A GTA-ban nem az erőszakot élvezzük, hanem azt, hogy bármit megtehetünk

A GTA-ban nem az erőszakot élvezzük, hanem azt, hogy bármit megtehetünk
A GTA VI megjelenését hirdető plakát Berlinben 2026. november 17-én – Fotó: Ralf Hirschberger / AFP

Erőszakossá tesz minket, hogy autókat lopunk, embereket ölünk, rendőrök elől menekülünk egy videójátékban? Az erőszak miatt szeretjük ennyire a GTA-t, vagy valami egészen mást keresünk a virtuális világban? A játék történetét közel harminc éve kísérik társadalmi viták, időnként még súlyos bűncselekményeket is összefüggésbe hoztak a sorozattal. Fromann Richárd szociológust, a JátékosLét Kutatóközpont vezetőjét kérdeztük játék hatásairól.

Tizenhárom év várakozás után jelenik meg a Grand Theft Auto (továbbiakban GTA) hatodik része, az elmúlt évek egyik legjobban várt videójátéka. Az előzeteseket százmilliók nézték meg, a rajongók évek óta elemzik a játékról kiszivárgott információkat, és olyanok is izgatottan várják az új részt, akik egyébként már alig játszanak videójátékokkal. A GTA az elmúlt közel harminc évben ugyanis jóval több lett egy videójáték-sorozatnál.

Amikor 1997-ben megjelent az első Grand Theft Auto, a játék már akkor is olyasmit kínált, ami később az egész sorozat legfontosabb tulajdonsága lett: a szabadságot. A későbbi részekben a bűnözés mellett egyre fontosabb szerepet kapott a történetmesélés, a társadalomkritika és az amerikai popkultúra kifigurázása. A 2013-ban megjelent GTA V online játékmódjának köszönhetően pedig komplett virtuális társadalmak alakultak ki a játék világában.

Időközben felnőtt egy generáció, aminek a GTA már nem egy botrányos, erőszakos videójátékot jelent, hanem a gyerekkorának egyik meghatározó kulturális élményét.

Bankrablás szabadon

„A GTA egyik legfontosabb vonzerejét a cselekvési szabadság élményében látom” – mondta a Telexnek Fromann Richárd szociológus. Szerinte a sorozat népszerűségét nem lehet egyszerűen azzal magyarázni, hogy az emberek szeretnek virtuálisan erőszakos cselekményeket elkövetni. Legalább ennyire fontos, hogy a játékos maga dönthet arról, mivel szeretne foglalkozni, milyen sorrendben teljesíti a feladatokat, és egyáltalán milyen szerepet szeretne kipróbálni.

Fromann szerint a GTA-ban egyszerre van jelen a játék két olyan formája, amit Roger Caillois francia szociológus már évtizedekkel a videójátékok megjelenése előtt elkülönített egymástól. Az egyik a spontán, kötetlen játékosság, a másik pedig a szabályokhoz, feladatokhoz és kihívásokhoz kötött játék. A GTA-ban bármikor dönthetünk úgy, hogy félbehagyjuk a történetet, és órákon keresztül valami egészen mással foglalkozunk, de ha szeretnénk, akkor egy előre megírt történetet is végigjátszhatunk.

Az önállóság mellett fontos motiváció lehet az is, hogy a játékos megtapasztalja a saját fejlődését, egyre ügyesebben old meg különböző feladatokat, és közben más emberekkel is kapcsolatba kerül. Egy 2006-os, négy vizsgálatból álló kutatásban a videójátékok élvezete összefüggött azzal, hogy a játékosok mennyire élhették meg az önállóságukat és az ügyességüket, a többjátékos környezetben pedig az emberi kapcsolatok is fontosnak bizonyultak.

Fromann a saját JátékosLét-kutatásai alapján három fő motivációs tényezőt különböztet meg: a teljesítést, a kapcsolódást és a felfedezést. A GTA mindháromra kínál lehetőséget. A küldetések teljesítésével sikerélményhez juthatunk, az online játékban másokkal együttműködhetünk, a hatalmas virtuális világban pedig folyamatosan új helyzeteket, helyszíneket és szerepeket fedezhetünk fel.

A GTA szabadságának persze fontos része az is, hogy olyan dolgokat tehetünk meg benne, amiket a hétköznapokban társadalmi normák, erkölcsi megfontolások vagy törvények tiltanak. Fromann szerint azonban egy tiltott szerep kipróbálásából nem lehet automatikusan következtetni arra, hogy az ember a való életben is azonosul azzal.

