Már mindenki temette a futóversenyeket, aztán egyszer csak dőlni kezdtek a rekordok
A világjárvány után még három évet kellett várni, hogy a magyar futóközösség visszatérjen a hazai rendezésű versenyekre. Többévnyi pangás után tavaly azonban berobbant a piac, számos versenyen a Covid előtti rekordrészvétel is megdőlt. Ebben szerepet játszik, hogy szép számmal akadtak események, amelyek nem élték túl ezt az időszakot, így a kínálat is szűkebb, mint a pandémia előtt. A bedőlési hullám azonban nagyobb is lehetett volna, ezt részben az állam szerepvállalása gátolta meg. Utóbbi akár lassú változást is jelezhet a kormányzat eddig szinte kizárólag a versenysportra fókuszáló sportpolitikájában.
Hosszú Covid
Jókora pánikot okozott a hazai futóverseny-szervezők körében pár éve, hogy a Covid után egyáltalán nem olyan ütemben tértek vissza az amatőr futók a versenyekre, mint ahogy azt a szektorban sokan remélték. A járvány 2020-ban és 2021-ben lényegében lenullázta az ágazatot. A pandémia idején az események jelentős részét meg sem lehetett tartani, amelyeket pedig mégis, azokon a töredékére zuhant a résztvevők száma. A szervezőcégek virtuális versenyekkel próbáltak valamennyi bevételre szert tenni, de többségük így is felélte a tartalékait ebben a két évben.
Nem csoda, hogy a Covid utáni első évnek mindenki nagy reményekkel vágott neki, de az ágazat szereplőinek csalódniuk kellett. A versenyzők száma 2022-ben, de még 2023-ban is messze elmaradt a járvány előtti szinttől. A legnagyobb hazai versenyszervező cég, a BSI budapesti eseményein például 2022-ben alig feleannyian voltak, mint a 2017 és 2019 közötti csúcsévekben, és 2023-ban is 25-30 ezerrel kevesebb futó indult a versenyeiken, mint a pandémia előtt. Nem segített az ágazaton a gazdasági helyzet általános romlása sem: az elszálló infláció, a reáljövedelmek csökkenése tovább szűkítette a keresletet.
Ekkor már az egész szektor a vészharangot kongatta. Az alacsony érdeklődés különösen azért volt fájdalmas, mert a Covid utáni rekordinfláció ezeknek a cégeknek a kiadásait is jelentősen megdobta. A költségek jelentős része ráadásul fix, azaz nem függ a nevezők számától. Az időmérésre, az útvonal biztosítására, a személyzet nagy részére, a mentőre és az alapinfrastruktúrára akkor is szükség van, ha százan, és akkor is, ha tízezren indulnak.
Pont emiatt lett volna különösen fontos, hogy gyorsan visszatérjen a korábbi szintre a futók száma. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor ezeket a megugró fix kiadásokat a nevezési díjak mérsékelt emelésével szét lehetett volna teríteni a sok versenyző között. Így azonban, hogy a futók továbbra is elmaradtak, sokkal nagyobb volt az egy nevezőre jutó költségnövekmény. Annyira nagy, hogy azt már nem lehetett áthárítani, mert megfizethetetlen nevezési díjakhoz vezetett volna.
Ennek az lett a következménye, hogy
a Covid alatt kivéreztetett vállalatok továbbra is veszteséget termeltek, és nem is igazán látszott a kiút szorult helyzetükből.
Épp ezért 2023-ban a szektor szereplőinek nagy része már biztos volt benne, hogy a következő években tömegével dőlhetnek be a szervezőcégek. Különösen azok a kisebb versenyek voltak nehéz helyzetben, amikre az 500 induló sem jött össze, ennyi ugyanis minimum kellett volna, hogy megtérülésről lehessen beszélni. Még akkor is, ha a költségeket a lehető legalacsonyabb szintre szorítják például önkéntesek bevonásával.
Lokálpatriotizmus és állami százmilliók
A piaci várakozások nagyjából be is jöttek, rengeteg kisebb verseny szűnt meg ezekben az években.
„A Covid utáni második évre a tartalékok mind szervezői, mind résztvevői oldalról elfogytak: ismételt visszaesés volt tapasztalható, sok cég ekkor hagyott fel véglegesen a versenyszervezéssel”
– mondta a G7-nek Keczán Máté, akinek a cége vidéki versenyek rendezése mellett befutóérmeket gyárt és szállít 40 országba.
A helyzeten némileg javított, hogy a piaci szereplők egy részének sikerült alternatív bevételi forrásokat találnia. A szektorban hagyományosan fontos bevételi láb a szponzoráció. A Covid miatti gazdasági megborulás ezt a területet is rosszul érintette, de a támogatók így is előbb kezdtek el visszatérni, mint a futók.
Ez kicsit ellentmond a piaci logikának, hiszen egy ilyen együttműködés lényege az lenne, hogy a szponzorok minél több embert érjenek el az adott eseményen. Sokszor – különösen a kisebb versenyek esetében – azonban nem feltétlenül az üzleti szempontok az elsődlegesek.
„A támogatók egy részénél ez egyfajta lokálpatriotizmus, hogy egy kisebb összeggel beszáll az ilyen versenyek finanszírozásába”
– fogalmazott az idén négy versenyt szervező Márkus István. Nekik a Covid előtt még hat eseményük volt, ezekből azonban mostanra csak három maradt meg*
Több ágazati szereplő is azt mondta, hogy az állam szerepvállalása is fokozódott az elmúlt években. Ahogy Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős államtitkár akkor a G7-nek jelezte, 2023-ban kiírtak egy pályázatot a kisebb, de „több éve megrendezésre kerülő élmény- és szabadidősport-események” támogatására. Az Élmény- és Szabadidősport Programra abban az évben 120 millió forintot különítettek el, azóta pedig évről évre bővítették a pályázatot, és növelték a rendelkezésre álló összeget.
