2022. március 17. – 08:57
frissítve
Két tűz között találta magát az ukrajnai háborúval a világ egyik legerőteljesebb fejlődési potenciállal bíró hatalma. Az indiai hintapolitika azonban legalább annyira veszélyes, mint amennyire kifizetődő játék lehet az ázsiai ország számára.
Az alig egy évtizede létező független India katonai erővel vonta irányítása alá 1961-ben a portugál kolóniai rangú Goa és Daman kikötővárosait. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának nyugati tagjai és Törökország komoly büntetést helyeznek kilátásba, a Szovjetunió azonban megvétózza a tervezetet.
Egy geopolitikai barátság kezdete. Ismerős a történet?
India már az ötvenes évektől élvezi Moszkva támogatását a nemzetközi porondon, és viszont. Nem véletlen, hogy – Kína mellett – a világ második legnépesebb országa az Ukrajnával vívott háború kirobbanása óta legalább annyiban kiáll Oroszország mellett, hogy nem vezet be Moszkva ellen gazdasági szankciókat, és nem hajlandó inváziónak bélyegezni a „speciális katonai műveletet”.
A CNN írt nemrég arról, hogy Hszi Csin-ping kínai államfő és Narenda Modi indiai miniszterelnök szinte már versenyeznek abban, hogy a nyilatkozataikban a Putyinnal való szoros kapcsolatuknak megfelelő jelzőket találjanak (a drága barátom után vezet a legjobb kebelbarátom). Még fontosabb: mindkét ország tartózkodott az ENSZ-ben annak a határozatnak a megszavazásakor, amely elítélte az inváziót és felszólította Oroszországot a katonai tevékenység beszüntetésére.
Bár a koronavírus-járvány korábbi hullámai nem kímélték Indiát, az IMF előrejelzése szerint a 2022-23-as időszak leggyorsabb gazdasági növekedésre képes hatalma lehet. Az ázsiai ország oroszpolitikája alapján az elemzők többsége azt a következtetést vonja le, hogy India az önérdekre helyezi a hangsúlyt az orosz-ukrán konfliktusban.
- Milyen érdekek vezérelhetik Indiát?
- Milyen szálak fűzik az ázsiai államot Oroszországhoz?
Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is kitér a cikk HOLDBLOG-on megjelent hosszabb változata.
Mindez nem jelenti azt, hogy töretlenül ideális lenne a viszony Moszkva és a legnépesebb ázsiai országok vezetése között.
A kínai hozzáállásról csak röviden: Peking és Moszkva közös érdeke az amerikai nemzetközi befolyás csökkentése, igaz, Kínának figyelembe kell vennie azt is, hogy Ukrajnának első számú kereskedelmi partnere. Kijev része az új selyemút programnak, nem mellesleg az ázsiai ország jelentős mennyiségben exportál mezőgazdasági terményeket az ukrán agráriumtól.
Új-Delhi egyaránt jó kapcsolatot ápol Washingtonnal, Moszkvával és Kijevvel is, Pekinggel viszont annál kevésbé. A Modi-kormány legfontosabb katonai partnerei az oroszok abban, hogy megpróbálják felvenni a versenyt a két zűrös szomszéddal: az egyre nagyobb nemzetközi befolyást építő Kínával és az ősellenség, szintúgy atomhatalom Pakisztánnal. Beszédes, hogy
a Kasmírért folyó jogi és néha fegyveres harcban Moszkva általában India pártján szokott állást foglalni.
A diplomáciai szálak mellett fontos tényező, hogy becslések szerint Indiát legalább 50 százalékban az orosz (korábban szovjet) hadiipar látja el eszközökkel. Az importarány volt ennél magasabb is, az utóbbi évek nyugati nyitásának tudható be, hogy India egyre jobban ügyel arra, hogy az amerikai fegyverszállítókról se feledkezzen meg. Alig győz elállni orosz fegyverbizniszeitől annak érdekében, hogy jó pontokat szerezhessen, és ne kelljen kihátrálnia abból a 2019-ben kötött, ötmilliárd dolláros megállapodásából, ami orosz SZ-400-as légvédelmi rendszerek szállítására vonatkozik. A fegyver a Pakisztánnal szembeni határvédelmi vonal sarokköve.
Új-Delhiben tartanak attól, ha elfordulnak Oroszországtól, akkor az éppen az ellenfelükkel köt majd üzletet.
Oroszország és Indai számos területen gazdasági szövetségesek is – a várakozások szerint kooperációjuk 2025-re elérheti az évi 30 milliárd dolláros volument.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a piaci elemzők többségében kérdéseket vet fel az ázsiai ország oroszpolitikája. Békekötésre kéri Putyint és Zelenszkijt, a Nyugattal együtt mutat szolidaritást, miközben keresi a piaci lehetőségeket a szankcionált Oroszországgal.
A világpiac jelentős szeletétől elzárt Oroszországgal való kooperálás mellett India érezhetően hasznot akar húzni Moszkva térvesztéséből (például a búzaexport területén), de arra is keresi a lehetőségeket, hogy a kieső orosz importot új partnerektől pótolja (műtrágya-behozatal Kanadából és Izraelből).
A közeljövő kérdése, az orosz-ukrán háború és a szankciók elhúzódása esetén milyen mértékben és mennyi ideig tudja folytatni az ázsiai ország a Kelet és a Nyugat közötti kötéltáncát.
A szerző további cikkeit itt olvashatja.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
