Bárcsak tényleg annyival többet sportolnának a magyarok, mint a statisztika mutatja

Megjelent több helyen is, hogy Magyarország kiemelkedő javulást ért el a 2026-os Eurobarometer felmérés alapján: a soha nem sportolók aránya 59 százalékról 46 százalékra csökkent, vagyis 13 százalékponttal lett alacsonyabb. Örömteli lenne, ha négy év alatt valóban ilyen nagy mértékben nőtt volna a magyar lakosság sportolási és fizikai aktivitási szintje.

A 2026-os adat önmagában nem vitatható, a felmérésben valóban a magyar válaszadók 46 százaléka mondta azt, hogy soha nem sportol vagy végez sport jellegű testmozgást. A probléma nem ezzel a számmal van. A kérdés az, hogy összehasonlítható-e közvetlenül a 2026-os 46 százalék a 2022-es 59 százalékkal. A kérdőívek részletes összevetése alapján erre már sokkal óvatosabb választ kell adnunk.

A 2026-os Eurobarometer szerint az Európai Unió tagállamainak többségében kedvező irányba változtak a sportolási és fizikai aktivitási válaszok. A javulás értelmezése azonban alapvető módszertani kérdéseket is felvet. 2026-ban módosult a sportolás, a sporton kívüli mozgás és a gyaloglás mérésének kérdésszövege. A különbségek ezért nem tekinthetők automatikusan teljes, tényleges viselkedésváltozásnak.

Az Eurobarometer hosszú idősorainak értéke éppen az lenne, hogy ugyanazokat vagy nagyon hasonló kérdéseket ismételten feltéve követhetjük a társadalmi változásokat. Ha azonban maga a mérőeszköz változik, az észlelt különbségben a tényleges viselkedésváltozás mellett mérési hatások is szerepet játszhatnak.

Látványos elmozdulás az európai adatokban

A 2022-es fizikai aktivitásra vonatkozó Eurobarometer szerint az uniós válaszadók 45 százaléka nyilatkozott úgy, hogy soha nem sportol vagy végez sport jellegű testmozgást. A 2026-os Eurobarometer szerint ugyanez az adat 39 százalék, a különbség tehát 6 százalékpontos csökkenés. A heti legalább öt alkalommal sportolók aránya 6-ról 9 százalékra változott.

A 2026-os országos táblázatok „soha” kategóriáját áttekintve a sportolásnál 22 tagállamban csökkenés, négyben növekedés és egyben változatlan érték látható. A sporton kívüli fizikai aktivitás „soha” kategóriájának esetében 26 tagállamban csökkenés és mindössze egyben szerepel növekedés.

Három kérdés szövege és ezáltal a tartalma is módosult

A 2017-es és 2022-es felmérések QB1 kérdése a sport és testmozgás példájaként az úszást, a fitneszközpontban vagy sportklubban végzett edzést és a parkban futást sorolta fel.

A 2026-os változat ehhez hozzátette a „brisk walking”-ot, azaz a tempós gyaloglást.

Ezt nem tekinthetjük jelentéktelen szövegváltoztatásnak, ugyanis olyan mozgásforma jelent meg a sport és testmozgás példái között, amelyet a válaszadók egy része korábban nem feltétlenül társított ehhez a kategóriához. A QB1 továbbra is a sportkontextusban végzett mozgásra kérdezett rá, ezért pontatlan lenne azt állítani, hogy ettől kezdve minden gyaloglást automatikusan sportolásként kezel az Eurobarometer. A példa megjelenése azonban befolyásolhatta, mit számított bele a válaszadó a saját sportolásába.

A sporton kívüli fizikai aktivitás kérdése (QB2) 2022-ben a közlekedési célú kerékpározást, a táncot és a kertészkedést említette. A 2026-os kérdéssorban viszont a közlekedési célú gyaloglás, kerékpározás és kerekesszékes közlekedés is szerepelt. A gyaloglás gyakoriságára irányuló kérdésnél a „last 7 days”, azaz „az elmúlt 7 napban” helyett „usually … per week”, azaz „egy átlagos héten” szerepelt.

Az utóbbi változás az időbeli referenciát érinti, a tényleges előző hét helyett az általában jellemző gyakoriságra kérdeztek rá. Ez különösen azért fontos, mert az elmúlt hét napra vonatkozó válaszokat az adatfelvétel évszaka is befolyásolhatja. A 2013-as és 2017-es felmérések november-decemberben, míg a 2022-es és 2026-os adatfelvételek tavasszal zajlottak, így a gyaloglás gyakoriságának összehasonlításakor a kérdés megfogalmazásának változása mellett az esetleges szezonális hatásokat is figyelembe kell venni.

A 2013-as, 2017-es és 2022-es felmérésekben a sportolás, a sporton kívüli fizikai aktivitás és a gyaloglás vizsgált alapkérdéseinek angol megfogalmazása lényegében azonos volt. A 2026-os felmérésben mindhárom kérdés módosult. Ez persze önmagában nem bizonyítja, hogy az összes korábbi hullám minden országban teljesen azonos módon mérte az aktivitást, hisz a nemzeti fordítás, lekérdezési mód és mintavétel ezt némiképp befolyásolhatta, de a mostani, 2026-os fogalmi bővülésre mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet.

