Gőz László: A Fidesz hozzám nem ér

„A Fidesz hozzám nem ér. Nagyon elismernek, nagyon boldogok, hogy vagyunk, és evvel befejeztük. Tehát engem nem látsz soha politikai gyűlésen. Nem nyilatkozom sosem” – összesen ennyi közélet került szóba a beszélgetés során, amit Veiszer Alinda a Budapest Music Center (BMC) létrehozójával folytatott az Európában is egyedülálló kulturális központ helyiségeiben.

Az évtizedekig harsonaművészként és a Zeneakadémia tanáraként dolgozó Gőz 1996-ban hívta életre a Budapest Music Centert mint információs bázist. Érzékelte, hogy a generációja által létrehozott, azaz kortárs művészeti értékek elvesznek, elkallódnak. Az előző évezred utolsó éveiben ezek összegyűjtésével, rendszerezésével és a hozzáférés lehetőségének megteremtésével kezdődött a BMC története. A misszió alapja a mai napig sem változott, a ház központi része ma is a könyvtár és az archívum. A lemezkiadó rész máris négyszáznál több felvételt jegyez, melyek között historikus, klasszikus és kortárs, illetve jazzfelvételek is vannak. A hely fontosságát eddig minden kormány felismerte, működését támogatta. Gőz László elismert harsonás, akadémiai tanár, ám életműve elsősorban a BMC, egyike a főváros és az ország legfontosabb kulturális központjainak.

A IX. kerületi Mátyás és Imre utca kereszteződésében lévő házat 2006-ban vette birtokba Gőz. A sarokházban az irodája is egy sarokban van, falain az akkoriban leszedett utcanévtáblákkal. Jelenleg az épület a Mátyás és a Ligeti György utca sarkán áll. Az Imre utcát hosszas huzavona után nevezték át Ligetire. A Fővárosi Közgyűlés adta ki az engedélyt, annak ellenére, hogy a kerület többször elutasította azt. A BMC alapítójának makacssága csatát nyert, de a projekt itt nem ért véget.

„Gyuri bácsitól megkérdeztem, mikor elkezdtem a Ligeti György utca átnevezési kérelmet megírni, hogy engedélyezi-e nekem, hogy a Mátyás utcát róla nevezhessem el. 1945-ben két nagyon fiatal ember átszökik a román határon, Ligeti és Kurtág, és örök barátságot fogadnak” – mondta a műsorban Gőz. Tény, hogy egyik jelentős zeneszerző élete és munkássága sem értelmezhető a másiké nélkül. Folyamatos, megszakítatlan az egymásra gyakorolt hatásuk. „Kurtág azt mondta, hogy ha nem leszek, Öcsike, vigyed a nevet. Azt mondta, hogy halálom után tied a név. Na most ez azért nagyon fontos, mert két méterre pontosan egyforma kis rövid utcáról beszélünk. Azt gondoltam, hogy a háznak ez egy olyan jövőkép, hogy: – Hol van ez a BMC? – Ja, hát a Kurtág–Ligeti György utca sarkán.”

A kortárs zene mellett határokon átnyúló jelentőséggel bír a Budapest Music Center szerepe a jazzben is. 2015-ben itt rendezték meg a European Jazz Network éves konferenciáját, több száz résztvevővel, 2024-ben pedig Európa legjobb jazzklubjának választották. Az alapító számos díjuk és elismerésük között erre kiemelten büszke. A beszélgetés során többször hangsúlyozta azt, hogy mindegyik projektjében a csapatmunkára támaszkodik. Mindenre van rálátása, de teljes természetességgel delegál egész területeket lefedő feladatokat, hisz a szakemberek kompetenciájában, a művészek szabad szárnyalásában.

A BMC-ben február második felében ünneplik Kurtág György századik születésnapját. A több fővárosi helyszín mellett a legtöbb program természetesen itt zajlik majd. A zeneszerző 2015 óta a ház professzori lakásában él. 2014-ben párizsi szanatóriumba került feleségét követve Kurtág az ottani körülmények között nem tudott alkotni, így Gőz László felajánlotta nekik a 2013-ban megnyílt központban található lakást. A mester és felesége elfogadta az ajánlatot, és így újra munkához láthatott. Ennek eredménye első operája is, a Fin de Partie. 2015-ben még mindössze két ária volt kész a közel kétórás operából, ami így viszont elkészült, és 2018-ban be is mutatták. A partitúra keltezése is ez: 2018, Budapest Music Center.

Gőz László egész életét a zenének szentelte. A Budapest Music Center nagyon hasonló feladatokat lát el a kortárs zenében, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum, a különbség annyi, hogy a PIM kizárólag állami pénzből, míg a BMC magánforrásból is, politikától függetlenül, teljesen autonóm módon működik. A szívós, kitartó munkastílusba Gőz már beleszületett, nagyszülei zánkai földjein töltötte az iskolán kívüli összes szabadidejét. Az irodája egyik szegletében mai napig őrzi a tehénhajtáshoz használt botot, ahogy azt a bőr védősisakot is, melyet apja viselt a hazai olajkitermeléseken.

Gőz a Kiskál feletti erdőtelepítésen napszámosként dolgozva gyűjtötte össze a pénzt érettségiöltönyére is. A zenei pályára is a puszta praktikum terelte, anyja a Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskola biológia-földrajz szakos tanáraként dolgozott, kézenfekvő volt, hogy reggelente ugyanoda induljanak el. Ebben az iskolában tanult Dés László, Szemző Tibor, a későbbi Kaláka együttes tagjai, a Nemzeti Filharmonikusok fele és a majdani 180-as csoportban alkotó művészek. Utóbbi jelentős kortárs zenei műhely tagja volt Gőz László is.

Beszélgetésük során a kerítésfonástól eljutnak Rózsa tehén szájkosaráig vagy a Kurtág család eleganciatűrő képességéig is. Kiderül, mire kell háromszáz eurónyi készpénz az irodában. Szóba kerül a Nemzeti Vágta és egyáltalán, Gőz kapcsolódása a lovakhoz. Egy furcsa ceruza kapcsán a BMC bővítéséről is beszélgetnek, és kiderül, hogy egy Junghans vekker közel száz év után is pontos, mint a halál. Az egyik kifejezetten érdekes tárgy az ajtó mellett álló széf. Az eszköz teteje nyitott, ahonnan a zárt részébe pottyan a belehelyezett tárgy. Ez az egész BMC filozófiáját megtestesíti: beletenni lehet, kivenni belőle viszont nem.

Veiszer Alinda beszélgetését havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.