Kínában elég laza szövésű a társadalombiztosítás hálója, ezért vidéken még mindig erős az a szokás, hogy – mivel a majdani feleség átkerül jövőbeni férje családjába, és ott gondoskodik majd az idősebb nemzedékekről – a vőlegény családja fizet a menyasszony családjának – mintegy majdani munkaereje ellentételezéseként.
A kormány korábbi népesedéspolitikával összefüggő intézkedései azonban durva torzulásokat okoztak ezen a területen is. A következményeket jól mutatja az alábbi ábra.
Kínában túlkoros nő szinte nincs, egy 25 éves egyedülálló férfi csillaga ugyanakkor nagyon gyorsan leáldozik. A menyasszonyárak pedig elképesztő ütemben száguldanak felfelé.
Persze vannak kínai hivatalnokok, akik úgy gondolják, hogy az állami beavatkozásból származó problémák kezelésére a legjobb megoldás a még több állami beavatkozás, úgyhogy egyes helyeken meglépték a nyilvánvalót: menyasszony-árkontrollt! Ha valaki a meghatározott összegnél magasabb árat kér, az emberkereskedelemnek minősül – mintha e tényállás az ártól függene.
- Hogyan jutott el ide egy olyan ország, ahol a lánygyermekre nem is olyan régen még gazdasági csapásként tekintettek a családok?
- Hol járnak most a menyasszonyárak Kínában?
- Mennyiben maximálták a menyasszonyért kérhető összeget egyes tartományokban?
Kiderül a HOLDBLOG-on megjelent írásomból. Olvassák el!
A szerző további cikkeit ezen a linken olvashatja.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
