Kinek termel most hasznot a mesterséges intelligencia?
A szerző a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Amikor 2024-ben megkérdeztük elemzőinket, mit gondolnak a mesterséges intelligencia (MI) vállalatok eredményeire gyakorolt hatásáról, többségük úgy gondolta, hogy korlátozott lesz. Jelenleg a Fidelity szakértőinek közel fele már arra számít, hogy 2026-ban az MI pozitívan befolyásolja a cégek jövedelmezőségét. A változás egyik fő oka, hogy az MI bevezetése mára sürgetővé vált, és az általános ígéretek helyét egyre inkább valós megoldások veszik át.
Az MI eddigi alkalmazásai főként a költségek csökkentését célozták, ugyanakkor egyre több példa igazolja, hogy a vállalatok – különösen a bankok – már bevételt generáló funkciókat is fejlesztenek. Az új értékesítési és kereskedési megoldások mellett az MI megjelenik a lakossági bankolásban, a vagyonkezelésben, valamint az ügyfélkiszolgálás és a csalásmegelőzés területén is, gyakran személyre szabott ajánlatok formájában.
A következő 12 hónap legnagyobb MI-nyertese a kommunikációs szolgáltatások mellett a pénzügyi szektor lehet. A távközlési vállalatoknál az MI az energiafelhasználás optimalizálásán keresztül növelheti a hatékonyságot, míg más ágazatokban – például az olaj- és gáziparban, a bányászatban, a kiskereskedelemben, valamint a fogyasztási cikkek piacán – szintén egyre több előny látható.
Az MI terjedésének egyik legkézzelfoghatóbb és legnagyobb hatású következménye nem közvetlenül a szoftvereknél, hanem a fizikai infrastruktúránál jelentkezik. Az MI-modellek működtetéséhez szükséges adatközpontok kiépítése nyomán tapasztalt beruházási hullám túlmutat a technológiai szektoron, és az energia-, nyersanyag- és ipari vállalatok széles körét érinti.
Az MI-t kiszolgáló adatközpontok energiaigénye nagyságrendekkel felülmúlja a hagyományos IT-infrastruktúráét. A jelentős számítási kapacitás, a folyamatos tanítás és az inferencia*
A nap- és szélenergia időszakos jellege még fejlett akkumulátoros tárolás mellett is korlátot jelent, különösen akkor, amikor a maximális tárolási kapacitás mindössze néhány órára elegendő. Ezzel szemben az adatközpontok folyamatos, megszakítás nélküli működést igényelnek, ami inkább a hagyományos, stabil alaperőművek – gáz-, nukleáris és bizonyos esetekben szénalapú termelés – számára kedvez.
Ez a dinamika magyarázza, hogy miért újult meg az érdeklődés a stabil áramtermelésre képes erőművek iránt, különösen Észak-Amerikában.
Szakértőink szerint a zöldenergia-források iránti keresletet kapacitáshiány miatt nem lehet kielégíteni, ezért a villamos energia előállításához földgázt kell használni. Emiatt megújult az érdeklődés a stabil áramtermelésre képes erőművek iránt. A zöldenergiában rejlő kapacitás önmagában nem lesz elegendő az MI által generált többletigény kielégítésére, ami pragmatikus gazdasági megközelítést kényszerít ki az energiatermelésben.
Az adatközpontok terjedése így nem pusztán technológiai kérdés, hanem szélesebb gazdasági és befektetési következményeket von maga után. Hatással van az energiaárakra, a nyersanyagkeresletre és az ipari beruházások irányára is. Így elmondhatjuk, hogy
az MI értéklánca jóval túlmutat a szoftverfejlesztőkön és a nagy technológiai vállalatokon: a háttérinfrastruktúrát biztosító szektorok is nyertesei lehetnek a trendnek.
Az adatközpontok kiépülése az MI egyik legmeghatározóbb következménye lehet: egyszerre teremt növekedési lehetőségeket az energia-, nyersanyag- és ipari szektorban, miközben új egyensúlyi kérdéseket vet fel az energiaellátás, a fenntarthatóság és a tőkehatékonyság területén.
Nem mehetünk el amellett sem, hogy a beruházási hullám kockázatokat is hordoz. Ha az MI iránti kereslet vagy az alkalmazások megtérülése elmarad a várakozásoktól, fennáll a veszélye annak, hogy túlzott kapacitások épülnek ki, ami értékvesztéshez vezethet az energia- és adatközponti infrastruktúrában. Ez az aggodalom szorosan kapcsolódik az MI hosszabb távú gazdasági hasznosságával kapcsolatos bizonytalanságokhoz, és jól mutatja, hogy az MI másodlagos hatásai legalább olyan fontosak a befektetők számára, mint a közvetlen vállalati alkalmazások.
A második aggodalomra okot adó kérdéskör az MI monetizálása. A techcégek dollár százmilliárdokat költenek fejlett chipekre és adatközpontokra, de vajon lehet-e tudni, hogy miképpen fognak pénzt csinálni az új technológiából? Jó jel, hogy az iparági struktúra átfogó változásainak köszönhetően a nagy platformok máris jelentős bevételnövekedést tapasztaltak felhőalapú üzletágaikban. A ChatGPT megjelenése előtt ezeknek az úgynevezett hiperscaler vállalatoknak a felhőalapú bevételei egy számjegyű ütemben bővültek, ma pedig mindegyikük 30–40 százalékos növekedést ér el. A befektetőknek azonban mindenképpen figyelemmel kell kísérniük a monetizáció folyamatát, mert csak így győződhetnek meg arról, hogy a dolgok a tervezett mederben haladnak.
A chipgyártók egyértelműen az MI-boom legnagyobb haszonélvezői közé tartoznak, de a kritikusok több dolgot is megemlítettek az ágazatban jelenleg tapasztalható értékeltségekkel kapcsolatban:
a vállalatok az amortizáció módosításával mesterségesen felpumpálják a számaikat, emellett az értékesítési és a beruházási tevékenység körforgásos jellegű és túlságosan az Nvidia köré koncentrálódik.
Bár a piac a hardverre és az infrastruktúrára az MI-aranyláz nélkülözhetetlen kellékeiként tekint, egyre nagyobb az aggodalom, hogy ez a felforgató jellegű, diszruptív technológia kedvezőtlen hatással lesz más vállalatokra, különösen a szoftver- és IT-szolgáltató cégekre, amelyek üzleti tevékenységét MI-eszközökkel le lehet másolni. A szektor egészét tekintve valószínűleg nem lesznek igazán nagy vesztesek, de itt jön képbe az aktív részvényválogatás. Rendkívül fontos, hogy megtaláljuk azokat a vállalatokat, amelyek nemcsak túlélnek, de meg is erősödnek.
