Erős támogatottsága van az autóforgalom korlátozásának Budapesten egy felmérés szerint

A közlekedési dugók, a lég- és zajszennyezés, a közterek állapota és a közösségi közlekedés minősége nem megosztó kérdések Budapesten: egy friss, a Tiszta Városok Kampány által szervezett, 849 fős budapesti reprezentatív mintán végzett kutatás szerint a lakosság többsége az életminőség meghatározó tényezőjeként tekint a mobilitásra, és határozott elvárásai vannak a város jövőjéről.

A vizsgált kilenc európai főváros (Berlin, Brüsszel, Budapest, London, Madrid, Róma, Párizs, Szófia, Varsó)*

napi közlekedés mintázatait megfigyelve feltűnő, hogy a budapestiek a tömegközlekedési eszközöket igen nagy arányban veszik igénybe. A válaszadók 70 százaléka „nagyon gyakran” vagy „gyakran” száll buszra, metróra, villamosra, illetve vonatra, amely a legmagasabb arány a kutatásban, ugyanakkor csak 32 százalék használ rendszeresen saját autót, ebben a tekintetben a megkérdezettek legalacsonyabb részarányát képviselve.

A kutatás kitért a mindennapi mobilitási szokásokra is. Az adatok azt mutatják, hogy a budapestiek jelentős része nem egyetlen közlekedési módhoz kötődik, hanem a mindennapokban többféle módot használ. Ez a kép nem az „autósok” és „nem autósok” szembenállását, hanem egy rugalmas, multimodalitásra épülő városi közlekedést rajzol ki.

A felmérés alapján a budapestiek 76 százaléka problémának tartja a közlekedési dugókat, és 33 százalékuk a város egyik legfontosabb problémái közé sorolja azokat (nemzetközi összehasonlításban a legnagyobb arányban). Hasonló százalékban jelenik meg a környezeti terhelés is: a válaszadók 68 százaléka szerint problémát jelent a közúti közlekedés okozta levegő- és zajszennyezés, több mint egynegyedük pedig ezt az egyik legsúlyosabb városi gondként nevezi meg. A „nem probléma” válaszok aránya mindkét esetben egy számjegyű, vagyis csak szűk kisebbség bagatellizálja a közlekedés negatív következményeit.

A kutatás azt is mutatja, hogy a problémaérzet nem generációs jelenség: a fiatalabb korosztályok legalább annyira, sok esetben erősebben érzik súlyosnak a túl sok autó által okozott veszélyeket, a torlódást, a zajt és a légszennyezettséget, mint az idősebbek. A 18–24 évesek körében például a forgalmi torlódásokat „az egyik legfontosabb városi problémának” tartók aránya meghaladja a teljes minta átlagát.

A felmérés nemcsak a problémákat, hanem a kívánt fejlesztési irányokat is vizsgálta. Amikor a válaszadókat arról kérdezték, hogy hogyan alakítanák át Budapest köztereit, a többségi preferenciák egyértelműen az élhetőbb város felé mutattak.

A budapestiek kiugró többsége szeretne több zöldfelületet, jelentős hányaduk pedig gyalogosbarát tereket, fejlettebb kerékpárosbarát és a közösségi közlekedést előnyben részesítő infrastruktúrát (például buszsávokat), mintsem szélesebb utakat vagy több parkolóhelyet.

A válaszok mintázata szerint a városlakók nem az autóforgalom növelésében, hanem a közterek újragondolásában látják Budapest jövőjét.

A kutatás külön foglalkozott azzal is, hogy a városokban egyre nagyobb és nehezebb autók megjelenése kapcsán milyen beavatkozásokat tartanának elfogadhatónak az emberek. Az adatok alapján több lehetséges intézkedés mögött is érdemi társadalmi támogatás áll, miközben a teljes elutasítás nem domináns álláspont. Ez arra utal, hogy a túlméretezett járművek kérdése a lakosság szemében valós városi biztonsági, környezeti és térhasználati kérdés.

Mindemellett a közösségi közlekedés szerepe kifejezetten erős legitimációt kapott. A válaszadók többsége határozottan támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a tömegközlekedés javítását, hatékonyabbá és vonzóbbá tételét célozzák. A kutatás szerint a közösségi közlekedés fejlesztése tehát nem megosztó ügy Budapesten, hanem széles társadalmi konszenzus övezi.

A város élhetőségének szempontjából különösen beszédesek a gyermekek közlekedésére vonatkozó válaszok. A felmérés szerint a budapesti 6-12 éves gyermekek jelentős mértékben gyalog (30 százalék), valamint közösségi közlekedéssel (38 százalék) jutnak el az iskolába. Mindössze ötből egy gyermeket szállítanak iskolába autóval. Amikor pedig a szülőket arról kérdezték, mi ösztönözné őket arra, hogy gyermekeik gyakrabban járjanak gyalog, kerékpárral vagy rollerrel iskolába, a legerősebb tényezők a biztonságosabb utcák, a forgalomcsillapítás és a megfelelő infrastruktúra voltak. A válaszok szerint a gyerekbarát város elsősorban városrendezési és közterületi kérdés.

A kutatás eredményei összességében azt jelzik, hogy a közlekedés Budapesten nem pusztán technikai vagy közlekedésszervezési kérdésként jelenik meg, hanem életminőségi, városfejlesztési és társadalmi ügy. A budapestiek többsége olyan várost képzel el, ahol a közterek nem elsősorban az autósforgalom, hanem a lakosok igényei köré szerveződnek.