Ha az utóbbi tíz (húsz, harminc, száz…?) év gazdaságpolitikájának van tanulsága, akkor az az, ha megyünk szépen a kelet-európai EU-integrációs ösvényen, akkor gazdagodunk is szépen, mint egész Kelet-Európa. Ha viszont nekiállunk az unortodox gazdaságpolitikai barkácsolásnak, akkor annak valami olyasmi lesz az eredménye, amit most is látunk.
Válság nélkül (!) sikerül összetákolni egy kiugróan és elképesztően magas magyar inflációt és léket ütni a költségvetésbe, majd utána kétségbeesetten megszorítani… És persze mindeközben folyamatosan táplálni a mindent aláásó bizalmi válságot.
Íme, egy markáns jele a barkácsolásnak:
A jóféle barkácsolás
Lenne azonban a barkácsolásnak olyan fajtája is, ami kivételesen a nagy többség érdekét szolgálná. Nem meglepő módon unortodoxiáról nincs szó: a jegybanki devizatartalékot lehetne töltögetni a piacról. Azaz devizát venni, azaz forintot eladni, azaz gyengíteni a magyar pénzt. Szokta ezt csinálni a svájci, vagy a cseh jegybank is, amikor nem szeretnék, hogy túl erős legyen a devizájuk – hiszen azok is exportorientált gazdaságok.
Magyarország sajnos a gazdaságpolitikai spektrum másik végén, a török-argentin osztályon döcög, de éppen ezért jönne jól a felhizlalt devizatartalék, amikor majd befutunk a menetrendszerű és elkerülhetetlen (ld. első bekezdés!), kétségbeesett Forintgyengülés Állomásra. Így lenne miből erősíteni a forintot. Anticiklikus devizaárfolyam-politika.
Zsiday Viktor: Felkészültünk az EU-s források nélküli létre?
„Hiába kommunikálja a kormányzat, hogy felkészülünk az EU-források nélküli helyzetre, ez nem lehetséges.
A piacokat és gazdaságokat percepciók mozgatják: a hit valóban hegyeket mozgat meg. Ha meginog az a hit, hogy Magyarország az EU tagja marad tartósan, akkor mind a külföldi, mind a hazai befektetők tőkemenekítésbe kezdhetnek. Ez a kérdés az EU-pénzek kapcsán, nem pusztán az (amúgy szintén számtalan szempontból fontos) eurómilliárdok. A magyar gazdaság legfőbb alátámasztó fundamentuma, hogy az Unió tagja.”
Mostanra sajnos a magyar gazdaság legfőbb terméke az olcsó munkaerő lett. Tegyük fel, hogy a Tiszántúl valamelyik sarkában maradt még ebből az árucikkből! A világ majdnem legmagasabb inflációja és az ezzel járó béremelkedés mellett azonban ez is csak úgy lesz versenyképes, ha közben gyengül a forint.
A forint viszont a jelenlegi magas kamatok miatt másfél-két éve nem gyengül. Így a 370 forintos euróárfolyam is kibírhatatlanul erőssé vált a magyar gazdaság számára. Tehát vagy gyorsan le kell vinni a kamatokat, vagy, amíg ez nem megy, devizát kell venni, és azzal gyengítgetni a forintot. Nem pánikszerűen, hanem tervszerűen – még ha ez szembe is megy a magas kamatok céljával.
Disclaimer
A forintgyengülésnek nemcsak a magyar gazdaság nagy része örülne, hanem az a hedgefund menedzser is, aki éppen shortolja a forintot (azaz a gyengülésére fogad). Ezek közé shorolom magamat is. Ilyesmi volt Shoros György is 1992-ben, a hírhedt „összeomlasztotta az angol fontot” incidens shorán. De az a helyzet, hogy a látszat ellenére nem a forintot omlasztó Soros György vagyok. Sőt, Soros György sem az a Soros György, akiről abban a történetben szó volt.
Egyszerűen csak ismerjük az alapvető gazdasági összefüggéseket és azoknak a szükségszerű következményeit a tőkepiacokon, amire aztán pozícionáljuk magunkat. És mivel sajnos a magyar (vagy az 1992-es brit) gazdaság érdeke a gyenge forint (font)… szolgálunk és védünk, na.
A szerző további cikkeit itt olvashatja.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
