Meglepően jó esélyekkel száll szembe az EU a közel-keleti háború gazdasági sokkjával
Virovácz Péter az ING Bank Magyarországi Fióktelepének vezető elemzője, Homolya Zoltán az elemző gyakornoka. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A közel-keleti háború kitörése óta eltelt időben rengeteg szörnyű hír érkezett a térségből, iskolát ért rakétatámadásoktól kezdve terrorfenyegetésekig. Ezeket a történéseket a világért sem akarnánk bagatellizálni, de a következő sorokat arra áldoznánk, hogy felhívjuk a figyelmet, miért lehet érdemes a várakozások kapcsán nyugodtnak maradni. Gazdasági szempontból nem csak azzal lehet veszíteni, ha túl nagy kockázatot vállalunk, azzal is lehet, ha várakozásainkban túlságosan is pesszimisták vagyunk.
Másrészről az is elengedhetetlen, hogy az előrejelzések készítésekor több lehetséges forgatókönyvet is vázoljunk. Az ING Bank három potenciális kimenetelt vizionál, ezek megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, miből erednek várakozásaink Európára nézve. Az alapforgatókönyv, amelynek a legnagyobb esélyt adjuk, a legoptimistább. Azt gondoljuk, hogy hozzávetőleg négy hétig tart majd az iráni tengeri blokád teljes felszámolása. Az időszak első felében teljes lehet a zár a Hormuzi-szorosban, a második két hétben pedig 50 százalékos hatásfokkal történhet a tengeri útvonal biztosítása.
Ez persze nem jelentené azt, hogy maga a konfliktus is lezárulna négy hét után. Várakozásaink szerint az Egyesült Államok és Izrael ilyen időszak alatt olyan szintű pusztítást tud végrehajtani Irán katonai erejében, ami lehetetlenné tenné számukra, hogy blokkolják a tengeri forgalmat. Tehát amennyiben sikerül minimalizálni Irán képességét arra, hogy a kérdéses tengeri területre csapást mérjen, normalizálódhat a helyzet. A biztosítási költségek csökkennének, és megindulhatnának a tankerhajók az öbölből kifelé.
A súlyosabb zavarokkal számoló forgatókönyveink alapján azt gondoljuk, hogy akár két vagy három hónapig is elhúzódhat a szoros teljes blokádja. Ez valószínűleg az olajárak rekordmagasságba emelkedését okozná a második negyedévben, míg az európai gázárak a következő hónapokban megawattonként 80-100 euróra emelkedhetnének. Habár a lakossági gázfogyasztás a melegebb hónapokban csökken, fontos észben tartani, hogy az európai országok gáztározóinak feltöltése tavasszal szokott megkezdődni. Amennyiben elhúzódna ez a folyamat, az érdemi negatív gazdasági következményeket vonhatna maga után. Mégis úgy gondoljuk, hogy
Európa gazdasága a jelenlegi helyzetben jobb helyzetből indul az energiaársokkal szemben, mint az orosz–ukrán háború kitörésének idején.
2022-ben úgy tűnt, hogy szinte minden, ami rosszul sülhetett el, rosszul is sült el Európában. A régió nem csak az Oroszországból érkező gáz mennyiségének csökkenésével küszködött. Az Európai Unió legnagyobb atomerőmű-üzemeltetőjében, Franciaországban korróziós problémák miatt az év nagy részében jelentős karbantartási munkákat végeztek. Emellett Európában a vízenergia-termelés is elmaradt a megszokott szinttől. Az alacsonyabb atom- és vízenergia-termelés azt jelentette, hogy az energiaágazatnak a jelentős ellátási bizonytalanság idején nagyobb mértékben kellett támaszkodnia a fosszilis tüzelőanyagokra – beleértve a földgázt is –, az áramtermelési igény kielégítése érdekében. Jelenleg ezek a körülmények nem állnak fenn.
Emellett a megújulóenergia-források termelésének kapacitása az EU-ban is erőteljesen nőtt 2021 vége óta. A Bloomberg New Energy Finance adatai szerint a nap- és szélenergia már beüzemelt kapacitása 2021 és 2024 között 57 százalékkal bővült. A becslések szerint 2025-ben további 15 százalékos növekedés történhetett. Ezt támogathatja a REPowerEU, az Európai Bizottság terve az energetikai átállás elősegítésére és az Uniónak az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentésére.
2022-ben az egyik probléma nemcsak az volt, hogy Európának más régiókkal kellett versenyeznie a cseppfolyósított földgázért (LNG), hanem az is, hogy az Unió tagállamai egymással is versengtek, ami csak tovább emelte a gázárakat. Ennek a rossz gyakorlatnak a későbbiekben történő elkerülése érdekében az EU 2023 áprilisában elindította az AggregateEU programot, amely lényegében a gázvásárlás összehangoltabb megközelítéséhez vezetett; az Európai Unió gázigényét összevonták, majd összehangolták az ellátási ajánlatokkal. A mechanizmus mára állandóvá vált, és 2025 júliusa óta az EU energia- és nyersanyagplatformjának keretei közt működik.
Ezek alapján úgy véljük, hogy Európa gazdaságának jövőjét nem veti majd vissza túlságosan a közel-keleti háború okozta közvetlen sokk. Illetve jelenleg azzal számolunk, hogy ennek a helyzetnek az átgyűrűző hatásai sem lesznek olyan drámaiak, mint a négy évvel ezelőtti energiaársokknak.