„Egy színészről sem következtetünk arra, hogy gyilkos szándékai vannak, csak azért, mert hitelesen alakít egy gyilkost”

A szociológus ezt a játékokban megjelenő „mintha-tudattal” magyarázza. A játékos beleéli magát egy szerepbe, miközben tisztában van azzal, hogy egy fikció résztvevője. Egy este erejéig lehet belőle gátlástalan bankrabló Los Santos utcáin, anélkül, hogy másnap valóban bankot akarna rabolni.

A kutatások alapján ráadásul az sem egyértelmű, hogy maga az erőszakos tartalom mennyit tesz hozzá egy videójáték élvezetéhez. Egy 2009-es, hat vizsgálatból álló kutatásban az átlagos játékosok motivációját csak kis mértékben növelte az erőszakos tartalom, miután figyelembe vették az önállóság és az ügyesség megélését. Az agresszívabb hajlamú résztvevők ugyanakkor nagyobb érdeklődést mutattak az erőszakos játékok iránt.

Fromann Richárd – Fotó: NMHH
Fromann Richárd – Fotó: NMHH

Az is gyakori érv az erőszakos videójátékok mellett, hogy azokban az emberek levezethetik a hétköznapok során felgyülemlett feszültségüket. Fromann 2014-es JátékosLét-felmérésében a digitális játékokkal játszó válaszadók több mint 73 százaléka mondta azt, hogy szeret játék közben feszültséget levezetni. Ez azonban nem reprezentatív felmérés volt, és azt sem vizsgálta, hogy a játékosok ténylegesen kevésbé lettek-e feszültek vagy agresszívek a játék után.

Fromann szerint azt érdemes vizsgálni, hogy az adott ember életében milyen funkciót tölt be a játék: szórakozást, kikapcsolódást, társas élményt vagy esetleg valamilyen hétköznapi nehézség előli menedéket jelent-e számára.

Tényleg erőszakosabbá teszi az embereket a GTA?

2008-ban Thaiföldön egy 18 éves fiatal megölt egy taxist, az esetet pedig a korabeli sajtóban összefüggésbe hozták a GTA IV-gyel. Öt évvel később az amerikai Louisiana államban történt egy hasonlóan nagy visszhangot kiváltó tragédia, amikor egy nyolcéves gyerek agyonlőtte a gondviselőjét. A rendőrség az esetnél megemlítette, hogy a gyerek korábban a GTA-val játszott.

Fromann szerint egy tragédia megértéséhez önmagában kevés információ az, hogy az elkövető milyen videójátékokkal játszott. Attól, hogy valaki a GTA-val játszott egy bűncselekmény elkövetése előtt, vagy akár utólag maga is a játékra hivatkozott, még nem lehet megállapítani, hogy a játék okozta a cselekményt. Egy videójáték adhat ötletet egy bűncselekményhez, de ebből nem következik, hogy a videójáték nélkül a bűncselekmény nem történt volna meg. Ráadásul a GTA-val játszó emberek hatalmas táborához képest néhány kiragadott esetből nem lehet általános következtetéseket levonni.

„A játék nem tekinthető a társadalmi erőszak általános, önmagában elegendő magyarázatának.”

A videójátékok és az agresszió kapcsolatát évtizedek óta kutatják, az eredmények értelmezésénél azonban nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy pontosan mit mértek a kutatók. Egészen más dolog, ha valaki egy laboratóriumi kísérletben agresszívabban reagál egy helyzetre, ha összeverekszik valakivel az iskolában, vagy ha súlyos erőszakos bűncselekményt követ el.

  • Egy 2019-ben publikált kutatásban például 90 egészséges felnőttet osztottak három csoportra. Az egyik csoport tagjai két hónapon keresztül a GTA V-tel játszottak, a másik csoport tagjai a The Sims 3-mal, a harmadik csoport tagjai pedig egyikkel sem. A kutatók nem találtak a GTA-hoz köthető növekedést a vizsgált agressziós mutatókban. Ez ugyanakkor egy viszonylag kis létszámú, felnőttekkel végzett vizsgálat volt.
  • Egy 2018-as, több mint 17 ezer résztvevő adatait összesítő metaanalízis például kis pozitív összefüggést mutatott ki az erőszakos videójátékok használata és a későbbi fizikai agresszió között. Ez a kutatás azonban nem azt vizsgálta, hogy az erőszakos videójátékok hatására követnek-e el az emberek súlyos bűncselekményeket.
  • Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2020-as állásfoglalása is különbséget tesz az agresszió bizonyos formáival kimutatott összefüggés és a súlyos erőszakra vonatkozó, nem kellően alátámasztott oksági állítások között.
  • Ráadásul az összefüggés fordított irányban is működhet. Egy 2015-ös, 276 játékost egy éven keresztül követő vizsgálatban a 14–17 éves kamaszok korábbi fizikai agressziója előre jelezte, hogy később nagyobb valószínűséggel játszanak majd erőszakos videójátékokkal. Vagyis nem feltétlenül az erőszakos videójátékok teszik agresszívabbá a játékosokat, hanem elképzelhető, hogy az eleve agresszívabb emberek nagyobb érdeklődést mutatnak az ilyen játékok iránt.

