Az áramhálózat fejlesztése gazdaságélénkítésnek sem utolsó

Akár a befektetett összeg négyszeresét is elérheti a gazdasági teljesítménynövekedés, ha egy ország a villamosenergia-hálózatának fejlesztésére költ annak érdekében, hogy az nagyobb mértékben tudja kezelni a megújuló forrásból származó, ingadozó energiatermelést, illetve a folyamatosan növekvő villamosenergia-fogyasztást. Erre a megállapításra jutott a Cambridge Econometrics közelmúltbeli makrogazdasági modellezése során, amelyet az ARUP globális műszaki tanácsadó cég számára készített.

A kutatás arra irányult, hogy konkrét közgazdasági számításokkal hasonlítsák össze az Egyesült Királyság következő 15 évre szóló hálózatmodernizációs terveire készített „alulteljesítő” és „túlteljesítő” – azaz egy szkeptikus és egy, a megújuló energiára nagyobb hangsúlyt fektető – beruházási forgatókönyveket.

A számítások szerint, ha a brit energiaszektor 34 milliárd fontot fektet az országos villamosenergia-hálózat fejlesztésébe, az hozzávetőlegesen 194 milliárd font plusz gazdasági termelést és 92 ezer új munkahelyet hozhat létre a gazdaságban, ami négyszeres megtérülést jelentene erre a befektetésre számolva. Ez a túlteljesítő forgatókönyv hozzávetőlegesen 14 százalékkal magasabb beruházási összeget feltételez, mint amennyi pusztán a hálózat szinten tartásához (karbantartáshoz, állagmegóváshoz és a kifutó erőművek pótlásához) lenne szükséges.

Ilyen beruházás lehet például a villanyautók komolyabb elterjedéséhez szükséges töltőhálózat fejlesztése, amihez elengedhetetlen lenne, hogy a városokon kívül az autópályák mentén is kellő kapacitású elektromos elosztóhálózat épüljön ki. Továbbá ahhoz, hogy a háztartások fűtési rendszerét tömegesen lehessen átállítani hőszivattyúk használatára, az így megnövekvő energiaigény kiszolgálásához szükséges lenne a villamosenergia-átviteli és -elosztó hálózat fejlesztése.

Ha a britek a következő tizenöt évben az ambiciózusabb mértékű villamosenergia-hálózati beruházás mellett döntenek, abból a gazdaság számos ágazata profitálna a mezőgazdaságtól az ingatlanszektoron át az építőiparig. A számítások szerint a szolgáltatási szektor 95 milliárd fontnyi növekedést érhetne el, és évente átlagosan 68 ezerrel több munkahelyet hozhatna létre, míg az ingatlanszektor 33 milliárd fonttal, az építőipar pedig 20 milliárd fonttal növekedhetne 2040-ig. Az újonnan létrehozott, illetve a beruházásoknak köszönhetően megtartott munkahelyek jól fizető pozíciók lehetnek, és az ezek iránti növekvő kereslet fellendítheti a munkavállalók jövedelmét, valamint a szakmai képességek fejlesztését is.

Bár az elemzés az Egyesült Királyságra vonatkozóan végzett pontos számításokat, a jelentés számos megállapítása érvényes más országokban is. Amennyiben ezeket az ajánlásokat több ország is átveszi, az jelentősen elősegítheti az energetikai átállást annak érdekében, hogy az emberi tevékenységek mielőbb elérhessék a nettó nulla kibocsátást.

További eredmények

A tanulmány kiemeli, hogy az előnyök túlmutatnak pusztán a gazdasági kérdéseken. Ha az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy az energetikai átállást tűzi ki céljául, és a túlteljesítő forgatókönyv szerint a minimálisan szükségesnél többet költ a hálózatmodernizációra, nemcsak a növekvő energiaigényekkel tud majd lépést tartani, hanem csökkentheti az ország függőségét a földgáztól, és diverzifikáltabb, decentralizáltabb és rugalmasabb országos energetikai rendszert alakíthat ki. Azzal pedig, hogy erősíti az energiabiztonságot, megvédi a vállalkozásokat és a fogyasztókat a globális áringadozásoktól, megfizethető energiát juttat a lakosságnak és javítja a vállalkozások versenyképességét.