A sporton kívüli mozgásnál különösen nagyok a különbségek

A 2026-os felmérés szerint a sporton kívüli fizikai aktivitásnál az EU 27 tagállamában a heti legalább öt alkalommal aktívak aránya 35 százalék lett, a 2022-höz viszonyított különbség plusz 21 százalékpont, a „soha” kategória 18 százalék, mínusz 13 százalékpontos változással. Spanyolországban a heti legalább ötszöri aktivitás 47 százalék lett, ami plusz 37 százalékpontos változás. Görögországban a „soha” kategória 19 százalék, 34 százalékpontos javulással.

Ilyen nagyságú és sok országban azonos irányú eltéréseknél különösen fontos megvizsgálni, hogy a kérdőív módosítása mennyiben befolyásolhatta az egyes tevékenységek beszámítását. A közlekedési célú gyaloglás megnevezése lehetséges magyarázatot kínál a gyakori aktivitás kategóriájának növekedésére.

Természetesen négy év alatt változhat egy társadalom aktivitása, de amikor szinte egész Európában egyszerre, ugyanabba az irányba és egyes országokban rendkívüli nagyságrendben látható elmozdulás, miközben ugyanebben az időszakban a kérdés definíciója is kibővül a mindennapi gyaloglással, a mérési hatás lehetőségét is figyelembe kell vennünk. A mintázat összhangban áll a kérdésváltozás feltételezett hatásával. A sporton kívüli mozgásnál nem egyszerűen a heti egyszer-kétszer aktívak aránya emelkedett. A válaszkategóriák megoszlásában a legnagyobb növekedés a heti legalább öt alkalommal végzett aktivitásnál jelentkezett.

A magyar idősor

A sportolásra adott „soha” válasz Magyarországon így alakult az utóbbi 13 évben:

A 2022-2026-os különbség így mínusz 13 százalékpont, míg a 2017-2026-os különbség mínusz 7 százalékpont. Egyik különbség sem értelmezhető teljes egészében bizonyított viselkedésváltozásként, mivel 2026-ban módosult a kérdés megfogalmazása. A 2013-as és 2017-es téli, illetve a későbbi tavaszi adatfelvételek évszakbeli eltérése szintén korlátozza a közvetlen összehasonlítást.

Természetesen nem zárható ki, hogy a magyar lakosság sportolási és fizikai aktivitási szintje valóban emelkedett.

A rendelkezésre álló adatokból azonban nem állapítható meg, hogy a kimutatott javulás mekkora része tükröz tényleges viselkedésváltozást, és mekkora része függhet össze a kérdések megfogalmazásának módosulásával.

A 2022-es, a korábbi magyar értékekhez képest kedvezőtlen eredmény szintén befolyásolja, hogy mennyire látványosnak tűnik a 2026-os változás. További bizonytalanságot jelent, hogy a magyar nyelvű 2026-os kérdőív és az adatfelvétel minden technikai részlete nem áll rendelkezésünkre.

Ha megnézzük, a sporton kívüli mozgás esetében a magyarországi változás nem is volt kiemelkedően kedvező. A „soha” válasz aránya nálunk 10 százalékponttal csökkent, miközben az EU egészében 13 százalékponttal. A közölt adatok alapján Magyarország relatív helyzete ezen mutatót tekintve kedvezőtlenebb lett az uniós összehasonlításban.

A két időpont között eltérő százalékok kimutatása nem jelenti azt, hogy ugyanazokat az embereket követve ennyien változtatták meg a mozgási szokásaikat. Az Eurobarometer egymást követő keresztmetszeti mintákra épül.

Fontos hangsúlyozni, hogy az elemzés a publikált, országos szinten aggregált adatok és a kérdőívek angol nyelvű szövegének összehasonlításán alapul. A kérdésváltoztatás hatásának elkülönítéséhez olyan módszertani összekötő vizsgálatra lenne szükség, amely az eredeti és a módosított kérdésváltozatokra adott válaszokat azonos adatfelvételi feltételek mellett hasonlítja össze.

A jó hír értékes – ha tudjuk, pontosan mit jelent

Az európaiak fizikai aktivitásának emelkedése fontos és kívánatos fejlemény lenne. A 2026-os felmérés azonban egyszerre mutat kedvező eltéréseket és dokumentálható változást a mérőeszközben. Ezért a szakmailag védhető következtetés az, hogy a közölt javulás teljes mértékét jelenleg nem lehet bizonyított viselkedésváltozásként értelmezni.

Minél fontosabb szakpolitikai célt szolgál a fizikai aktivitás növelése, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy következetesen, átláthatóan és időben összehasonlítható módon mérjük. Nem elég, hogy a számok kedvezőek legyenek, azt is tudnunk kell, hogy ugyanazt jelentik-e.

(A források a csillagra*