Fromann szerint két szélsőséges álláspontot is érdemes elkerülni. Egyrészt nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy az erőszakos videójátékok önmagukban súlyos erőszakos bűncselekményekhez vezetnének, másrészt ebből még nem következik, hogy minden videójáték minden emberre teljesen ártalmatlan lenne.

Ugyanazzal a játékkal játszunk, mégsem ugyanazt látjuk benne

A GTA megítélésében fontos kérdés, hogy a játékosok mennyit értenek meg abból a társadalomkritikából, amit a Rockstar Games az egyes játékokba beépített. A sorozat készítői évtizedek óta gúnyt űznek az amerikai fogyasztói társadalomból, a politikából, a médiából, a hírességekből és általában abból az elképzelésből, hogy a boldogsághoz mindenképpen gazdagnak és sikeresnek kell lenni.

A GTA V egyik főszereplője, Michael például látszólag megvalósította az amerikai álmot. Egy hatalmas házban él Los Santos egyik leggazdagabb környékén, medencéje van, drága autókkal jár, és anyagilag mindent megengedhet magának. Közben minden emberi kapcsolata romokban hever, gyűlöli az életét, és pszichológushoz jár.

Miközben a GTA készítői folyamatosan kifigurázzák ezt a világot, a játékosokat éppen azoknak a dolgoknak a megszerzésével jutalmazzák, amiknek az értelmetlenségéről egyébként a történet szól. A játékos pénzt gyűjt, egyre drágább autókat vesz, ingatlanokat vásárol, és igyekszik minél nagyobb hatalomra szert tenni. Fromann szerint ez a kettősség a GTA egyik legérdekesebb társadalmi vonatkozása.

Egészen mást mondhat a játék története arról, hogy mit jelent sikeresnek lenni, mint amit a játék működése sikernek ismer el.

A szociológus szerint az sem magától értetődő, hogy a játékosok ugyanúgy értelmezik a GTA-ban megjelenő társadalmi problémákat. Egy jelenet, amit az egyik játékos az amerikai társadalom karikatúrájának tekint, egy másik ember számára a saját környezetéből ismerős konfliktust jeleníthet meg. Egy 2008-as kutatásban tizenkét fiatal GTA: San Andreas-értelmezését vizsgálták. A különböző hátterű játékosok eltérő módokon beszéltek a játékban megjelenő sztereotípiákról, társadalmi egyenlőtlenségekről és a szatíráról, a látottakat pedig a saját tapasztalataikhoz kapcsolták.

A játék értelmezésében az életkornak is fontos szerepe van. Egy gyerek nem feltétlenül érti meg ugyanazokat a társadalmi utalásokat, amiket egy felnőtt, de Fromann szerint a kritikai gondolkodás és a médiaműveltség sem alakul ki automatikusan attól, hogy valaki idősebb lesz.

GTA VI Forrás: Rockstar Games
GTA VI Forrás: Rockstar Games

A szatíra ráadásul nem feltétlenül menti fel a GTA készítőit minden kritika alól. Egy ábrázolás egyszerre lehet ironikus és megalázó, vagy akár olyan társadalmi sztereotípiákat is megerősíthet, amiket elvileg kifigurázni szeretne. Ausztráliában például 2014-ben két nagy áruházlánc, a Target és a Kmart is levette a polcairól a GTA V-öt a nők elleni erőszak játékbeli ábrázolása miatt kirobbant vita után.

Fromann szerint ezek az ellentmondások tehetik alkalmassá a GTA-t arra, hogy társadalmi kérdésekről beszélgessünk. Mit figuráz ki a játék? Milyen viselkedést jutalmaz? Kik azok, akiket nevetségessé tesz, és kik azok, akiknek a nézőpontjából bemutatja a világot? „A szatíra nem válasz, hanem beszélgetésindító” – mondta a szociológus.