Az elemzés a túlteljesítő beruházási modell egyes szektorokra gyakorolt hatásait is kiszámolta. Meglepőnek tűnhet, hogy más ágazatok mellett miért profitálhat például a mezőgazdaság is egy elektromos hálózatfejlesztési programból. Az elemzőcsapat kiszámolta, hogy bár rövid távon akár valamelyest nőhetnek is az áramárak a hálózatbővítés miatt (ha ennek költségeit átterhelik a lakossági vagy ipari fogyasztókra), a hőszivattyúkra és villanyautókra történő átállásnak köszönhetően a háztartások energiafogyasztása közép- és hosszú távon annyival hatékonyabbá válhat, hogy a 2030-as évek második felére a lakossági rezsi és üzemanyag-fogyasztás akár 30 százalékkal is csökkenhet. Emiatt a lakosság a jövedelmének nagyobb részét költheti egyéb fogyasztási cikkekre, így több százalékkal nőhet az élelmiszerfogyasztás. Ahogy ez a hatás végigcsorog az ellátási láncokon, úgy növekszik az igény az élelmiszeripar és a mezőgazdaság termékeire.

Mi a helyzet itthon?

A brit példával leírt és pontosan kiszámolt gazdasági mechanizmusok más országokra is érvényesek. Tehát a minimálisan szükségesnél nagyobb mértékű hálózatbővítés itthon is tovagyűrűző gazdaságélénkítő hatással bírna több szektorban is, márpedig az utóbbi időszak adatai alapján ráférne a magyar gazdaságra a növekedés.

A Jedlik Ányos Energetikai Program keretében a magyar kormány 550 millió eurós keretet szánt hálózatfejlesztésre 2025-2026-ban, ami hozzávetőlegesen 220 milliárd forintnak felel meg. Ez nagyságrendileg összhangban áll a Mavir Zrt. 2022. évi hálózatfejlesztési tervével, amely a 2023–2026 közötti négy évben összesen több mint 400 milliárd forint értékű átviteli hálózati beruházást irányzott elő.

Az Európai Bizottság a REPowerEU energiabiztonsági stratégia keretében a magyar villamosenergia-hálózat zöld átmenetre való felkészítéséhez jelentős további hálózatbővítési tervekhez hagyott jóvá forrásokat még 2023-ban. A források lehívása azonban jelenleg az egyéb feltételek hiányában szünetel, tehát egy „túlteljesítő” forgatókönyv megvalósítására – és az ebből következő gazdaságélénkítő hatások elérésére – itthon egyelőre nincs lehetőség.

A tanulságok

Az elemzés azt is kiemeli, hogy természetesen egyedül a hálózatfejlesztési beruházásoktól nem várhatja egyetlen ország sem, hogy eléri a gazdaságfejlesztési, energiabiztonsági és egyéb előnyöket. A tervezés és a megvalósítás során összehangoltabb, programozottabb megközelítésre van szükség a termelés, a tárolás, az átvitel, az elosztás és a kereslet közötti rugalmasság elérése érdekében. Az ilyen koordináció nagyobb működési és gazdasági szinergiákat tehet lehetővé, a digitalizáció pedig tovább növelné a hálózat rugalmasságát és stabilitását.

Annak érdekében, hogy a teljes rendszerre kiterjedő energetikai átállás lendületesen haladhasson, és a társadalmi-gazdasági előnyöket teljes mértékben ki lehessen aknázni, elengedhetetlen a politika, a finanszírozás, a műszaki tervezés és az ellátási láncok stratégiai koordinációja a projektek megvalósítása során. A jelentés kiemeli, hogy a beruházási programokba a helyi közösségeket kellően korán és érdemi módon kell bevonni ahhoz, hogy a helyi érdekek aktív szerepet játszhassanak egy nagyobb volumenű beruházást tervező ország jövőbeli energetikai rendszerének kialakításában.

A kutatás hangsúlyozza, hogy az ambiciózus hálózati beruházások katalizátorként szolgálnak a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az energiabiztonság szempontjából. A ma meghozott döntések határozzák meg az energiaátállás jövőbeli sikerét. Az előnyök kiaknázása azonban legalább annyira függ attól, hogy mennyire sikeres a beruházások tervezése és megvalósítása során a koordináció és egyeztetés, mint attól, hogy mekkora a befektetés mértéke.