Kínai autó: olcsóbb, mégsem kedvező a havi díj a flottakezelőnél? (x)

A vásárlók számára ez első látásra egyszerű döntésnek tűnhet. Ha két hasonló méretű és felszereltségű autó közül az egyik több millió forinttal olcsóbb, természetes, hogy felmerül a kérdés: miért ne ezt válasszuk? Főleg, ha 8 év, 200 ezer kilométer garanciával kínálják azokat. Ha ők ezt vállalják, miért ne bízzunk meg bennük?

A flottakezelés világában azonban egészen más szempontok alapján születnek a döntések. Míg egy magánvásárló jellemzően azt mérlegeli, hogy mennyibe kerül az autó, milyen a felszereltsége, mekkora a fogyasztása vagy milyen garanciát kínál a gyártó, addig egy flottakezelőnek már a vásárlás pillanatában azt is mérlegelnie kell, hogy mi történik az autóval a futamidő végén.

„Mi nem egyszerűen a vételárban, hanem a teljes futamidőben gondolkodunk. Azt is meg kell becsülnünk, hogy négy év múlva el tudjuk-e adni az autót azon a maradványértéken, amellyel a konstrukció kialakításakor számoltunk. Egy régóta ismert modellnél ehhez rengeteg korábbi piaci adat és tapasztalat áll rendelkezésünkre. Egy új kínai márkánál viszont sokkal több a bizonytalanság” – mondja Keresztes-Nagy Gergely, a FlottaMan Autóparkkezelő Zrt. vezérigazgatója.

Mint mondja, ilyenkor nem csupán azt kell megbecsülni, mennyit ér majd az adott modell négy év múlva. Azt is mérlegelni kell, hogy a gyártó hosszú távon jelen lesz-e az európai piacon, milyen lesz addigra a márka ismertsége és használtautó-piaci megítélése, illetve hogyan alakul a szerviz- és garanciális háttér.

„Ezeket a bizonytalanságokat valamilyen módon már ma be kell áraznunk. Előre meg kell határoznunk egy várható piaci értéket úgy, hogy egy új márkánál még nincs mögöttünk többévnyi használtautó-piaci tapasztalat. A következő négy évben pedig annak kell beigazolódnia, hogy a piac is elfogadja és megszereti az adott márkát. Ha ez megtörténik, a maradványérték is kedvezően alakulhat. Ha nem, annak pénzügyi következménye van” – teszi hozzá Keresztes-Nagy Gergely. Ez a különbség az egyik legfontosabb oka annak, hogy egy kedvezőbb beszerzési ár nem feltétlenül jelent alacsonyabb havi bérleti díjat.

A flottakezelők számára az egyik legfontosabb mutató a maradványérték, vagyis az az összeg, amelyet az autó a futamidő végén várhatóan még érni fog. Ez az érték alapvetően meghatározza egy tartós bérleti konstrukció havi díját. Ha egy jármű várhatóan jól tartja az értékét, akkor a finanszírozási kockázat kisebb, így kedvezőbb havi díj is kialakítható. Ha azonban a jövőbeni érték bizonytalan, azt a flottakezelőnek is figyelembe kell vennie.

Éppen ezért fordulhat elő, hogy egy első ránézésre jóval olcsóbb autó havi bérleti díja végül csak minimálisan kedvezőbb, vagy bizonyos esetekben szinte megegyezik egy drágább, de stabilabb piaci pozícióval rendelkező modellével. Ez sokakat meglep, pedig a flottakezelés logikája éppen erre épül. Nem kizárólag a jelenlegi vételárat kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a jármű teljes életciklusa alatt milyen költségekkel lehet számolni.