A GTA felhasználásának talán legérdekesebb példái azok a kezdeményezések, amik éppen olyan társadalmi problémákkal foglalkoznak, amiknek az ábrázolása miatt korábban kritika érte a sorozatot. Brazíliában például létrehoztak egy virtuális rendőrőrsöt, ami a GTA szerepjátékos világából valódi rendőrségi bejelentési felületekhez irányítja az embereket. A 2024-es Mission Talita nevű projekt pedig a prostitúciót és emberkereskedelmet elszenvedő nők történeteiből kiindulva hozott létre egy olyan GTA-élményt, aminek középpontjában a kiszolgáltatott szereplők támogatása állt.

Egy virtuális város, ahol valódi emberi kapcsolatok alakulnak ki

Ha valaki csak a GTA korábbi részeivel játszott, annak talán nehéz elképzelnie, hogy ma már olyan emberek is rendszeresen játszanak a GTA V-tel, akiknek eszük ágában sincs bankot rabolni vagy autókat lopni. Vannak, akik azért kapcsolják be a játékot, hogy aztán órákon keresztül rendőrként, mentősként, autószerelőként vagy taxisofőrként dolgozzanak egy virtuális városban.

A GTA V-re épülő szerepjátékos szervereken, az úgynevezett RP-szervereken a játékosok saját karaktereket találnak ki maguknak, akiknek személyiségük, foglalkozásuk, történetük és különböző emberi kapcsolataik vannak. Ezeken a szervereken a játékosok maguk alakítják a történeteket, és olyan szabályokat hoznak létre, amikhez a közösség tagjainak alkalmazkodniuk kell. Egy ilyen közösségben akár évekig is játszhat valaki ugyanazzal a karakterrel. Közben megismeri a többi játékost, barátságokat köt, konfliktusokba keveredik, és közös élményeket szerez.

Fromann szociológiai szempontból mikrotársadalmaknak tekinti ezeket a közösségeket. Saját normáik, hierarchiáik, szabályaik vannak, a játékosoknak pedig különböző feladataik és felelősségeik lehetnek bennük. A szociológus szerint a GTA Online és az RP-szerverek vonzerejének megértéséhez fontos lehet az az alapvető emberi szükséglet is, hogy valahová tartozzunk, és azt érezzük, hogy másoknak fontos a jelenlétünk. Egy évek óta működő online közösségben a játékosokat ismerik, visszavárják, számítanak rájuk, és akár olyan feladatokat is rájuk bíznak, amik a közösség működéséhez szükségesek.

Az amerikai szociológus, Ray Oldenburg a „harmadik hely” fogalmával írta le azokat az informális találkozóhelyeket, amik az otthonon és a munkahelyen kívül fontos szerepet töltenek be az emberek társas életében. Ilyen lehet egy kocsma, egy kávézó vagy egy közösségi ház, de videójátékokkal foglalkozó kutatók szerint bizonyos online játékvilágok is betölthetnek hasonló szerepet.

A GTA Online már nem egyszerűen egy videójáték, hanem egy hely, ahová az emberek rendszeresen visszajárnak, hogy találkozzanak egymással.

A videójátékokkal kapcsolatban sokáig elterjedt elképzelés volt, hogy azok elszigetelik az embereket a környezetüktől. Fromann szerint azonban az online közösségekben létrejövő kapcsolatokat nem érdemes eleve kevésbé értékesnek tekinteni, mint azokat, amiket az emberek személyesen alakítanak ki.

„Az online barátság értékének nem feltétele a későbbi személyes találkozás” – mondta Fromann. Szerinte az egymásra fordított figyelem és az egymástól kapott támogatás akkor is valós emberi tapasztalat, ha két ember fizikailag soha nem találkozott egymással.

Fotó: Nadja Wohlleben / Reuters
Fotó: Nadja Wohlleben / Reuters

Mit csináljon a szülő, ha a gyereke a GTA-val játszik?

Miközben a GTA közönségének jelentős része már rég felnőtt, továbbra is sok olyan gyerek és kamasz találkozik a játékokkal, akiknek azok a korhatár-besorolás alapján nem valók. A GTA V az európai PEGI-rendszer szerint 18 éven felülieknek szól. A besorolásnak többek között a részletesen ábrázolt erőszak, a védtelen szereplők bántalmazása, az erős nyelvezet és a szerencsejátékos elemek az okai.

Fromann szerint ezért a szülőknek elsősorban olyan videójátékot érdemes választaniuk a gyerekük számára, ami megfelel az életkorának. Ha viszont a gyerek már játszik a GTA-val, akkor fontos megérteni, hogy pontosan miért szeret vele játszani. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy ugyanazok a dolgok érdeklik a játékban, amik miatt a szülei aggódnak. Elképzelhető, hogy szeret autókat vezetni, felfedezni a várost, különböző kihívásokat teljesíteni, vagy egyszerűen csak a barátaival szeretne együtt lenni. Ha a szülők megértik, hogy ezek közül mi a fontos a gyereküknek, akkor könnyebben találhatnak olyan, az életkorának megfelelő alternatívát is, amivel szívesen játszik.

