„Fábri Zoltán a sokadik felvétel után odajött hozzám, és nagyon megköszönte a türelmem, majd azt mondta, higgyem el, hogy tökéletesen megéri a dolog. Hogy van ebben annyi, hogy annyiszor nagy hévvel és hittel nekimenjünk egy-egy jelenetnek. Ha beülünk erre a filmre, ott látszik, hogy tökéletesen megérte ez az elhivatottság” – mondta Az ötödik pecsét forgatásáról a Telex After adásában a filmben a fiatal nyilastisztet alakító Nagy Gábor.
A magyar mozikban ötven éve, 1976. október 7-én bemutatott film Gelencsér Gábor filmesztéta, egyetemi docens szerint a végletekig kiélez egy morális dilemmát, és hiába köthető a cselekménye egy nagyon konkrét korszakhoz, az 1944-es nyilasterror hónapjaihoz, a film egyetemes dilemmát feszeget. Olyan provokatív kérdés miatt forgolódnak álmatlanul a film közepén a főszereplők, az átlagos kisemberek, ami ugyanolyan érvényes kérdés a Kádár-rendszerben vagy épp a késői kapitalizmus fogyasztói társadalmában. Ez a szándékosan kiélezett kérdés arról szól, hogy az ember bűntudat nélküli zsarnok, vagy tiszta lelkiismeretű rabszolgaként élne-e szívesebben, ha mindenképpen választania kéne.
Gelencsér szerint Az ötödik pecsétnek emiatt olyan tétje van, ami ma ritkaságnak számít, és aminek köszönhetően a fiatal nézőkkel is rezonál a mai napig a film. Ezért fedezik fel újabb és újabb generációk Fábri Zoltán rendezését, ami Sánta Ferenc regényéből született.
Nagy Gábor azt is felidézte, hogy a filmben emlékezetes alakítást nyújtó Latinovits Zoltán kínkeservesen szülte meg a filmben látott civil ruhás nyilas figuráját, a színész szerint ettől az elkötelezettségtől, és Fábri pontos színészvezetésétől igazán ütős Az ötödik pecsét, amelynek bemutatóját Latinovits már nem élte meg. Műsorunkban a film bátor és meghökkentő, utalásokkal teli vizualitása, korabeli kritikai fogadtatása is szóba kerül.
