy palotája dohányzásra is való, a többiek az azzal nem élők alkalmára pipafüsttől menttek.”
Magyarország első és legelőkelőbb társaskörét, a Nemzeti Casinót (ami 1830-ig Pesti Casino néven működött) Széchenyi István alapította, nem sokkal azután, hogy Nagy-Britanniában megtapasztalta a klubélet áldásait. Olyan helyet képzelt el, ahol az ország nagyjai kötetlenül cserélhetnek eszmét a közélet ügyes-bajos dolgairól. Széchenyinek a Casino megnyitóján elmondott beszéde szerint a cél a politikai, tudományos és művészeti lapok olvasása mellett, hogy a kaszinózó urak vendéglátásban részesüljenek, illetve tulajdonképpen, hogy jól érezzék magukat.
„A Casinó nemes magaviseletű embereknek kellemetes társalkodása végett való egyesülete, mellyben azok tudományos és legfőképpen gazdasági s kereskedési tárgyakról beszélgetnek, vagy hasznosabb könyveket és ujságokat olvasnak” – az intézmény 1828 februárjában tartott közgyűlésén meghatározott céljai között legalábbis ez áll. Úgy fest, 200 évvel ezelőtt így eresztették ki a gőzt a jómódúak.
Persze, ennek ára volt. Egy évre 100 pengő volt a tagsági díj, ha pedig valamelyik vidéki úr szeretett volna a Casinóban mulatni, akkor a három igazgató egyikéhez kellett fordulnia, és ha szerencséje volt, bő egy hétig a fővárosban élő tekintélyekkel bulizhatott. Kamarai előülők és uradalmi igazgatók, aranykulcsosok és több rendek vitézei. Huszárezredesek és lovas századosok, ügyvédek és táblabírók, orvosok és patikatulajdonosok, építő- és ácsmesterek, valamint nagykereskedők vagy éppen nyomdatulajdonosok töltötték a napjaikat és az éjszakáikat a Casinóban, a reformkor évtizedeiben.
Az imént idézett végzés arról is rendelkezett, hogy a szerencsejáték a Casinóban tilos, bort csak tagok „tétethetnek” az egyesület pincéjébe, továbbá azt javasolták az intézmény vendégeinek, hogy „a Casinó cselédjeinek semmiféle borravalót ne adjanak, mivel a cselédeknek azért jár eléggé jó fizetések, hogy minden ilyen ajándékozásbeli alkalmatlanság kikerülve legyen”.
Kékvérűek a hangászati mulatságokon
Pedig az egyesület alkalmazásában állóknak lehetett dolga bőségesen. A Nemzeti Casinónak 1828-ban 201 tagja volt, míg a feloszlatás előtt, 1944-ben 529 tagot számlált a klub. Amint Gyuricza Andrea A Nemzeti Casino – Serlegbeszédek – A Díszalbum című tanulmányából kiderül, az intézmény több mint egy évszázadon át határozta meg a magyar társadalom egy kivételes csoportjának életét, és megbízható módon jelezte a társadalom változásait is. Gyuricza Andrea úgy fogalmaz, „ez az egyesület tudatosan vonta köreibe a mindenkori elitet és a meghatározó, de nem arisztokrata csoportokat és egyéneket. Az arisztokrácia uralkodó szerepe ugyan fennmaradt, de az évtizedek során nem volt kizárólagos. Teret nyert benne több meghatározó réteg is, akiknek képviselői származásuk révén nem szólhattak volna bele gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekbe.”
Mert igaz ugyan, hogy a Casino könyvtára kiemelkedett az ország közkönyvtárai közül, és a külföldi lapok mellett mindig elérhetők voltak itt a frissen megjelent magyar regények is. Azt sem lehet letagadni, hogy vasárnaponként koncerteket, azaz „hangászati mulatságokat” tartottak az épületben, amelyeken Erkel Ferenc volt a karmester egy ideig, miután pedig lement a nap, nyakló nélkül folyt a bor, de azért az egyesület mégiscsak szűk körű „országgyűlésként” működött, és az ülések után itt folytatódott a döntések megvitatása rendszerint. Még ha az alapítókat nem is ez a cél vezérelte elsődlegesen, és arra később is figyeltek, hogy ne uralja le a politika az összejöveteleket.
Éppen emiatt Széchenyi személyesen kérte meg Kossuth Lajost, hogy vonja vissza a csatlakozási kérelmét.
„A tagság feltételei időről időre változtak, de a fő alapelv a tagdíj megfizetése mellett az volt, hogy »arra alkalmas személyt« lehetett tagnak jelölni, egy, már korábban bekerült tag által, és a jelölt bekerülését a választmány megszavazta, vagy elutasította. A tagság aláírással jött létre, ami általában 6 éves tagságot követelt meg” – mondta a Telexnek Gyuricza Andrea. Azt is megtudtuk tőle, hogy akinek az intézménnyel szemben tartozása volt, azt a legritkábban vették vissza tagnak, illetve arról is tájékoztatott, hogy a tagság nőkre való kiterjesztése nem merült fel az egyesület bő 100 éves működése során.
„A Casino szerepét megítélni ma is nehéz feladat. Kétségtelen, hogy a művelődés, a kultúra, az intézményesülés, a nemzetiesedés, a technikai átalakulás együttes hatásai nyomán új folyamatok indultak el, melyben szerepe volt a Casinónak is” – von mérleget A Nemzeti Casino könyvtára című kötet.
