Tony Leung Chiu-wai: Enyedi Ildikó azt akarja, hogy érezzem a jelenetet, a teret, a környezetet

Hétfőn a Corvin moziban a Csendes barát sajtótájékoztatóján és egy ehhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen vett részt Tony Leung Chiu-wai hongkongi színész, Enyedi Ildikó magyar–német–francia–kínai koprodukcióban készült, és több díjat is bezsebelő új filmjének főszereplője. Az eseményen más lapok mellett a Telex is kérdezhette a 63 éves színészt, aki beszélt az Enyedivel kialakult baráti kapcsolatáról, a növények és a természet szeretetéről, Wong Kar-waijal készült kultfilmjeiről, rövid életű zenei karrierjéről, kedvenc zenekarairól és a 2021-es marveles szerepéről is.

Tony Leung Chiu-wai egy hosszabb, Berlint, Párizst, Rómát és Madridot is érintő európai sajtókörútról érkezett a magyar fővárosba, hogy itt is népszerűsítse a velencei filmfesztiválon bemutatott filmet, amit a magyar mozik január 29-től adnak, bár már több premier előtti vetítésen, többek között a tavalyi BIFF kínálatában is lehetett látni.

A színész higgadtan, megfontoltan, tőmondatokban beszélt, és megválogatta a szavait. Karakteréből áradt a Csendes barát professzorának nyugalma, és a Wong Kar-wai (akivel elmondása szerint már elég rég látták egymást) filmjeiben játszott szerepeinek kedvessége is. Mindez viszont határozott és szigorú színészi vízióval találkozik: Leung nem vállal el bármilyen szerepet, a Csendes barát az első európai filmje, korábban csak hongkongi és hollywoodi produkciókban játszott.

Ez nem véletlen: mint az egyik újságírói kérdésre elmondta, már egy Zoom-híváson keresztül is meg tudja mondani, hogy kivel akar, és kivel tud együtt dolgozni. Ez a bizalom pedig sok idő után csak Enyedi Ildikóval alakult ki, akit most már barátjának és mentorának is tart, ugyanis sokat tanult tőle. A magyar rendező könyveket küldött neki, amikor beteg volt, a színész pedig gyakran fordult Enyedihez tanácsért, ha valamilyen problémába ütközött az életben. Szerinte harmonikus volt a közös munka, Leung sok időt töltött a szerepéhez szükséges átszellemüléssel, a rendező pedig gazdag muníciót – sok tanulmányt és idegtudománnyal kapcsolatos kutatást – biztosított neki a felkészüléshez, miközben „játszani is engedte őt a saját játszóterén”.

A Csendes barát a természettel, a fák érzéseivel, az ember és a természet kapcsolatával foglalkozik, egyik kiemelt szimbóluma és karaktere egy, a sellyei kastélyparkban található 200 éves Ginkgo biloba fa. A filmben szereplő növények annyira egyenrangú alakjai a sztorinak, hogy külön feltüntették a nevüket a stáblistán is. Amikor Leung elolvasta a szkriptet, rögtön az volt a benyomása, hogy ez nem egy mindennapi történet, és sosem gondolta volna, hogy egy fa is lehet főszereplője egy filmnek.

Leung szerint a szerepben való elmélyülés hatására ő is nagyobb figyelemmel és törődéssel fordul a növények felé, megváltozott a világhoz való hozzáállása. Szerinte ez egyfajta meditáció, amit maga is gyakorol, és elmondása alapján többször szokott többnapos elvonulásokat is tartani, ahol telefon és számítógép nélkül csak befelé figyel. A fákról elmondta, hogy számára valójában ők is emberszerű lények, akik ugyanúgy intelligensek és lelkük van, csak más formában.

Leung elmondta, hogy a magyart a legnehezebb nyelvnek tartja a világon, az pedig lenyűgözte őt, hogy Enyedi hány nyelven beszél, beleértve a franciát, az olaszt, és a németet is. A színész a kerekasztalon a jövőbeli projektjeiről is megosztott pár részletet: elmondása szerint egy sorozatgyilkost fog játszani egy készülő, Indiában forgatott tévésorozatban, ami a halálról szól.

Először is azt gondolom, hogy a nagy rendezők és a profi stábok alapvetően hasonló módon közelítenek a filmkészítéshez. Wong Kar-wai azonban forgatókönyv nélkül dolgozik, ami teljesen más hozzáállást igényel. Ilyenkor napról napra kell felfedezned a karakteredet, mert tulajdonképpen csak az aznapi jelenetek szövegét kapod meg. Így a szerep is napról napra formálódik, és nagyon nagy bizalmat kell szavaznod a rendezőnek.

