Túl korán ért csúcsra a magyar cég, most Amerikából mattolná a daganatos betegségeket

Amikor egy magyar fejlesztésű precíziós onkológiai algoritmusról 2021-ben azt írta a Telex, hogy 20 ezredmásodperc alatt rangsorol terápiás lehetőségeket több száz ráktípusban, sokan feltették a kérdést: lesz ebből valaha széles körben használt egészségügyi megoldás?

Öt évvel később a kérdés még aktuálisabb, miután 2026. január 14-én a bostoni központú Genomate Health bejelentette, hogy felvásárolja a fenti hír főszereplőjét, az Oncompass Medicine-t, és a budapesti cég innentől az amerikai vállalat európai diagnosztikai bázisa lesz.

A két vállalat nem ismeretlen egymás számára, mindkettő alapításában részt vett ugyanis Peták István. Az Oncompasst 2003-ban Schwab Richárddal közösen alapította, utóbbi fontos szerepet játszott abban, hogy a kutatási eredményeket átültessék a klinikai gyakorlatba, de később hátrébb lépett.

Algoritmussal a daganatok ellen

Peták István orvosként és kísérletes onkológusként abból a (ma már közhelynek számító, de a kétezres évek elején még forradalmi) gondolatból indult ki, hogy a daganatot nem elég az érintett szerv helye szerint kezelni, helyette meg kell érteni a genetikai okát, és célzottan azt kell kikapcsolni.

A cég saját narratívája szerint három technológiai ugrás köré szerveződik a sztori. 2003-ban a (magyarra talán társítottnak fordítható) companion diagnosztika választ adott arra, hogyan lehet formalinban fixált, töredezett szövetmintából is megbízhatóan genetikai információt kinyerni.

2008–2011-ben új generációs szekvenálást vezettek be, amely egyszerre sok gén vizsgálatát jelenti egyetlen mintából. Majd 2014-től megjelent a mesterségesintelligencia- (MI-) alapú számításos döntéstámogatás, így a célzott terápiák kiválasztását elkezdte gép elvégezni. Peták István ezt a harmadik hullámot írja le a legplasztikusabban.

„A daganat sakkozik velünk, több génhiba kombinációját használja, a terápiás döntés pedig nem az, hogy van-e célpont, hanem hogy a sok lehetséges lépés közül melyik adja a legnagyobb esélyt a beteg konkrét mutációs mintázata mellett” – magyarázta a kutató a G7 megkeresésére.

Itt jön be az a döntéstámogató modell, amely az alapító szerint tízezres nagyságrendű lépéssorozatot számol végig, és terápiás javaslatokat rangsorol. És ez az, ami világszerte egyedülállónak számít.

Az Oncompass tehát segít a daganatos betegek kezelésének döntésében. A cég a beteg szövettani mintájából genetikai vizsgálatot készít, amely megmutatja, milyen mutációk állnak a betegség hátterében. Ezeket az adatokat futtatják át az Oncompass algoritmusán, amely több száz lehetséges gyógyszer és terápiás kombináció közül rangsorolja azokat, amelyek az adott beteg esetében a legnagyobb eséllyel lehetnek hatásosak. A végső döntést továbbra is az orvos hozza meg, ám így a tapasztalat és az irányelvek mellett egy adatvezérelt ajánlás alapján is.

A diagnosztikai egyediség már kevés

Ilyen eredményt természetesen nem lehetne biztos tudományos alap nélkül elérni. Ennek fontos része egy 113 beteg adataira épülő elemzés, amely 2021-ben a Nature-höz tartozó npj Precision Oncologyban jelent meg.

Ez még nem az a típusú, nagy mintaszámú bizonyítási csomag, amelyet egy gyógyszer esetében elvárnánk, de lényegesen több annál, mint amit az „MI az egészségügyben” típusú startupok jelentős része fel tud mutatni. Elvégre ez már egy publikált módszertan, valós betegadatokkal és összevethető kimenetelekkel.

„A nagy bizonyító erejű klinikai vizsgálatok a mutációkombinációk száma miatt gyakorlatilag kivitelezhetetlenek a klasszikus gyógyszervizsgálati logikával, ezért kell olyan módszer, amelynek a teljesítménye mérhető, konzisztens, és iteratívan javítható” – mondja az alapító.

