Mit mond el a harmadszor is eltérő összeggel kiállított gázszámla az MVM gyakorlatáról?
A közgazdász szerző – mint érintett – az új gázártámogatási rendszer 2022-es bevezetése óta rendszeresen elemzi az egyenletes számlázást választó fogyasztók MVM-számláit. Korábbi cikkei itt, itt, itt és itt olvashatók. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Amikor 2022. nyár végén először észleltem, hogy valami gond lehet az MVM gázszámlázási gyakorlatával, még nem gondoltam, hogy a következő több mint három évben folyamatos és sok fejtöréssel járó munkát fog jelenteni e számlák megértése. Amikor idén nyáron – közel egy évvel a 2024/25-ös éves elszámoló számlám kibocsátását követően – megkaptam az MVM harmadik, ugyanazon időszakra vonatkozó számláját, a számla kibocsátója gyakorlatilag elismerte, hogy az első két számlája helytelen volt. Ez arra utal, hogy a szolgáltató 2022 augusztusa – a rezsicsökkentés visszavágása – óta folyamatosan, legalább három elszámolási éven át, más és más fogyasztói csoportokat érintve folytatott problémás elszámolási gyakorlatot, és ezek egy részével meg is károsíthatta lakossági ügyfeleit.
A 2025-26. évi elszámolások részleteivel nem foglalkozom, mert a téli hidegre tekintettel nyújtott kormányzati többlettámogatás kabarészerű elszámolása, az előbb csak időlegesen, majd – úgy tűnik – véglegesen elmaradt egyes számlák miatt ennek nem látom értelmét. Ugyanakkor az általam vitatott számlázási módszer az egyenletes számlázást választó ügyfeleket fogyasztásuk mennyiségétől függően továbbra is érintheti, korábbi megállapításaim jó része ma is érvényes.
Fontosnak tartom tisztázni, hogy bár mind a korábbi, mind a mostani írásomban döntően egyetlen háztartás – a sajátom – adatait használom prezentációra, de az azok alapján tett megállapítások egy meglehetősen széles közösség (az egyenletes számlázást választó fogyasztók) általam pontosan nem ismert sokaságú körére is vonatkoznak. Ezért felvetéseimet nem egyéni ügynek, hanem egy tágabb közösség érdekében megtett lépésnek tekintem.
2025 novemberében jelent meg a „Sok nagycsaládost megkárosíthat az MVM önkényes számlázási gyakorlata” című írásom, amelyben bemutattam, hogy az MVM a 2024/25. évi első elszámoló számlájában a jogszabály szerint járó nagycsaládos támogatás 22 százalékát, majd panaszomat követően már csak 10 százalékát nem adta át. Ezzel a valós*
A cikk megjelenését követően az MVM levélben igyekezett cáfolni a cikkben foglalt állításokat, és kijelentette, hogy „nem történhet meg sem az, hogy megtévesztjük ügyfeleinket, sem az, hogy megkárosítjuk őket.” Ez a szokásos MVM-reakció, melynek lényege, hogy a szolgáltató mindenben jogkövető magatartása kizárja annak a lehetőségét, hogy bármely fogyasztóját megkárosítsa. Egyúttal az ügyfelek megtévesztésének megakadályozása, valamint a társaság jó hírnevének megőrzése érdekében kérte, hogy tartózkodjak a közvélemény félrevezetésétől. Pozitív üzenet volt ugyanakkor, hogy a levél végén személyes konzultációt ajánlottak, amennyiben valós információkat szeretnék kapni az elszámolás gyakorlatáról.
A levél két kulcsmondata:
- „ …egy adott számlában mind az alanyi kedvezmény, mind a nagycsaládos kedvezmény maximális mértékét érvényesítjük az ügyfelek részére.”
- „a nagycsaládosokat megillető földgáz árkedvezményről szóló*494/2017. (XII. 29.)kormányrendelet (…) nem tartalmaz arra vonatkozó kötelezést, hogy csak abban az esetben lehet kevesebb az elszámolt nagycsaládos többletkedvezmény, amennyiben a teljes fogyasztás is kevesebb.”
A két állítás feloldhatatlan ellentmondásban van. Az MVM jogszabály-értelmezése miatt valójában nem minden esetben biztosított a maximális kedvezmény átadása, mert arra jogszabály nem kötelezi őket?
