Három trend, ami meghatározhatja a gazdaságot 2026-ban
A szerző az ING vezető elemzője. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Egy unalomtól mentes év lezárásához közeledünk. Alig volt nap 2025-ben, mikor a piacokra ne érkezett volna olyan hír, amely akár egy napon belül újradefiniálta a geopolitikáról alkotott képünket.
De mi lesz jövőre? Megnyugvás biztos nem. Csak hogy pár példát említsünk azon várható események közül, amik izgalomban tarthatják a hazai pénzpiacokat: az éven belüli inflációs kilengések, az ársapka-intézkedések várható kivezetése, a minimálbér emelésének hatása egy olyan gazdasági környezetben, ahol jelentős a munkaerő-tartalékolás. Emellett jön a választás, és várhatóan az MNB is elkezdheti vágni az alapkamatot 2026-ban, talán korábban, mint gondoltuk.
Ezek pedig csak a jelentős várható itthoni történések, de mi a helyzet a külső impulzusokkal? Milyen környezetben kell boldogulnia hazánknak jövőre? Külföldi kollégáink az ING Banktól erre a kérdésre keresték a választ, és három lehetséges történést fel is vázoltak a varázsgömbbe tekintés után.
Ellenálló globális gazdaság
Az ING legbiztosabb várakozása, hogy a gazdaságok teljesítményének alakulása továbbra is ignorálja majd a geopolitikai kilengéseket. Elképesztő egyébként, hogy a globális gazdaság milyen ellenállónak bizonyult a 2025-ös év hatalmas geopolitikai változásai és feszültségei ellenére is. Még a tőzsdék is gyorsan alkalmazkodni tudtak a sokkal nagyobb politikai (hír-) volatilitás új realitásához.
Az ING Bank alapforgatókönyve szerint ez a hiányzó kapcsolat a geopolitikai feszültségek és a globális gazdaság között 2026-ban is fennmarad. Annak ellenére is ez az elképzelés, hogy várhatóan a kereskedelmi feszültségek inkább újra fokozódnak, mint hogy elcsitulnának, és a geopolitikai gondok sem szűnnek meg teljes egészében. Ez különösen igaz lesz Ukrajnára, ahol a kilátások továbbra is nagyon bizonytalanok, és egy esetleges tűzszünet asztalra kerülése esetén sem lesz biztos semmi rövid távon sem.
Ha valahogy el kéne nevezni ezt a korszakot, amiben élünk, akkor talán a legjobban az instabilitás korszaka névvel tudnánk illetni, hiszen a politikai válságok és feszültségek hullámokban söpörnek végig Európán és Amerikán. Ennek ellenére is – feltéve, hogy minden más változatlan marad – a globális gazdaság stabil növekvő pályán tartja magát, és várhatóan azon is maradhat. Várakozásaink szerint a fiskális és a monetáris politika legalább részben ellensúlyozni tudja majd ezeket a feszültségeket, és megóvja a globális gazdaságot a tartós felfordulástól.
Rövidebb inflációs ciklusok
Mikor a kockázati forgatókönyvekre tekintünk, látunk arra esélyt, hogy az elkövetkezendő időszakban rövidülhetnek az inflációs ciklusok. A világjárvány óta az infláció visszatért, sőt fellángolt a világ sok pontján. Az átárazások mértékének gyors emelkedése agresszív monetáris politikai szigorítást váltott ki, amelyből az infláció lassulása miatt aztán vissza is vettek a döntéshozók.
Bár az infláció továbbra is kissé túl magas ahhoz, hogy a jegybankárok teljes nyugalommal foglalkozzanak a másodlagos célokkal, úgy tűnik, hogy már kevésbé aggasztóak a kilátások. A hosszú inflációs ciklus után előrejelzésünk szerint sok rövidebb ciklus várható a jövőben, mivel az inflációs és a dezinflációs erők kéz a kézben erősödnek majd.
Rövid távon a legtöbb fejlett gazdaságban általánosságban a gyengébb munkaerőpiacok és a lassuló bérnövekedés miatt továbbra is a ciklikus dezinfláció dominálhat. Azonban a vámok és a fiskális ösztönzők késleltetett hatása könnyen újra fellendítheti az átárazások mértékét az év későbbi szakaszában. Következésképpen 2026 a stop-and-go inflációs mintázat kezdetét jelentheti, rövidebb, de gyakrabban ismétlődő ciklusokkal.
Újra jegybanki eszközvásárlások?
A legmerészebb kockázati forgatókönyv szerint pedig akár a mennyiségi lazítás is visszatérhet 2026-ban. A legtöbb fejlett ország gazdaságpolitikai és pénzügyi vezetőinek ugyanaz a kérdés okoz álmatlan éjszakákat: hogyan finanszírozzák azokat a növekvő kiadásokat, amelyekre még nincs meg a forrásuk? Ez igaz az Egyesült Államokra is, ahol a vámbevételek ugyan növekedtek, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy további gazdaságot ösztönző intézkedéseket finanszírozzanak belőle, amelyekre viszont égető szükség lenne a gazdaság megtámogatásához és a megélhetési költségek csökkentéséhez.
De Európában is igaz ez a történet, ahol a beruházások élénkítésére már eléggé ki vannak éhezve a gazdaságok. Eközben pedig a riasztó demográfiai változások további fiskális nyomást okoznak. Az utóbbi években viszont azt láthattuk, hogy kevés a hajlandóság a strukturális reformokra vagy a megszorítások bevezetésére az európai vezetők részéről.
Ilyen körülmények között az államadósság-ráták várhatóan tovább növekedhetnek szerte a világon. Bár alapesetben nem várunk jelentős következményeket a magasabb adósságoktól rövid távon, egy merészebb elgondolásunk szerint eljöhet a pont, amely a jegybanki eszközvásárlások visszatéréséért kiált. Mivel a fejlett világ egyre inkább a fiskális dominancia korszakába lép, és a központi bankok inkább elkerülnék a zéró kamatlábhoz való visszatérést, az eszközvásárlások önkéntes vagy a kormányok által enyhén sugalmazott felélesztése könnyen újra felkerülhet a jegybankok napirendjére.