A kérdés különösen aktuális a kínai autómárkák esetében. A technológiai fejlődésük vitathatatlan, a felszereltségük sokszor kiemelkedő, és az ár-érték arányuk is rendkívül versenyképes. Ugyanakkor a legtöbb márka európai jelenléte még viszonylag új, ezért a hosszú távú maradványértékükről egyelőre kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre, mint azoknál a gyártóknál, amelyek évtizedek óta meghatározó szereplői az európai piacnak. Az ismert modelleknél korábban 8-9 év volt az életciklus, ami mostanra 7 évre rövidült. Félidőben egy modellfrissítést kapott az autó. Ráncfelvarrás. Új színek, új felni, felszereltség, esetleg erősebb motor. A kínai autóknál ez már 4-5 év vagy még annyi sem. Hallani olyat, hogy 2 év után cserélnek egy karosszériát modernebbre, szebbre. Mert a géptető alatt nincs változás, de kívül a divathoz igazítanak egy modellt. Ezzel nehéz lépést tartania az EU-s gyártóknak.

A flottakezelők számára mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a kínai autók rossz választást jelentenének. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy vállalati autó esetében más időtávban és más pénzügyi logika mentén kell gondolkodni, mint egy magánvásárlásnál.

„Egy magánszemély nem ritkán nyolc-tíz évig használja ugyanazt az autót. Ha megvásárolja 12 millió forintért, majd tíz év múlva 4 millióért adja el, ezt általában nem éli meg különösebb veszteségként, hiszen tíz éven keresztül használta az autót. Egy vállalati flottánál azonban egészen más a helyzet. Az üzleti felhasználók jellemzően négy-öt éves ciklusokban gondolkodnak, ezért már a beszerzéskor nagyon nem mindegy, hogy az autó mennyit fog érni a futamidő végén” – magyarázza Keresztes-Nagy Gergely.

A különbség tehát nem feltétlenül magában az autóban, hanem a felhasználás módjában rejlik. Egy flottakezelőnek már a konstrukció kialakításakor számolnia kell azzal, hogy négy-öt év elteltével a járművet milyen áron lehet majd értékesíteni. Minél bizonytalanabb ez az érték, annál nagyobb kockázatot kell beépíteni a kalkulációba.

„Négy-öt éves időtávon a maradványérték már nagyon komoly tétel. Lehet egy autó kedvezőbb árú a beszerzés pillanatában, de ha a futamidő végén lényegesen kevesebbet ér, akkor ez az előny részben vagy akár teljes egészében eltűnhet. Ezért fordulhat elő az is, hogy egy olcsóbb kínai modell tartós bérleti havidíja végül nem lesz annyival kedvezőbb, mint amennyit pusztán a vételár alapján várnánk” – teszi hozzá Keresztes-Nagy Gergely.

A bizonytalanság ára: ezért kulcskérdés a maradványérték

Ha valaki saját autót vásárol, általában azt nézi, hogy mennyibe kerül ma, milyen felszereltséget kap a pénzéért, mennyit fogyaszt az autó, illetve mennyire megbízható a márka. Ezek teljesen természetes szempontok, hiszen a legtöbb magánvásárló hosszú évekre tervez, és sok esetben addig használja az autót, amíg annak állapota ezt lehetővé teszi.

A flottakezelésben azonban egészen más logika érvényesül. Egy tartós bérleti konstrukció jellemzően három-öt éves időtartamra szól. A futamidő végén az autó visszakerül a flottakezelőhöz, aki értékesíti azt a használtautó-piacon. Ezért már a szerződés megkötésekor meg kell becsülni, hogy az adott jármű várhatóan mennyit fog érni néhány év múlva. Ezt nevezzük maradványértéknek, amely a havi bérleti díj egyik legfontosabb összetevője.

Minél pontosabban lehet előre meghatározni egy autó jövőbeni értékét, annál kisebb a finanszírozási kockázat. Ha pedig kisebb a kockázat, kedvezőbb havi díj is kialakítható. Egy olyan modell esetében viszont, amelynek jövőbeni piaci értékét még nehéz megjósolni, a flottakezelőnek nagyobb biztonsági tartalékkal kell számolnia.

