Meghalt a magyar származású történész, aki minden amerikainál többet tudott Abraham Lincolnról

Február 2-án, a pennsylvaniai Chambersburgban, nem messze a Gettysburg College-tól, ahol évtizedekig tanított, meghalt Gabor S. Boritt történész. Budapesten született, a második világháború alatt. Túlélte a holokausztot, tizenévesen részt vett az 1956-os forradalom megmozdulásaiban, majd 1957-ben, nincstelen menekültként New Yorkba került. Az Egyesült Államokban történelemből doktorált, és a világ egyik legkiválóbb Abraham Lincoln-kutatójává vált, de az amerikai polgárháború történetéről is kevés tudósnak voltak nála szélesebb ismeretei.

A budapesti gettótól New Yorkig

Boritt 1940. január 26-án, Róth-Szappanos Rózsa és Pál harmadik gyerekeként született. Az ország német megszállásáig a Rózsadombon éltek, aztán 1944-ben a budapesti gettó szélén, a Wesselényi utca 44. szám alatti, ideiglenes kórházzá alakított iskola gondnoki szobájában talált menedéket a család. Édesapja embereket mentett a vasútállomásokról ezekben a hónapokban.

A háború után az apját és a bátyját bebörtönözte a szovjetbarát hatalom, az édesanyja pedig nem sokkal ezután meghalt, így Gábor és húga árvaházba került. Tizenévesen részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben. A Gettysburg Connection cikke szerint a Sztálin-szobor ledöntésére induló tömeghez is csatlakozott, nem sokkal a forradalom leverése után pedig sikerült elhagynia az országot.

Miután a húgával együtt hónapokat töltött egy osztrák menekülttáborban a 40 ezer magyar menekült egyikeként, akiket Dwight Eisenhower elnök befogadott az Egyesült Államokba, Gábor Amerikába érkezett. Mindössze egyetlen dollár lapult a zsebében, amit a bátyja küldött neki. Innen kellett újrakezdenie.

Gettysburg, végállomás

Nem sokkal később apja és bátyja is követte őket az Egyesült Államokba. Borittra változtatták a vezetéknevüket, de a Szappanos emlékére Gábor meghagyta az S. előtagot. Rövid ideig egy New York-i kalapgyárban dolgozott, majd nyugatra indult, hogy megismerje azt a térséget, amit az igazi Amerikaként tartottak számon akkoriban. Utazása során egy Lincoln írásait tartalmazó füzet segítségével tanult angolul, és az Egyesült Államok 16. elnöke élete végéig vele maradt.

Ugyanis hat évvel azután, hogy Amerikába érkezett, a Dél-dakotai Egyetemen, történelem szakon szerzett diplomát, 1968-ban pedig ugyancsak történelemből doktorált a Bostoni Egyetemen. Kevéssel ezt követően az amerikai hadsereg kötelékében, Vietnámban teljesített szolgálatot: amerikai történelmet tanított az ott állomásozó katonáknak.

Boritt később a Harvardon, Michiganben, a Washingtoni Egyetemen, St. Louisban és a Memphisi Egyetemen tanított, mielőtt 1981-ben a polgárháború legvéresebb ütközetének helyszínére, Gettysburgbe költözött. Egy 1799-ben épült parasztházban lakott, amelyet egy szabad afroamerikai férfi, bizonyos Basil Biggs birtokolt a polgárháború előtt, a gettysburgi csata idején pedig a konföderációs hadsereg tábori kórházaként működött.

Boritt alapította meg a Polgárháborús Intézetet a helyi főiskolán, és az évente 50 ezer dolláros jutalommal járó Lincoln-díj létrehozásában is fontos szerepe volt. Emellett számos könyvet írt és szerkesztett Lincoln életének és elnökségének különböző aspektusairól. Oktatói és tudományos feladatai mellett Boritt a gettysburgi csatatéren tartott idegenvezetésekre is szánt időt. Ő vezette itt körbe a Nobel-békedíjas Elie Wieselt, Charlton Hestont, Colin Powellt és George W. Bush elnököt is. Utóbbitól 2008-ban rangos kitüntetést, Nemzeti Bölcsészettudományi Érmet kapott.

86 éves korában, február 2-án, a pennsylvaniai Chambersburg hospice-házában hunyt el. „Megvolt benne az a bevándorlók szenvedélye” – mondta róla a Yale-en amerikai történelmet oktató David Blight.