Ildikó ennek szinte az ellenkezője. Rengeteg anyagot adott át már jóval a forgatás előtt. A forgatáson pedig nem emlékszem, hogy valaha is felemelte volna a hangját bárkivel szemben. Nyugodt, békés légkört teremt a színészek számára. Minden jelenetnél iránymutatást ad, ugyanakkor hatalmas teret hagy nekem: egyfajta játszóteret, ahol szabadon mozoghatok, improvizálhatok, oda mehetek, ahová szeretnék. Azt akarja, hogy érezzem a jelenetet, a teret, a környezetet. Ez nagyon más, mint Wong Kar-wai módszere.

Ez nagyon nehéz kérdés. Olyan, mintha azt kéne eldöntenem, hogy egy lakatlan szigetre gyufát vagy konzervet viszek magammal. Minden filmje más, mindegyik egy-egy eltérő lelkiállapotot tükröz. Nem tudok szigorúan egyet kiemelni: nagyon szeretem a Szerelemre hangolvát, a Vadító szép napokat, az Édes2kettest, a 2046-ot és A nagymestert is.

Pedig a Csungking expressz is rendkívül érdekes film, nagyon pontosan visszaadja Hongkong hangulatát abból az időszakból. Annak a világnak ma már nyoma sincs.

Emlékszem, a rendező össze akart hozni velem egy Zoom-hívást, de négy-öt hónapig nem válaszoltam neki. Úgy voltam vele, hogy nem akarok egy popcornfilmet csinálni. Aztán négy hónap után a feleségem megkérdezte, hogy miért nem hívom fel őket. Én viszont nem voltam benne biztos, hogy szeretnék egy ilyen filmben játszani. „Akkor mondd meg nekik ezt. Legalább hívd fel őket” – mondta a feleségem, így végül belementem. Felvettem a kapcsolatot Destin Daniel Crettonnel [a film rendezője], aki Hawaiiról származik. Teljesen más volt, mint azok az amerikai rendezők, akikkel korábban találkoztam. Nagyon laza, nyugodt, könnyed, és rendkívül kedves ember. Azt hiszem, végül miatta vállaltam el a filmet.

Cretton nem mondhatott semmit a történetről vagy a karakteremről, mert Hollywoodban minden szigorúan titkos addig, amíg alá nem írsz, csak utána adnak részletesebb információt. Ugyanakkor 2020 környékén már hosszú ideje nem léptem ki a komfortzónámból: húsz éven át ugyanazzal a rendezővel dolgoztam. Akkor sok minden egyszerre összeállt bennem, és úgy éreztem, ideje kilépni ebből a helyzetből. Miért ne próbálnám meg, ha szimpatikus a rendező és jó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Így végül elvállaltam a projektet.

Teljesen más volt, mint Ildikóval vagy Wong Kar-waijal dolgozni. Rendkívül feszes menetrend, minden perc számít, minden pontosan ki van számolva, egyetlen szót sem változtathatsz meg a forgatókönyvben. Ez kicsit a tévésorozatos korszakomat idézte: gyorsan kell dolgozni, feszített a tempó, húsz beállítást kell egy nap alatt felvenni, és kész. Nem lehet se többet, se kevesebbet, mindent pontosan követni kell a forgatókönyv szerint. Ez nagyon más, mint Hongkongban. A Szigorúan piszkos ügyekben sok dialógust megváltoztattam, mert nem hittem el, hogy a karakterem kimondaná ezeket. Leültünk az íróval, a rendezővel és a színészekkel, és együtt dolgoztuk át a párbeszédeket. Sokkal rugalmasabb volt, ahogy az európai filmeknél is: ott lehet improvizálni. Ildikóval is előfordult, hogy rögtönöztünk egy-egy jelenetet. Hollywoodban viszont nincs ilyen. Nem csináltam sok amerikai filmet, lehet, hogy nem mind ilyen, de az A-listás filmeknél minden rendkívül precízen ki van számolva.

Igen, nem rossz. Jó móka volt Destinnel dolgozni, másfajta élmény.

A színészképzés során ének- és táncóráink is voltak, tanultuk, hogyan kell kontrollálni a mozgásunkat és hogy játszhatunk a hangunkkal. Aki itt végez, az szereti a zenét, szeret énekelni. Akkoriban ez inkább hobbi volt, pusztán szórakozásból csináltam. Énekeltem nagyjából tíz évig, aztán abbahagytam.

Főleg rockzenét hallgatok: Pink Floyd, Queen, Nirvana. Hongkongból pedig a Beyond nevű zenekart szerettem, de a frontemberük [Wong Ka Kui] sajnos már rég meghalt.

A Csendes barát január 29-től látható a magyar mozikban.