Központosított erő és modern vérszerződés
Az egyesület segélyezte a hazai kulturális intézményeket, támogatta a fővárosi színjátszást és számos emberbaráti gyűjtést is szerveztek a tagjai. Akiket Széchenyi mindezen felül arra biztatott, hogy írjanak mielőbb végrendeletet, amelyben a Nemzeti Casinóra hagynak valamit. Ő maga 1833-ban végrendelkezett, és ennek keretében az általa alapított intézménynek ajándékozott egy „kétszáz aranyat érő”, aranyból készült serleget. Nyolc évvel később pedig azzal egészítette ki a végrendeletet,
hogy a halála után minden évben tartsanak majd egy részvényesi ebédet, melynek keretében az egyesületre hagyott serleggel koccintanak a tagok.
Széchenyi halála után az özvegye és a fiai elküldték a Casinónak a díszes serleget, 1864. február 1-jén pedig elhangzott az első serlegbeszéd. Báró Wenckheim Béla mondta el, és többek között arról beszélt, hogy, „némelyek ezt [mármint a Casinót] csak a kávéházaknál tisztességesb társalgási helynek vélték, pedig ez az erő központosítása, a közszellem alkotója volt, s ez alkalommal kimondá gróf Széchenyi az elvet, hogy nem egyedül a cím teszi a nemest, s ezáltal eszközölte a közös érzés ébredését”.
Ezt követően a háborús éveket leszámítva szinte egyszer sem maradt el a serlegbeszéd és a Széchenyi Lakoma. 1881. február 7-én Jókai Mór tartotta a szónoklatot és többek között a Széchenyi homlokán virul a borostyán című dalt idézte fel, illetve kiemelte, hogy „a kultúrára kiadott pénz gyökeret vet a földben, s biztosítja az áldozathozó nemzet növekedését”. Páran akár oda is figyelhettek volna a szavaira, hiszen nagyjából 200 fő vett részt az éves díszvacsorán, ennél több embert leültetni se tudtak a Casino termeiben.
A serlegbeszédre legtöbbször önszántából vagy a tagok kérlelésére jelentkezett a szónok – tudtuk meg Gyuricza Andreától. Rendszerint olyan valaki tartotta a serlegbeszédet, aki valamilyen szempontból aktuális közéleti, politikai vagy kulturális kérdésben érintett volt, illetve aki egy meghatározó eszme vagy ügy képviselőjeként lépett fel. „Egyfajta megtiszteltetés volt a beszéd megtartása. Szinte minden szónok csatlakozott valahogy az alapító eszméhez a beszédében” – mondta a serlegbeszédeket tartalmazó hasonmáskötet szerkesztője.
Ebből a szempontból az 1927-ben, vagyis a Casino alapításának 100. évfordulóján elhangzott beszéd különösen érdekes. Abban az évben, a Széchenyi Lakoma előtt Szmrecsányi Lajos egri érsek, illetve casinói tag a nagy alapító lelki üdvére mondott ünnepi szentmisét a Nemzeti Ujság tudósítása szerint. Az esti összejövetelen jelen volt Horthy is, akit a szárnysegédje kísért el a vacsorára, ahol József főherceg mondta a serlegbeszédet. „Széchenyi István gróf nem kertelt, nem kereste azt, hogy kellemeset mondjon; hanem csak egy lebegett szeme előtt: a haza boldogulása” – szögezte le. Aztán pedig arról beszélt, ezek az összejövetelek szerinte az ősmagyarok vérszerződésére hasonlítanak, ha pedig összebékítik az érdekeiket a vacsora meghívottai, az „Szent István Magyarországának föltámadásához” vezet. Berkes Béla ezután régi magyar nótákra zendített, a társaság pedig sokáig együtt maradt.
Feloszlatás, eltűnés, megkerülés
Olyan nagyon sokáig már nem maradhattak együtt az egyesület tagjai, elvégre 1945-ben a belügyminiszter feloszlatta a Nemzeti Casinót mint „az ország érdekeivel ellentétes működést kifejtő jogi személy”-t. Bár egy háborús bombatalálat miatt az iratok java megsemmisült, a báró Lipthay Béla által 1883-ban az egyesületnek ajándékozott díszes album, amiben kalligrafikus írással jegyezték be a lakomákon elhangzott serlegbeszédeket, megmenekült.
Feltehetően kalandos úton külföldre került a háborús évek után, és bár erről kevés forrás maradt, a jelek szerint a Széchenyi család egy tagja kaphatta vagy vehette meg az 1960-as évek során, Tirolban. Egészen 2024-ig a családtagok tulajdonában maradt. A bőrkötésű album azóta Vígh Róbert magángyűjtőé, és a mintegy 15 ezer darabból álló Széchenyi Collection részét képezi. Ennek a hasonmását készítette el az MTA Könyvtár és Információs Központja, és ebben olvasható mind a 79 emlékbeszéd, amik 1864 és 1944 között mondtak el a Casino tagjai közül verbuvált szónokok.
A serleg? Annak valamikor a II. világháború után nyoma veszett, ezért nehéz lenne megtippelni, kire mondanak tósztot a jelenlegi tulajdonosai.