Ez az oka annak, hogy egy kedvező vételár önmagában még nem garantálja az alacsonyabb havi költséget. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy autó két-három millió forinttal olcsóbb, akkor a tartós bérleti díjának is látványosan kedvezőbbnek kell lennie. A gyakorlatban azonban ez nem feltétlenül igaz. Ha a flottakezelő úgy látja, hogy négy év múlva az autó várható értéke bizonytalanabb, ezt a kockázatot a havi díjban is érvényesíteni fogja.

Ez nem kizárólag a kínai autókra igaz. Bármely új márka vagy modell esetében hasonló helyzet alakulhat ki, hiszen a piacnak időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon egy reális kép az értéktartásáról.

A kínai gyártók esetében azonban ez a kérdés most különösen aktuális. Az elmúlt néhány évben rendkívül sok új szereplő jelent meg Európában. Egyes márkák már komoly értékesítési eredményeket érnek el, mások még most építik ki kereskedői és szervizhálózatukat. A piac folyamatosan változik, ezért természetes, hogy a flottakezelők is óvatosabban terveznek.

Ez az óvatosság nem a technológiának szól. Éppen ellenkezőleg: a legtöbb szakember egyetért abban, hogy a kínai gyártók az elmúlt években hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Az elektromos hajtásláncok, az akkumulátortechnológia, a digitális szolgáltatások és a fedélzeti rendszerek területén több gyártó már ma is a piac élvonalába tartozik.

A bizonytalanság sokkal inkább abból fakad, hogy jelenleg még senki sem tudja biztosan megmondani, hogyan alakul a piac öt vagy tíz év múlva. Mely márkák építenek ki stabil európai jelenlétet? Melyek rendelkeznek hosszú távon is megfelelő alkatrész- és szervizháttérrel? Mely modellek tartják majd jól az értéküket a használtautó-piacon?

Ezekre a kérdésekre ma még senki sem tud egyértelmű választ adni. Éppen ezért a flottakezelőknek nemcsak azt kell mérlegelniük, hogy egy autó milyen ma, hanem azt is, hogy milyen lesz négy-öt év múlva. Ez a különbség választja el a flottakezelői szemléletet a hagyományos autóvásárlástól.

Egyre nyitottabbak a vállalkozások, de óvatosan

A vállalati autóbeszerzésekben is jól látszik, hogy a piac keresi az egyensúlyt. Egyre több cég vizsgálja a kínai gyártók ajánlatait, különösen az elektromos modellek esetében, ahol több márka kiemelkedően versenyképes műszaki tartalmat kínál.

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy egyes nagyvállalatok beszerzési szabályzataiban továbbra is megjelennek olyan feltételek, amelyek szűkítik a választható gyártók körét. Ennek hátterében nem feltétlenül a járművek minőségével kapcsolatos aggályok állnak, hanem sokkal inkább a hosszú távú üzemeltetési és finanszírozási kockázatok kezelése.

A flottakezelők feladata ilyenkor nem az, hogy egyik vagy másik márka mellett érveljenek. Sokkal inkább az, hogy minden döntésnél objektíven mérlegeljék az adott jármű teljes életciklusát, várható költségeit és jövőbeni értékét.

Mit mutatnak a gyakorlati tapasztalatok?

A kínai autókról szóló vitákban gyakran két szélsőséges véleménnyel lehet találkozni. Az egyik szerint ezek a modellek jelentik az autóipar jövőjét, a másik szerint még érdemes kivárni, amíg hosszabb távon is bizonyítanak. A flottakezelésben azonban egyik megközelítés sem célravezető.