A korhatár mellett a következetes szabályok kialakítása is fontos. A szociológus szerint a szülőknek érdemes megbeszélniük a gyerekkel, hogy milyen játékokkal játszhat, mennyi időt tölthet velük, és hogyan marad közben ideje az alvásra, a tanulásra, a mozgásra és a családjára. A szülői felügyeletnek technikai része is van. A korhatáros hozzáférések beállítása mellett érdemes szabályozni a játékokon belüli vásárlásokat és az online kommunikációt is. Különösen fontos, hogy a gyerek akkor is merjen segítséget kérni a szüleitől, ha valamilyen online zaklatás vagy fenyegetés éri, miközben egyébként megszegte valamelyik korábban megbeszélt szabályt.

Fromann szerint a videójátékoknál sokszor túl nagy hangsúlyt kap az, hogy hány órát játszik valaki egy nap. Önmagában azonban a játékidő nem feltétlenül árul el sokat arról, hogy problémás-e az adott ember viszonya a videójátékokhoz. Az Egészségügyi Világszervezet játékzavarra vonatkozó meghatározásában sem egy konkrét óraszám szerepel. Sokkal fontosabb szempont, hogy az ember képes-e kontrollálni a játékhasználatát, a játék tartósan háttérbe szorítja-e az életének más fontos területeit, és akkor is folytatja-e, ha annak már jelentős negatív következményei vannak.

Egy olyan ember esetében, aki évek óta ugyanannak az online közösségnek a tagja, és rendszeresen játszik a barátaival, önmagában a játékkal eltöltött időből nem lehet megállapítani, hogy függőséggel küzd-e. Ha viszont a játék miatt tartósan háttérbe szorul az alvás, a tanulás, a munka vagy más fontos tevékenység, akkor Fromann szerint azt is érdemes megvizsgálni, hogy mit talál meg az ember a videójátékban, amit esetleg a hétköznapi életében nem. „Nem a játékot kell megfejtenünk, hanem a gyereket megértenünk” – mondta Fromann.

A GTA VI már a megjelenése előtt közösségi élménnyé vált

Fromann szerint a GTA VI iránti érdeklődésben a nosztalgiának is fontos szerepe lehet. A sorozat korábbi részeihez emberek millióinak kötődnek személyes emlékei, a GTA Online-ban pedig akár egy teljes életszakaszukat is eltölthették. A következő rész megjelenése így nemcsak egy új videójáték kipróbálását jelentheti számukra, hanem visszatérést is egy olyan világhoz, ami hosszú ideje fontos része az életüknek.

A GTA VI megjelenését hirdető plakát New Yorkban 2026. november 13-án – Fotó: Jeenah Moon / Reuters
A GTA VI megjelenését hirdető plakát New Yorkban 2026. november 13-án – Fotó: Jeenah Moon / Reuters

A várakozásnak azonban van egy másik oldala is. Az Ipsos 2026. novemberi, ezer brit felnőtt megkérdezésén alapuló felmérésében a Z generációhoz tartozó válaszadók 36 százaléka mondta azt, hogy tart attól, hogy kimarad a baráti beszélgetésekből, ha nem játszik majd a GTA VI-tal.

Fromann szerint a GTA VI megjelenése után három területet lesz különösen érdekes vizsgálni. Egyrészt azt, hogy milyen társadalmi és médiakritikai értelmezések születnek a játék világáról. Másrészt azt, hogy milyen új közösségek, közös történetek és rajongói alkotások jönnek létre körülötte. Harmadrészt pedig azt, hogy a játék készítői milyen felelősséggel használják fel a játékosok motivációit, mennyire átláthatóak a játékosok előtt álló döntések, és mennyire maradnak szabadok az idejük és a pénzük felhasználásában. A szociológus szerint azonban ezek egyelőre kutatási kérdések, nem olyan hatások, amikről már most biztosat lehetne állítani.

A GTA közel harmincéves történetének talán egyik legérdekesebb fejleménye, hogy miközben a játék alapvető vonzereje alig változott, az emberek egészen új dolgokra kezdték használni. A GTA-ról szóló vitákban sokáig elsősorban az volt a kérdés, hogy mit tesz a videójáték az emberekkel. A sorozat fejlődése alapján azonban legalább ennyire érdekes kérdés lehet az is, hogy az emberek mit kezdenek a videójátékkal.

Csatlakozz a csoportunkhoz!