Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Képzeljük el, hogy Hieronymus Bosch vacsorázni hívja Marc Chagallt. Megesznek egy nagy tányér gombapaprikást, és megnéznek egy Magyar népmesék-részt, amit David Lynch rendezett. Ezután elszenderülnek, másnap pedig megfestik egymás álmait. Ha mindezt elképzeltük, nagyjából sejtjük már, hogyan kell elképzelnünk Keresztes Dóra műveit.
Keresztes Dóra lebegő kisvilágainak a képzelet a legfontosabb építőanyaga. Művészetének lényegi vonásai még a varázslatos és a gyermeki. Szemadám György megállapítása szerint mondókákkal rokonok a művei, én pedig úgy látom, Keresztes Dóra képes vizualizálni a rímeket. A könyvillusztrálással, tipográfiai és plakáttervezéssel, valamint színházi látványtervezéssel is foglalkozó, Jankovics Marcell és Kass János tanítványaként indult grafikusművész készít animációs filmeket is. Ahogy a metszetei, úgy a rajzai és a mozgóképes alkotásai is roppant dinamikusak. Szembeötlő viszont, hogy univerzuma finom kavargásában a tér mindig elmosott, sokadlagos.
Összegabalyodó irányok
Preparált bagolylepke fogad bennünket a Műcsarnokban, Keresztes Dóra Csillagjáró című tárlatának bejáratánál. Az egyszerre fenséges és félelmetes lény szárnyain hatalmas szemek. Prédából ragadozóvá maszkírozza magát, a megtévesztés mestere. Mellette bagolyszerű sámánalak látható a falon.
A filcreliefet óralapként veszik körül az ugyancsak sámántémájú metszetek. A sámánmedve, a sámánszarvas, a sámánmadár. Itt semmi sem az, aminek látszik, ami elsőre adná magát. Kiszakadunk az időből, és belső tájak felé vesszük az irányt – sugallja az installáció. Keresztes Dóra életműve egyébként is azt a javaslatot teszi, hogy ha a kiutat keressük, induljunk befelé, és nézzünk a mélybe, ha felül akarunk emelkedni a gondokon.
A művekről bibircsókos boszorkányok és pocakos pokolfajzatok néznek vissza ránk. Látunk halfarkú krampuszt és hajnalt hozó kakast, az ábrázolt alakok frizurájába olykor bakmacska gabalyodik, kígyó tekereg a szoknyájuk alatt. Valahogy mégsem tűnnek veszélyesnek ezek a különös szerzetek. Talán a furcsa fejfedők vagy a mókás agancsok miatt. Netán a tanácstalan tekintetük az oka? Akárhogy is, Keresztes Dóra munkái egy ősi, játékos és titkokkal teli világba repítenek, amely bár baljóslatú, a groteszksége magától értetődő módon oldja a félelmeket.
Az átlépés lehetősége
A tárlat a fontosabb sorozatok mellett a frissebb munkákra fókuszál. Egyből az első teremben találkozunk a 2025-ös Asztrál mítoszok elemeivel. A művek merített papírra készültek, és ettől olyan érzésünk lehet, mintha felhőből kimetszett, gomolygó téglalapokra kerültek volna Keresztes kiméralényei.
A kiméraság, vagyis hogy Keresztes Dóránál magától értetődő, ha egy élőlénynek halfarka, madárcsőre és emberarca van, a természeti népek gondolkodásával rokon. A kiállítás előterében vetített videón a művész amellett érvel, hogy a köldökünktől lefelé lényegében az állatvilággal vagyunk azonosak. A keleti kozmológiákból és a magyar népmesekincsből is ismerős állatok az átlépés lehetőségével játszanak. A hernyóból bagolylepke lesz, a sámánból bagoly, aki az ég és a föld között közvetít.