Egy flottakezelő feladata nem az, hogy márkák mellett vagy ellen érveljen, hanem az, hogy minden ügyfél számára a felhasználási igényeknek leginkább megfelelő megoldást találja meg. Ehhez pedig nem elegendő a katalógusadatokat vagy az árlistákat összehasonlítani. Ismerni kell a járművek napi használatát, a várható futásteljesítményt, a szervizhátteret, a finanszírozási feltételeket és természetesen a teljes életciklusköltségeit is.

A FlottaMan Zrt. saját flottájában és ügyfeleinél is találhatók már kínai gyártású elektromos autók. Az eddigi tapasztalatok összességében kedvezőek. A modern hajtásláncok, a gazdag alapfelszereltség és a folyamatos technológiai fejlődés jól mutatja, hogy ezek a márkák már nem egyszerű alternatívát jelentenek, hanem sok esetben valós versenytársai a hagyományos gyártóknak.

Ugyanakkor fontos különbséget tenni a technológiai színvonal és a piaci értékállóság között. Egy jól felszerelt, korszerű autó is lehet bizonytalanabb befektetés, ha még kevés tapasztalat áll rendelkezésre arról, hogyan alakul az értéke négy-öt éves korában, milyen lesz az alkatrészellátás, vagy mekkora kereslet mutatkozik majd iránta a használtautó-piacon.

Éppen ezért a flottakezelők számára továbbra is a teljes kép számít. A kedvező vételár önmagában nem elegendő érv egy jármű mellett, ahogyan egy új márka sem jelent automatikusan nagyobb kockázatot. Minden modellt külön kell értékelni, figyelembe véve annak műszaki tartalmát, a gyártó piaci hátterét, a szervizhálózatot és a várható maradványértéket.

Jó példa erre a Geely is, amely egyre gyakrabban kerül szóba a vállalati autóbeszerzéseknél. Ár-érték arányát tekintve kifejezetten versenyképes ajánlatot jelenthet, különösen azoknak a cégeknek, amelyek modern felszereltségű autót keresnek elérhető áron. A gyakorlati tapasztalatok alapján ugyanakkor itt is előfordulnak olyan gyermekbetegségek, amelyek egy új szereplő piacra lépésekor természetesnek tekinthetők. Ezek önmagukban nem teszik rossz választássá az autót, de jól mutatják, hogy a flottakezelésben nem elegendő kizárólag a vételár alapján dönteni.

A helyzetet tovább árnyalja az elektromos autók rendkívül gyors fejlődése. Az akkumulátortechnológia, a fedélzeti rendszerek és a szoftveres megoldások szinte évről évre jelentős változáson mennek keresztül. Ez kedvező a vásárlók számára, ugyanakkor azt is eredményezheti, hogy egy néhány éves modell értéke gyorsabban változik, mint azt korábban megszokhattuk. Ez a jelenség nem kizárólag a kínai gyártókat érinti, de náluk különösen fontos tényező, hiszen sok márka egyszerre építi ki európai jelenlétét és vezeti be új modelljeit.

Nem az a kérdés, hogy kínai vagy európai

A flottakezelés szempontjából végső soron nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy autó melyik országban készült. Sokkal inkább az, hogy hosszú távon mennyire kiszámítható a fenntartása, milyen háttér áll mögötte, és mekkora pénzügyi kockázatot jelent a teljes futamidő alatt.

Ezért fordulhat elő, hogy ugyanazon flottában egymás mellett dolgoznak európai, japán, koreai és kínai gyártók modelljei is. A döntést nem az ország neve határozza meg, hanem az adott jármű alkalmassága az adott feladatra.

A következő évek valószínűleg sok kérdésre választ adnak majd. Kiderül, mely márkák építenek ki tartós európai jelenlétet, hogyan alakul a használt piaci értékük, és mely modellek bizonyítanak hosszú távon is a vállalati üzemeltetés során. Addig azonban a flottakezelők feladata változatlan: nem a legolcsóbb autót kell kiválasztaniuk, hanem azt, amelyik a teljes életciklusát tekintve a legjobb döntést jelenti az ügyfél számára.