„Szlovákia kész segítséget nyújtani Magyarországnak az energiakrízis kezelésében”. Ezt posztolta Robert Fico szlovák miniszterelnök hétvégén, és az áram azóta is ömlik Szlovákia felől Magyarországra. A történetben mindössze két szépséghiba van: egyrészt egy politikus nem tudja irányítani, hogy merre menjen az áram, másrészt a Magyarországra érkező villamosenergia nagy többségét véletlenül sem Szlovákiában termelik meg, rajtuk is csak keresztülfolyik.
Termelés helyett import
„A következő napokra több egymásra épülő biztonsági lépéssel készülünk. Elsőként mozgósítjuk a rendelkezésre álló hazai erőművi tartalékokat és biztosítjuk a szükséges villamosenergia-importot”. Ezt mondta múlt csütörtökön Magyar Péter miniszterelnök, amikor először beszélt részletesen arról, miként fogja kezelni a kormány a paksi erőmű kiesése okozta energetikai vészhelyzetet.
A Paks nélkül – egészen pontosan minimális paksi termeléssel – túlélt első napok azt mutatják, hogy ebből utóbbi, azaz az import felpörgetése valósult meg.
Hazai többlettermelés csak minimális mértékben lépett be az atomerőmű kiesése óta.
Bár elvileg lenne hazai gáz- és szénalapú erőművi kapacitás, amely átvehetné a paksi termelés nagy részét, előre számítani lehetett rá, hogy nem ez fog történni. A lenti ábrán a most keddi termelést hasonlítottuk össze egy olyan, hasonló mértékű áramigényt hozó júliusi nappal, amikor még teljes kapacitáson működött a paksi atomerőmű.
Jól látszik, hogy bár kismértékben nőtt a szén- és a gázalapú áramtermelés is, ám ez nagyjából az ötödét pótolta csak a Paks miatt hiányzó mennyiségnek. A kieső termelés zömét, közel háromnegyedét az import vette át.
Ennek pedig egyszerűen piaci okai vannak: a hazai termelés minden jel szerint drágább lenne, mint külföldről villamosenergiát behozni.
A piac ugyanis – némileg leegyszerűsítve – úgy működik, hogy a termelés az árakra reagál. A különböző típusú erőműveket költségeik alapján különböző árszinteknél érdemes bekapcsolni.
A sor elején a lényegében ingyen – azaz nulla változóköltséggel – működő napelemek vannak, amelyek termelése nagyrészt adottság. Általában ezután jön a nukleáris energia, majd a jóval drágább gáz- és szénerőművek*
Mivel pedig az európai hálózat most már lényegében egységes piacként működik, ezek egymás versenytársai. Ha Magyarországon alakul ki többletigény, azt már rég nem kell határon belül megoldani, ha olcsóbban termel a német szél-, a lengyel szén- vagy a francia atomerőmű, akkor importálni fogjuk a villamosenergiát. Ahogy importáljuk is.
Na, de honnan jön?
Ezért volt nehezen értelmezhető Robert Fico bevezetőben is említett felajánlása. Persze politikai gesztusnak jó, de bármilyen hatalmas ember is a szlovák miniszterelnök, a villamosenergia áramlási irányát nem ő fogja meghatározni. Ha Magyarországon nagyobb az igény, mint a termelés, akkor az áram felénk jön fizikai és piaci okokból.
Ez még akkor is így van, ha első ránézésre tényleg úgy tűnhet, hogy Szlovákia (értsd: a szlovák erőművek) segítik ki Magyarországot. Hazánk hagyományosan jelentős mennyiségben importál áramot, és ennek nagy része mindig is Szlovákia felől érkezett az országba. Nincs ez másképp most sem, igaz, a Szlovákia felőli behozatal nem nőtt érdemben Paks lecsavarása óta. Az elmúlt napok főbb változása az volt, hogy déli irányba sokkal kevesebb villamosenergiát exportáltunk, mint eddig, sőt Szerbiából már inkább jön az áram, míg korábban fordított volt az áramlás iránya. Emellett nőtt az osztrák és a román import is.
Ám mindez nem változtatott azon, hogy a legfontosabb importforrás Szlovákia. Legalábbis elsőre így tűnhet. Valójában azonban az északról hozzánk érkező villamosenergiát nagyrészt nem Szlovákiában állítják elő.
Bár északi szomszédunknál a termelés némileg meghaladja a felhasználást, de közel sem annyival, amennyi a magyar többletigény. Vagyis csak az ottani termelésből nem lehetne fedezni a magyar importot. Ennek megfelelően Szlovákiába is más országokból érkezik a villamosenergia, főleg Csehországból és Lengyelországból.
