A bakelit lemezek piacán zajló fejleményeket egy ideje érdeklődve követem. Nem azért, mert egy kisujj-eltartott audiofil lennék... a zene táncra való. Hanem azért, mert ez egy olyan gyorsan változó piac, amit senki nem manipulál, csak a láthatatlan kéz teszi a dolgát és a nyafogókat gyorsan állva hagyják – legalábbis az Egyesült Államokban.
De mi történt az elmúlt években úgy általában a hanghordozók piacán?
Ahogy az ábrán látszik, a 70-es évek kazetta- és bakelit-egyeduralmát elsöpörte a 80-as évek végén beinduló CD – azaz a digitális hanghordozó. A digitalizálás egy következménye (a minőségromlás mellett – mondom, kisujjamat eltartva), hogy immár bárki bárhol tárolhatja a zenéket.
A „tilcsákbe!” évei
Winchesterre zenét írni bárki tud, akkor meg miért fizetne a kiadóknak? Úgyhogy a 2000-es években a CD-k lendületét megtörte a letöltés. És vélhetően a nagyrészt nem fizetős letöltés (ó, a Napster és a betárcsázós modem!) – talán ezért láthatjuk 2010-re a teljes fizetős piac lefeleződését.
Ezek persze a „tilcsákbe!” évei is voltak, hiszen a zeneipar status quo-ja, magyarán az addig a kizárólagos technológiával rendelkező hanglemezkiadók bevétel dominanciája megtört, amit nem szerettek. És ezt nem szerették az előadók sem, akik szintén innen jutottak bevételhez.
A 2000-es évek második fele, az okostelefonok, a jó mobilnet és a szélessáv elterjedése azonban elhozta a legális (fizetős) letöltések, majd a streaming (YouTube, Spotify) forradalmát, így 22 évvel a korábbi csúcs után ismét 14 milliárd dolláros zenepiacról beszélhetünk – nem nyafogni kellett tehát, hanem alkalmazkodni.
Csak most már másképpen osztják fel a bevételt, mint 23 éve. Hogyan? – ezt Kitzinger Dáviddal, az Artisjus prominens személyiségével beszéljük meg az adásban. Mindenesetre nekem úgy tűnik, Hungarotonok és hanglemezboltok helyett Youtube-ok és Spotify-ok szedik a sápot a terjesztésért (Dávid elhatárolódik: „A Hungaroton egy hangfelvétel-kiadó és nem egy terjesztő volt.”).
De melyik nyújt jobb szolgáltatást? És olcsóbban? – a kérdések az enyémek és költőiek.
Az analóg hang minősége
De valójában nem ez érdekel. Ez csak egy az állam által békén hagyott piac dinamikus alkalmazkodásának hullámzása a technológiai fejlődéshez, megérdemelt nyertesekkel és vesztesekkel. Ahol valahogy a „tilcsákbe!” nélkül is talpon marad az, aki talpon maradásra méltó, azaz leginkább a szerző és az előadó.
Úgyhogy térjünk vissza a már kihalásra ítélt bakelit-piacra (nézzünk rá a 2000-es évek oszlopaira…!), ami az elmúlt 5-10 évben lendületes növekedésnek indult és főnixmadárként immár ismét nagyobb piac, mint a talán valóban kihalásra ítélt CD.
A bakelit állhatatosságának oka nekem egyértelműnek tűnt*: állítólag az analóg tárolt hang sokkal jobb minőségű a digitálisnál. Ez meg is látszik az árakon: Santana 1970-es Abraxas albuma egy 2016-ban kiadott bakeliten ötezer euróba is kerülhet. A Spotify-on olcsóbb.
(*Dávid szerint valójában nem az audiofilek tartották életben ezt a piacot, hanem… ezt is megbeszéljük.)
De ezzel végre elértem oda, amiről beszélni szerettem volna. (Csak előtte zárójelben, orientációs jelleggel: egy digitálisan tárolt zeneszámból többezer fér a telefonunkra. Egy analóg zeneszám annyival nagyobb lenne, hogy csak pár darabra lenne elég a hely.)
Skandallum – mégsem jogos a digitális megvetése?
Rengetegen gyártanak még (illetve újra) analóg (bakelit-) lemezeket, ha azonban a több lépésből álló gyártás során nem digitalizálják az adatokat, akkor a gyártás az eredeti analóg felvétel kopásával jár. Tehát egyre drágábban és csak korlátozott mennyiséget lehet előállítani. Ha viszont digitalizálnák valamelyik lépést, akkor a minőségromlást az audiofilek azonnal kiszúrják. És megvetik!
EZÉRT volt 2022-ben akkora skandalum, hogy a legnépszerűbb bakelitgyártóról, a Mobile Fidelity-ről (MoFi) kiderült, a drágán árult bakelit lemezei egy részének gyártása során digitalizálást is használ.
„EZÉRT” ... Miért? Mert hazudtak? Igen. Részben. De a nagyobb probléma inkább az lehetett, hogy az azonnal kiszúró és megvető audiofilekről kiderült, hogy mégse szúrják ki, ha a zenét digitalizálják. És hogy mégse jogos a digitális megvetése.
Pokol és még sok minden más…
Na, hát akkor 2023-ban is dinamikusan szurkáljuk a buborékokat! Évnyitó adásunk második részében felgöngyölítjük az első rész elvarratlan szálait, pokolra jutunk és Kitzinger Dáviddal, az Artisjus prominens személyiségével megbeszéljük a bakelitbotrány és a zenetörténetem elmúlt 40 évének implikációit.
Jó szórakozást!
Az előző adásainkat itt találják.
A HOLD After Hours podcastek megtalálhatók a Spotify, YouTube, Apple Podcast, Google Podcasts és Soundcloud csatornáinkon, és felvehetők RSS-Feeden keresztül a műsortárába is.
A szerző további cikkeit ezen a linken olvashatja.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.