A konzultációs lehetőséggel élve, egy tárgyilagos és szakszerű beszélgetés során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az MVM tudatában van annak, hogy egyes esetekben a nagycsaládos kedvezmény bizonyos hányadát nem tudja biztosítani a jogosultaknak, egyben az is egyértelművé vált, hogy ezt jogszerűnek tekintik, mert van olyan hatályos jogszabály*
Tovább vizsgálódva elővettem a nagycsaládos kedvezményt megítélő főváros kormányhivatalának határozatát, mely szerint: „Az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. gázszolgáltató (…) a kedvezményt az általa kiállított számlában (részszámlában) érvényesíti.” A háztartás tehát*
A számlákban szereplő árak (a támogatott és a piaci ár is) egyaránt hatósági árak. Az MVM kiskereskedelmi tevékenységének szinte minden eleme (árak, mennyiségek, számlaképek, az elszámolás módszere) jogszabályi szinten szabályozva van. Az adott fogyasztási helyen – mint mindenhol – az MVM által hitelesnek tartott mérőóra biztosítja a számlázandó éves mennyiséget, az adott megoldásnál éves egyszeri leolvasással.
Fentieket figyelembe véve idén tavasszal a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz fordultam, azt kérve, hogy egyfelől kötelezzék az MVM-et a kormányhivatali határozat szerint járó teljes támogatás átadására, másfelől kezdeményezzék, hogy a szolgáltató általánosságban is, a teljes érintett fogyasztói körnél változtasson elszámolási gyakorlatán, és az általa megkárosítottakat kompenzálja. A teljes érintett sokaságot tekintve talán szerencsésebb lett volna az erőfölénnyel való visszaélés miatt a Versenyhivatalhoz fordulni, de a korábbi negatív tapasztalatom miatt most nem ezt az utat választottam.
Nem kis meglepetésemre viszonylag rövid időn belül az MVM hatósági kapcsolatok területétől válasz érkezett. Tájékoztattak, hogy
„a tavalyi évben érkezett*
A 2026 májusában a fogyasztóvédelemhez eljuttatott beadványom helyett, elég érthetetlen módon, itt az előző évben az MVM-hez eljuttatott és csak részben elfogadott észrevételemre, annak újbóli vizsgálatára hivatkozik a válaszadó.megkeresései alapján (…) elszámolását felülvizsgáltuk (...) és megállapítottuk, hogy a 2024-es naptári évre járó 22.086 MJ nagycsaládos kedvezmény nem lett teljes mértékben elszámolva.”
Történt mindez 2026 nyarának elején. Ezúttal is levezetést kaptam arról, hogy miként korrigálták másodszor is a 2024/25. évi éves számlámat, melynek végösszege és az abban elszámolt támogatás már maradéktalanul megfelelt annak, amit első reklamációm alkalmával kértem a szolgáltatótól. A változtatás magyarázata ezúttal is elmaradt, ahogy az általam megismert hasonló panaszos esetekben sem adott értelmezhető indoklást a szolgáltató az ügyfélnek, egyedi ügynek tekinti azokat. Tudomásom van olyan fogyasztóról, aki két egymást követő évben sem kapta meg éves számlájában a neki járó kedvezményt, csak hosszas utánjárással tudta azt elérni.
Az MVM-nek végre meg kellene értenie azt, hogy ha egy ügyfél panaszát jogosnak ismerik el, akkor valamennyi hasonló paraméterekkel leírható fogyasztó számláját felül kellene vizsgálnia, és szükség szerint változtatnia kellene. Nagyon cinikus az a hozzáállás, hogy csak azokkal az ügyfelekkel foglalkoznak, akik reklamálnak, míg azok, akik nem észlelték a problémát, pórul járnak.
Mi lehet az oka annak, hogy azonos évre, azonos mennyiségre, azonos fogyasztási helyen, szigorúnak hitt szabályozás mellett három jelentősen eltérő végösszegű számlát kellene szabályosnak tekintenünk? Ez az egyenletes számlázási gyakorlatot meghatározó külső (kormányzati) és belső (MVM) szabályozások komoly inkonzisztenciájára utal, ami végeredményben felveti a jogszabályba ütköző végrehajtást. (Miközben az MVM korábbi reakciója szerint minden esetben szigorúan a jogszabályi előírásokat követi a vállalat.)