Ezt a láncot egyébként valószínűleg nagyon sokáig lehetne folytatni. A csehek Szlovákiába és Ausztriába exportálnak, Lengyelországból és időnként Németországból importálnak. A lengyelekhez a németektől, a svédektől és a litvánoktól érkezik áram, és Szlovákia, illetve Csehország felé megy ki. Ugyanígy megvannak a jellemző áramlási irányok Ausztriában, Németországban, és a lánc távolabbi pontjain is.
Cseh export, magyar import
Az export-import adatokból két dolgot érdemes kiemelni. Az egyik, hogy a többi V4 ország abban különbözik hazánktól, hogy napi szinten majdnem mindig nettó exportőrök, azaz több áramot exportálnak, mint amennyit behoznak más államokból (ez Magyarországra akkor sem igaz, ha a paksi erőmű teljes kapacitáson megy). A másik, hogy
a magyar ellátás szempontjából nem igazán érdemes Csehországon túlra menni.
Bár a napi adatok is érdekesek, a napközbeniek mutatják meg igazán, hogy hol lehet a hazai behozatal eredete. A magyar importigény ugyanis nagyon nem egységes a nap folyamán. Alapesetben napközben, amikor a napelemek termelnek, annyira sok áramunk van, hogy annak elég jelentős részét exportáljuk. Paks leállítása óta ez nem jellemző, de a késő délelőtti és kora délutáni órákban így is csak minimális behozatalra szorulunk. Ezzel szemben este hatalmas az importigény.
Mindez viszont azt jelenti, hogy ha találunk egy olyan országot, ahol nagyjából ellentétesen alakul az export és az import, akkor – megint csak némileg leegyszerűsítve – megvan a magyar behozatal forrása. Márpedig – ahogy a lenti ábrán látszik – a csehekkel pont ez a helyzet.
Még látványosabb, ha az ábrán azt is jelöljük, hogy miként alakul a csehországi termelés és fogyasztás különbsége, azaz mennyi a csehek saját igény feletti áramtermelése. Ahogy látszik, a cseh többlettermelés az elmúlt két napban elég szépen lekövette a magyar importigényt. Nem fedezte ugyan a teljes itteni hiányt, de elég jelentős részét igen.
Ez alapján eléggé úgy tűnik, hogy nem a szlovák, hanem elsősorban a cseh erőművek segítik ki a magyar villamosenergia-rendszert. Persze ezt így egy az egyben több okból sem lehet kijelenteni – hiszen ahogy a korábbi export-import ábrákon is látszott, időszakonként a német és a lengyel erőművek szerepe is fontos lehet, és számít a szlovák többlettermelés is – de a régióban nagyrészt mégis a cseh többlet egyenlíti ki a magyar hiányt.
Szivattyúk, gáz és szénerőművek
Érdemes azt is megnézni, hogyan tudják ezt megtenni a csehek. Egyrészt bár náluk is csökkent az atomerőművek termelése az elmúlt hetekben, korántsem olyan mértékben, mint itthon, és szakértők szerint esetükben az aszály kevésbé is fenyegeti a nukleáris létesítmények hűtését. Ennél is fontosabb azonban, hogy a cseh termelés nem annyira kitett a naperőműveknek, mint a magyar.
Bár napközben Csehországban is meghatározó a napelemek részesedése, ezek kiesésével azonban az esti órákban be tudnak lépni más típusú erőművek. Ahogy a lenti ábrán is látszik, az előző két napban napnyugta után felpörögtek a gáztüzelésű egységek, és jelentős villamosenergiát termeltek a szivattyús tározós erőművek is.
Utóbbiak azért különösen hasznosak, mert a napelemes túltermelés idején, amikor olcsó az áram, szivattyúkkal felpumpálják a vizet egy tárolókba, majd este, amikor magasabb a villamosenergia ára, leengedik azt, így áramot termelve. Az ilyen létesítmények a nap egyes részeiben több áramot tudnak előállítani, mint a gázos erőművek.
Emellett fontos még, hogy a szenes erőművek is a napelemes termeléshez igazodnak, és este, illetve éjszaka jóval több áramot állítanak elő, mint napközben. Méghozzá vélhetően jóval olcsóbban, mint ahogy azt a magyar konkurensek tennék, hiszen míg ott nagy kapacitáson működnek ezek az erőművek, addig itthon nem.
Összefoglalva tehát az látszik, hogy Paks kiesését nem sikerült hazai forrásból ellensúlyozni, de nem azért, mert ne lenne erre saját kapacitásunk, hanem mert egyszerűen drága az itthoni termelés. A hiányzó árammennyiséget így importból szerezzük be, amelynek nagy része Szlovákia felől lép be az országba, de a zömét nem ott termelik meg. A magyar hiányt főleg a cseh, illetve kisebb részben a szlovák, a lengyel és a német többlettermelés ellensúlyozza.