Csakhogy a precíziós onkológia nemcsak tudományos, hanem egészségügyi rendszerkérdés is. A diagnosztika ugyanis ma már széles körben elérhető, amit 10-15 éve még kevés szereplő tudott, ma egyre több helyen elérhető: szekvenáló gépek, kitek, szoftverek.

Peták István szerint ezért kellett elengedni azt az elképzelést, hogy a diagnosztikai egyediség lesz a hosszú távú versenyelőny.

Ha egy döntéstámogató eszköz nem illeszthető be stabilan a biztosítói logikába, akkor hiába jobb, legfeljebb prémiumszolgáltatásként él. Magyarországon pedig a szolgáltatáscsomag ára nagyságrendileg milliós tétel lehet.

Amerika megkerülhetetlen

„Az USA önmagában a világ egészségügyi piacának a fele, és ha ott nincs kapu, akkor a nemzetközi versenyben nehéz élen maradni. Ezért is tartom fontosnak, hogy Bostonnal élő kapcsolatunk legyen” – utal az Oncompasst felvásárló cég székhelyére.

Az Oncompass európai bázisként integrálódik a Genomate Health-be, amely az említett algoritmikus döntéstámogatást kínálja a nemzetközi piacon az adott beteg számára legmegfelelőbb terápia megtalálása érdekében. Ezzel az Oncompass számára is egy olyan piac nyílik meg, amely talán még egyetlen magyar orvostechnológiai vállalat számára sem, főleg a szoftveres területen.

Ez még úgy is óriási előrelépés, hogy – mint a fentiekből is látszik – az Oncompass nem egy frissen összerakott garázsprojekt, hanem évek óta futó szolgáltató üzletág, amely diagnosztikát és döntéstámogatást értékesít, méghozzá régiós jelenléttel.

A cégstruktúra átszervezését Peták István két éve futó folyamatként írja le, amelynek célja egy olyan globális vállalat, amiben a korábbi és az új befektetők egy érdekkörbe kerülnek. A felvásárlás/egyesülés utáni pontos tulajdonosi arányokat nem hozták nyilvánosságra (a Genomate-ben már vannak külső befektetők, illetve az Oncompass korábbi tulajdonosi köre is kapott részesedést a Genomate-ben a szoftver apportja után).

Peták István szerint Boston azért is fontos, mert befektetői szemmel nézve szinte minimum, hogy a Kendall Square környékén, az MIT és a Harvard mellett legyenek bejegyezve, mert ott mindenki világmegváltó problémán dolgozik.

Túl korán voltak készen

Az Oncompass mára bekerült abba a nemzetközi körforgásba, ahol mesterséges intelligenciára épülő egészségügyi megoldások sorsáról döntenek. De mi lehet a tanulság más magyar innovátorok számára?

A 2021-es nemzetközi figyelem és az innovációs díj világossá tette, hogy a szakmai történet érthető, elmesélhető és nemzetközileg is értelmezhető. A probléma nem a kutatás minőségénél kezdődik. A valódi szűk keresztmetszet ott jelenik meg, ahol a tudomány kilépne a laborból: a széles körű alkalmazásig vezető út a finanszírozási és szabályozási falon keresztül vezet, amelyen kevés magyar fejlesztés tud önállóan áttörni.

Peták István utal arra az iparági paradoxonra is, amely különösen fájdalmas a biotechnológiában. „Túl korán voltunk készen. Volt időszak, amikor az Oncompass technológiai tudása valóban egyedülállónak számított, később azonban a diagnosztika fokozatosan tömegtermékké vált, és a cégnek újra és újra előre kellett menekülnie az innovációval.

Ez a biotech egyik legkegyetlenebb sajátossága, mert ha egy megoldás túl korán bizonyul jónak, attól még nem feltétlenül létezik körülötte piac, fizetőképes egészségügyi rendszer vagy befogadó szabályozási környezet.”

A technológiai innováció önmagában tehát kevés, a kérdés az, hogyan lesz belőle klinikailag elfogadott, szabályozók által értelmezhető, biztosító által finanszírozható és orvosok tömegei által rutinszerűen használt termék. Így jó hír, hogy a magyar gyökerű kutatói és fejlesztői csapat egy globális platform részévé válhat, amerikai kereskedelmi kapuval és nemzetközi piaci jelenléttel. Az Oncompass története így arról is tanúskodik, hogy milyen feltételek mellett tud egy magyar egészségügyi innováció remélhetőleg nagyobb léptékben érvényesülni.