Az egyenletes számlázásban
- három egymást részben átfedő időszakot (az alanyi jogon járó támogatás augusztus 1-től a következő év július 31-ig tart, a nagycsaládos támogatás naptári évre jár, a számlázási időszak bármikortól 365 napig tart) alkalmaznak, más és más részletszabályokkal.
- A támogatások egyik időszakról a másikra történő átvitelének az MVM értelmezése szerinti korlátozása;
- a részszámlák és az éves számlák elszámolási módszerének szabályozásban rögzített értelmetlen különbözősége;
- valamint a naparányosan, az éves felhasználás 1/12-eként és a termikus jelleggörbe szerinti elosztással meghatározott fogyasztás
együttesen olyan mértékű zavart okoz a számlázásban, amely a gyakorlat szerint feloldhatatlannak bizonyult az MVM számára. (A jelleggörbéről a sorozat első cikkében lehet részletesen olvasni.)
Az új árszabályozásra való 2022. augusztusi áttérés óta gyakorlatilag folyamatosak a problémák, komoly nehézséget okozva az MVM számlázási szakterületének, de a kusza szabályozás érdemben nem változott.
A nagycsaládos kedvezmény érvényesítése esetén a helyzet azért különösen érthetetlen, mert az egyenletes számlázásnál a részszámlák és az elszámoló számla azonos, naparányos módszerrel való elszámolása (beleértve az éves elszámoló számlában a következő évre megajánlott tervezett felhasználás naparányos elosztását is) végtelenül egyszerű, könnyen megérthető és kommunikálható, tehát bárki által ellenőrizhető megoldást kínálna. A feladat informatikai megoldása egyszerű lenne, az ügyfélszolgálatok munkája csökkenne, megszűnnének az azonos időszakra kibocsátott érthetetlen és elfogadhatatlan dupla (esetleg tripla) számlák, de le kellene mondani az egyenletes számlázás lényegétől teljesen idegen jelleggörbe alkalmazásáról, ami ez esetben a problémák egyik fő okozója.
Amennyiben a nagycsaládos támogatás azonos megítélés alá esne az alanyi jogú támogatással – amely esetben direkt jogszabályi kötelezés van a fogyasztásnak megfelelő maximális támogatás átadására –, a támogatás át nem adásának vélt magyarázata is megszűnne, és az MVM bizonyosan tudná kezelni a problémát.
Fontosnak tartom ugyanakkor kiemelni, hogy az MVM által hivatkozott jogszabály, mely szerint a maximális kedvezményt elérő fogyasztás esetén sem kötelesek a maximális kedvezmény átadására, nem is tiltja meg azt, vagyis a hivatkozott rendelet nem lehet jogalapja a nagycsaládos kedvezmény részleges átadásának. Az MVM egyszerűen nem veszi figyelembe, hogy a nagycsaládos kedvezmény átadandó mértékéről a nagycsaládos árkedvezményt biztosító kormányrendelet közvetlenül rendelkezik. A nagycsaládos támogatás maradéktalan biztosításának egyetlen feltétele lehet, a kormányhivatali határozat, ezen kívül az MVM semmilyen más feltételt nem támaszthat(na) annak átadásához. E tényt ismeri el az MVM levelének fenti 1. pontja, és ezt erősíti meg a harmadik számla kibocsátása is.
Az előremutató, de bizonnyal nehéz feladat a kusza és láthatóan inkonzisztens szabályozási háttér megváltoztatása lenne. A változtatás sokkal többet javítana az MVM reputációján, mint a folyamatos hárítás, magyarázkodás. A változtatásig sajnos ismétlődően megtörténhet, hogy az MVM nemcsak megtéveszti ügyfeleit, de egyben meg is károsítja őket. A jogi és elszámolástechnikai kérdések tisztázásán kívül komoly kérdésként merül fel a panasszal nem élő hasonló helyzetű háztartások visszamenőleges kompenzálása is.
Bár én csak az egyenletes számlázást választó lakossági gázfogyasztók elszámolásával foglalkoztam, az e területen tapasztalt anomáliák a más számlázási formát választó fogyasztók számlázási gyakorlatának alapos áttekintést is felvethetik.
