Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Az utóbbi húsz évben másfélszer annyi dinoszauruszfajt fedeztek fel, mint amennyit korábban összesen. A sikerhez Hollywood is kellett.
A velem egykorúak, ha megerőltetik magukat, vissza tudják idézni a legtöbb dinoszaurusz-fajt, amivel a gyerekkorunk idején megismerkedhettünk mondjuk az Őslények országa című rajzfilmből: t-rex, triceratops, stegosaurus, brontosaurus és még néhány. (Még akkor is, ha a közismert dinoszauruszok egy része kamu, például a velociraptor, ami valójában egy elég apró tollas gyík volt. A filmbeli megfelelője a deinochynus, ami ugyan görögül azt jelenti, hogy „rettenetes”, de még sem volt elég menő név a filmkészítőknek. Egyébként ez is tollas volt.)
De ennek vége, a mai gyerekek már ezeknek a sokszorosával ismerkedhetnek meg a mostani dinoszauruszos könyvekből, köztük olyan dinoszauruszokról, amelyekről korábban nem is hallhattunk. Nem azért, mert a gyerekkönyvek írói sokkal nagyobb tudásanyagot szeretnének átadni, hanem egyszerűen sokkal több lett a dinoszaurusz. A kilencvenes évek közepétől ugyanis hatalmas lendületet kapott az őslénytan, azaz a paleontológia, és elképesztő tempóban felgyorsult a dinoszauruszfajták felfedezése.
Ezt mutatja a következő ábra Jonathan Tennant tanulmányából:
Mint a fenti grafikonból is látszik, az utóbbi húsz év a dínófelfedezés fénykora volt. 1995 óta másfélszer több új dinoszauruszfajt fedezetek fel, mint korábban összesen.
De mi történt a kilencvenes évek közepén? Igen:
1993-ban megjelent a Jurassic Park című film,
ami egyrészt világszerte a kutatók új generációját terelte a pályára, másrészt jelentősen megkönnyítette, hogy a már aktív paleontológusok forráshoz jussnak, és finanszírozni tudják az ásatásokat. Elsősorban a közvélemény érdeklődését korbácsolta fel Spielberg filmje, ezért a kutatási forrásokat elosztó politikusoknak-bürokratáknak sem kellett magyarázkodniuk, hogy miért adnak pénzt valami olyanra, aminek – legalábbis közvetlenül – nincsen óriási gazdasági haszna. (A Jurassic Park egyébként a dinoszaurusz-DNS tanulmányozásának is lendületet adott.)
Ugyanebben az időben kezdődött a növekedési ugrás több feltörekvő országban, amelyek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a korábban igen Észak-Amerika- és Európa-központú őslénytudományba. Különösen Kína, illetve Brazília és Argentína lett izgalmas terület. Ezekben az országokban adott volt a hatalmas és érdekes kőzetekben gazdag terep, ráadásul a bányászat és a mezőgazdaság is korábban érintetlen területekre terjedt ki, így gyakran bolygattak dinoszaurusz-csontvázakban gazdag rétegeket. Ugyanekkor ezekben az országokban – részben nacionalista indíttatásra – jelentős pénzt raktak a hazai paleontológiai szakma felépítésébe.
Korábban az észak-amerikai T-Rexeket tartották a dinoszauruszvilág csúcsragadozóinak, azóta viszont felfedezték Argentínában a Gigantosaurus carolini-t, Mongóliában pedig a Tarbosaurus bataart, amelyek mind legalábbis versenyre kelnek ez addig legnagyobbnak gondolt szárazföldi húsevővel. Kínában pedig rengeteg érdekes tollas dinoszaurusz került elő, amelyek forradalmasították az emberiség megértését a dinoszauruszok és a ma élő madarak evolúciós kapcsolatáról.
A tudomány már a kilencvenes évek elején is a határán volt annak a konszenzusnak, hogy – legalábbis két lábon járó, theorpoda dinoszauruszok – a madarakra hasonlító, tollas és gyors, melegvérű állatok voltak, nem pedig hüllőszerű, lomha és pikkelyes lények, a Jurassic Parkba ez az elgondolás még nem talált utat. Mint a film készítői elárulták, azért, mert a tollas dinoszauruszok nem néztek ki elég félelmetesen, a későbbi részekben pedig már nem akartak változtatni azon, ami sikeresnek bizonyult. Ezért paradox amennyire hálásak lehetnek a dinoszaurusz-kutatók a Jurassic Parknak, annyira mérgesek is rá a tudatos tudományos hűtlenségek miatt.
A dinoszaurusz-robbanásból Magyarország sem maradt ki, a kétezres években találták a bakonyi Iharkút melletti bauxitbányában az első hazai dinoszauruszfajokat. Ezek a Hungarosaurus, a Bakonydraco, és az Iharkutosuchus neveket kapták. Később Villány és Ajka mellett is fontos lelőhelyekre bukkantak az MTA kutatói.
Arról egyelőre fogalma sincs a tudósoknak, hogy mikor érhet véget a megismert dinoszauruszfajok ugrásszerű növekedése. Az őslények evolúciója közel kétszázmillió évig tartott, mi viszont ebből csak néhány pillanatnyi időszakra látunk rá. A dinoszaurusz-fosszíliákat továbbra elsősorban a felszínhez közeli helyeken találják meg, miközben mélyen a föld alatt elképesztő gazdagságú lelettömeg lehet.
