Összementek a csokik a kakaó eszelős drágulása miatt, de most megfordult a trend
Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Másnaposságra emlékeztető, bódult, fejfájós kijózanodási tüneteket produkál a kakaó árutőzsdei árfolyama, miután meredeken átfordult a korábbi euforikus állapot: a kakaó világpiaci ára egy év alatt 12–13 ezer dollárról a harmadára esett vissza.
Szűk két éve írtam róla, hogy kedvezőtlen folyamatok indultak el a kakaó piacán. A kakaó ára 2024 tavaszán, majd az év vége felé is elérte a 12 ezer dollár/tonnás szintet: ez kétszerese volt a 46 évvel korábbi történelmi rekordnak és négyszerese a két évvel korábbi árnak.
A drágulást elsősorban a kakaótermelés beszakadása okozta, amit a spekuláció tovább erősített. A világtermelés nagyjából háromnegyedét adó nyugat-afrikai régióban az öregedő ültetvények, a kedvezőtlen időjárás és az ehhez kapcsolódó növénybetegségek érdemben visszavetették a termést. A Nemzetközi Kakaó Szervezet (ICCO) a 2023/24-es szüreti szezonra rekordhiánnyal számolt, ami már a harmadik egymást követő deficites év volt.
Az apadó készletszintek feljebb hajtották az árakat, a határidős piacokon zajló folyamatok pedig tovább fokozták a mozgást. A kereskedők határidős eladási pozíciói a meredek emelkedés során egyre nagyobb nem realizált veszteségeket halmoztak fel. Ez tömeges margin callokat (a pozíciók mögötti fedezet növelésére vonatkozó felszólításokat) és a short pozíciók kényszerű zárását váltotta ki, ami csak további olaj volt a tűzre. (Amikor ugyanis az árfolyamok esésére sikertelenül játszó short pozíciót lezárják a további veszteség elkerülése érdekében, az általában a mögöttes termék vásárlásával jár, ami tovább hajtja felfelé az árfolyamot.)
Több oka is van annak, hogy zuhan az árfolyam
A magas árak az elmúlt két évben érdemben visszavetették a keresletet. Az európai és ázsiai kakaóbab-felhasználás tavaly csökkent, részben a magas árakra adott zsugorinflációs válasz miatt. Ez az a jelenség, amikor a gyártók nem az árat emelik, hanem az értékesített mennyiséget csökkentik. Többek között így lett például a Milka csokoládé 10 százalékkal könnyebb.
Mindeközben három egymást követő deficites év után rendeződni látszik a kínálati oldal. Mivel az árrobbanást alapvetően nem a hirtelen megugró kakaó- és csokoládéfogyasztás, hanem a kínálati oldal felborulása okozta, ez a mostani fordulat kulcstényező. A 2025/26-os szezonban az afrikai kedvező időjárás miatt már többletre számít az ICCO, így a korábban rekord alacsony készletszintek végre újra halmozódhatnak.
A kínálati oldal rendeződése a forró, spekulatív tőke kivonulását is magával hozta. A pozíciók leépülése kétéves mélypontra lökte a kakaó világpiaci árát.
Mire számíthatunk?
A kakaó ármozgása több szempontból emlékeztet a búza világpiaci árának alakulására az orosz–ukrán háború kitörését követő időszakban. Akkor is kínálati sokk okozott hasonló kilengést, majd az árak visszatértek a korábbi sávjukba. A kakaó esetében is erre számítok, bár a termelés földrajzi koncentrációja miatt az árak volatilitása a jövőben jóval magasabb maradhat, mint a búzánál.
Az árak stabilizálódását már a határidős görbe is jelzi, ugyanakkor a 2024 előtti évekhez képest továbbra is mintegy 1500–2000 dollárral magasabb egyensúlyi ársáv körvonalazódik, nagyjából 4200–4400 dollár között. Ez az árszint a kisebb manufaktúráknak még mindig komoly kihívást jelenthet, ám elképzelhető, hogy a nehezebb időszak már mögöttük van: az elmúlt egy hónapban ugyanis a határidős görbe különböző lejáratain 1700–2000 dolláros áresés következett be.
Zárásként felidézném egy korábbi megállapításom, miszerint a nyersanyagpiacokra általában igaz, hogy a viszonylag kiszámítható keresletnek, kínálatnak és készleteknek köszönhetően egy jól körülhatárolt sávban oldalaznak, és hosszú távon az átlagukhoz konvergálnak. Úgy tűnik, most is ez történik.