Ez – a kiírás feltételrendszere miatt – az üzleti alapon működő versenyszervezőknek nem biztosított ugyan forrásokat, a legsebezhetőbb, kisebb, néhány száz indulós eseményeknek azonban igen. Utóbbiak közül valószínűleg
sokan részben ennek köszönhetik, hogy túlélték a legnehezebb időszakot
– mondta a G7-nek a Zsámbékfutást és több más kisebb sportrendezvényt is jegyző cég vezetője, Patyi János. Más kérdés, hogy az ilyen kicsi, jellemzően vidéki események tényleg csak nonprofit módon tudnak működni. Ahogy Patyi János fogalmazott: csak úgy lehet kigazdálkodni, hogy hobbiból csinálják, munka mellett. Azaz nem tudnának olyan profi stábbal működni, amely csak ezzel foglalkozik.
Az Élmény- és Szabadidősport Program egyébként, ha nem is szemléletváltást, de egyfajta fejlődést jelez a szabadidősportot sokáig teljesen elhanyagoló sportpolitikában. Bár az ágazatra szánt források még mindig aránytalanul nagy része megy versenysportra, az elmúlt években némi elmozdulás már látszik a tömegsport irányába, és ennek jótékony hatását az ilyen amatőr versenyeket szervező cégek is érzik.
Minden ötödik verseny megszűnt
Más kérdés, hogy minden segítség ellenére így is rengeteg ilyen futóverseny szűnt meg a Covid óta. A lapunknak nyilatkozó ágazati szereplők szerint akár a rendezvények ötödét is elsodorhatta a járvány, illetve az azt követő néhány szűk esztendő.
Ilyen előzmények után jött 2025-ben egy akkor már nem is annyira remélt fordulat.
A déli féltekén, például Ausztráliában már 2024 végén látszott egy dinamikus felfutás, 2025 közepén pedig nálunk is meredeken elkezdett növekedni a nevezők száma
– mondta a G7-nek Kocsis Árpád, a számos fővárosi és vidéki eseményt szervező BSI Sport Kft. ügyvezető tulajdonosa. A vállalatnak már az első nagy tavalyi versenye, a Vivicitta is rekordot döntött, túlszárnyalva a 2019-es 31,3 ezres létszámot, az év későbbi szakaszában lévő versenyeknél pedig még látványosabb volt a növekedés. A Wizz Air Budapest Félmaratonon és a Spar Budapest Maratonon is bő hatezerrel voltak többen a korábbi csúcsnál, a cég 2025-ös eseményeire pedig összesen 157 ezer nevezés érkezett. A Covid utáni évekhez képest még inkább szembetűnő a bővülés: 2023-hoz viszonyítva is közel duplázódott a nevezői létszám.
Kocsis Árpád szerint nem lehet kiemelni egyetlen demográfiai csoportot, amely magyarázná ezt a dinamikát, minden korosztályban és területen növekedést tapasztaltak. Talán a futóturizmus erősödése az egyetlen olyan faktor, ami többet tett hozzá a teljesítményhez, mint a Covid előtt: a külföldi résztvevők aránya évről évre emelkedik, tavaly már 20 ezer nevezőjük volt a határokon túlról.
Nem csak a BSI tapasztalt azonban látványos felfutást tavaly, az egész piac felpörgött. Keczán Máté szerint teljesen általánossá vált, hogy a távot teljesítőknek osztott érmekből utánrendelnek a szervezők. Ezek beszerzésénél jellemzően a korábbi versenyek adataiból indulnak ki, és általában kicsit többet rendelnek, mint az előző években, bízva az enyhe növekedésben. Tavaly azonban sok esetben még ezen felül is 10-20 százalékos utórendeléseket kaptak, sőt volt olyan szervező, aki két alkalommal gyártatott után az érmekből.
Vannak kockázatok
A tavalyi felfutás ellenére a 2026-os várakozások vegyesek. A többség optimista ugyan, akadt azonban olyan is, akit aggasztott, hogy sokkal lassabban érkeznek be a nevezések a későbbi versenyekre, mint amit a korábbi években megszokhattunk. Utóbbi ugyanakkor ágazati tapasztalatok szerint még nem jelenti törvényszerűen azt, hogy kevesebben lesznek az adott versenyen.
„Azt látjuk, hogy átalakultak a fogyasztói szokások. Régebben teljesen általános volt, hogy sokan – kihasználva a korai jelentkezés biztosította kedvezményeket – már a nevezés megnyitásakor regisztráltak a versenyre. Most azonban inkább az a jellemző, hogy az utolsó pillanatig kivárnak, a pár ezer forintos diszkont már nem mozgatja meg a futókat” – magyarázta Keczán Máté.
A politikai kockázatot is többen emlegették.
„Nem mindegy, hogy mi lesz április után. Nem is elsősorban az a fontos, hogy ki nyer, hanem hogy miként alakul ezt követően a gazdaságpolitika”
– fogalmazott egy forrásunk. Többen is felidézték például, hogy 2022-ben, amikor épp a Covid-válságból próbált volna kilábalni az ágazat, sokan mélyütésként élték meg a kata eltörlését, ami jelentős költségnövekedést okozott.
Hosszabb távon azonban mindenki további bővülésre számít, ami egyben azt is eredményezheti, hogy a korábban kieső rendezvények helyére új versenyek érkezhetnek.