Éppenséggel a költők is ezt teszik. Keresztes Dóra pedig készített illusztrációt mások mellett Kányádi Sándor, Kiss Anna, Szilágyi Domokos és Weöres Sándor gyermekverseihez, de metszett a Faludy György fordította Villon-balladákhoz is, az első munkája pedig a Nagy Olga folklorista széki tréfákból és elbeszélésekből összegyűjtött Paraszt Dekameronjának illusztrálása volt. Utóbbi kettőből a Csillagjáró is bemutat pár nyomatot. Akasztófavirágokat látunk, és a széles karimájú kalapban kockázó, víg kedélyű halált.
Az átlépés elmarad
De Keresztes Dóránál sosem fájdalmas a halál. Eltűnés helyett inkább valami addig nem ismerttel való találkozást kínál. Ahogy a különböző testrészek és teremtmények izgalmasan találkoznak össze Keresztes művein, remekül illenek az animációkhoz a hozzájuk választott dalok is. Az 1978-as Holdasfilmhez a Vízöntő készített zenét, az 1985-ben bemutatott Garabonciákban pedig Cserepes Károly dallamai csendülnek fel. „Éjfélkor születtünk, borzfeketék lettünk!” – hangzik el az utóbbiban. A folklór újrafelfedezése ez, nem sokkal járunk a táncházmozgalom elindulása után, és a világzene éppúgy menedéket ígér a kádári világ elől, ahogy a tánclépések vagy épp Keresztes Dóra művei.
A tárlat nem tesz rá kísérletet, hogy ezt az aspektust színre vigye, pedig a Műcsarnok#Box földalatti, katakombaszerű tere tökéletesen adná magát. A kiállítótér hármas osztatúsága ugyancsak kihasználatlan marad, pedig a művésznek különösen fontos gondolat, hogy az ember testből, lélekből és szellemből áll, vagyis hármas osztatú. Szerintem a három, animációs filmnek kijelölt sarok is nagyon szűk, elkülönítve, „borzfekete” sötétben, valami finom felületre vetítve alighanem jobban érvényesültek volna a mozgóképes anyagok.
El tudtam volna képzelni tehát a megvalósultnál jóval bátrabb kurátori döntéseket. Így aztán, bár a remekül megválasztott intim tér alkalmas lett volna rá, hogy bemutathassa az ébrenlét és az álomba merülés, a szakrális és a profán metszéspontjában felsejlő révülést, átlényegülést, utazást, számomra az átlépés elmaradt.
A meglelt befejezés
Úgy voltam viszont vele, hogy ha már Keresztes Dóra művészete átlépést ajánl, átlépek a Műcsarnokból a Magyar Zene Házába. Jól tettem. A közeli intézményben ugyanis a Pannónia antológia című dómfilmhez kapcsolódva ugyancsak Keresztes Dóra, valamint Reisenbüchler Sándor műveiből nézhető meg egy pop-up kiállítás. Bár kisebb léptékű a vállalás, a térre kétségkívül jobban rezonál. A mélybe vezető csigalépcső eleve behozza a hipnózis és így az álomba merülés motívumát, és termékeny kapcsolódás az is, hogy a kiállított munkák olvashatók a sámándobokkal nyitó állandó tárlat felvezetéseként.
Keresztes Dórától a Világnak virága, virágnak világa című filmhez készült 77 akvarellt láthatunk. Az pedig, ahogy a 300 fázisból álló sorozaton elfogynak Reisenbüchler Sándor díszes pillangói, mintha visszautalna a Csillagjáró bejáratánál megbújó bagolylepkére is. Érdemes felkeresni tehát a Keresztes-kiállítás látogatóinak a Magyar Zene Házát, hiszen az ottani installáció a Műcsarnok tárlatához sajátos kódát kínál.
Csillagjáró – Keresztes Dóra grafikusművész kiállítása
Műcsarnok (Műcsarnok#Box)
Kurátor: Garami Gréta
Látogatható: 2025. október 17. – 2026. január 11.
Kiállítás Keresztes Dóra és Reisenbüchler Sándor műveiből
Magyar Zene Háza (-2. szint, előcsarnok)
Kurátor: Tóth Péter
Látogatható: 2025. szeptember 30. – 2025. november 30.
