Ez a legtöbb, amit meg akarunk mutatni magunkból

Ha nem használnánk már másra Magyarországon azt a kifejezést, hogy Família Kft., akkor most el lehetne sütni: a Family Movie című horrorvígjátékban a Bacon család játssza a főszerepet, de nemcsak Kevin Bacon és Kyra Sedgwick, hanem berántották a gyerekeiket, Sosia és Travis Bacont is. Sőt, a szülők közösen rendezték is a filmet, ami egészen véletlenül egy olyan családról szól, amiben az édesapa olcsó, és elég rossz horrorfilmeket készít. Aztán a legutóbbi forgatásán beüt a krach, ugat a szomszéd kutyája, a főszereplő, nem mellesleg a család legidősebb lánya le akar lépni, miközben a magának való fiú is inkább muay thaiozik a fészerben, mint hogy a filmmel foglalkozzon.

A Bacon család mindennapjait vegyítő Family Movie bemutatója a South by Southwest filmfesztiválon volt tavasszal, de a család elhozta a filmet a Karlovy Vary-i filmfesztiválra is, ahol személyesen felvezették a vetítést is. A család három tagjával (Kevin Bacon, Kyra Sedgwick és Travis Bacon) mi is tudtunk interjút készíteni egy kerekasztalos beszélgetésen.

Kevin rengeteg horrorfilmben szerepelt, Sosie volt a Mosolyogj! főszereplője, Travis pedig egy produkciós céget vezet Houstonban, ami horrorfilmeket gyárt. Lehet azt mondani, hogy a horror a család közös nyelve?

Kevin Bacon: Teljes mértékben. Én szerepeltem az első Péntek 13-ban, mondjuk, nem azért, mert tetszett volna a műfaj, hanem mert kellett a munka. Szerepeltem akkor horrorfilmekben, amikor még komoly színészek nem akartak játszani ilyesmikben. De nekem mindig is tetszett, főleg azért, mert színészként szeretem, ha sok forog kockán. A horrorfilmekben minden élet és halál kérdése, annál nagyobb tét nincsen. Travis gyerekként saját magától mindig is vonzódott a félelemhez, például mindig is bírta a hullámvasutat. Sosie bekerült abba a filmbe, Kyra szerepelt egy Possession című horrorfilmben, szóval arra gondoltunk, hogy lehetne közösen is valamit kezdeni.

Kevin már évek óta rendez, de hogy működik ez egymással? Kié az utolsó szó?

Kyra Sedgwick: Nagyon jól sült el. Az igazat megvallva, az egész házasságunk alatt közösen dolgoztunk, ötleteket cserélünk filmekről, szerepekről. Mindig megtaláljuk a közös hangot, és itt is megtaláltuk. Az utolsó szóhoz mindig közösen jutottunk el.

K. B.: Csak egy alkalomra emlékszem, ahol nem ment át az akaratom. Azt szerettem volna, hogy a karaktere csirkét süssön, és ne fasírtot.

Travis Bacon: De nem működött volna, a nyers csirke szörnyen nézett volna ki, mint egy kopasz macska.

Nehéz volt megtalálni az életükben az egyensúlyt a munka és a család között?

K. B.: Igen. De mindenkinek az. A lényeg az, hogy mindig a család volt az első.

K. S.: Mindig mindketten munkáról beszélünk, mindketten munkamániások vagyunk. Amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor ők voltak a mániáink, akkor róluk beszéltünk folyton. Most, hogy idősebbek, és nincsen ránk szükségük, akkor megint elkezdtünk a munkáról. És ezt élvezzük is. Nehezebb lenne az, ha nem lennénk mindketten ugyanabban az iparban.

Már készítettek filmeket egymással, de lesz majd olyan projekt, ami nem a valódi életükre épül? Előadja majd a Bacon család a Ványa bácsit?

K. B.: Ez egy nagyon jó teszt volt. Így négyen még nem dolgoztunk együtt, és jó alkalom volt ezt kipróbálni. Szerintem mindannyian szeretnénk még hasonlókat csinálni, de nem ez a prioritásunk. Mindannyiunknak megvan a különálló karrierje.

K. S.: Szerintem itt most fontos volt, hogy hülyét csináljunk magunkból. Ezt nem csinálhattuk volna komolyan. Szóval Ványa bácsi nem lesz, de tetszene ez az irány!

Travis, te játszanál olyan szerepet, ami nem belőled indul ki?

T. B.: Hogyne, nagyon szívesen. Nem csak olyan csávókat akarok játszani, akik death metalt énekelnek és művelik a muay thait.

K. S.: Én el tudom képzelni Travist a Ványa bácsiban.

K. B.: Mint kicsoda?

K. S.: Mint az, aki öngyilkos lesz.

T. B.: Sajnos nem nagyon tudom, hogy mi az a Ványa bácsi.

K. S.: Csehov!

Tanultak bármi újat egymásról a film készítése közben?

K. B.: Azt, hogy eljutottunk oda az életben, hogy mi, négyen, erre képesek vagyunk. Nagy öröm látni azt, hogy az ember gyerekeivel olyan dolgokat lehet együtt csinálni, hogy filmfesztiválokra járunk, vagy ilyen interjúkat adunk.

K. S.: Ritka lehetőség ez, hogy megnézzük a gyerekeinket munka közben. Általában hazajönnek, elmesélik mi volt munkában, és el kell nekik hinni. De most láttuk, hogyan viselkednek a stábbal, hogyan viselik a 40 fokos texasi hőséget, hogyan bírják a hosszú munkanapokat. Elnézést, hogy előtted mondom ezt, Travis, de nagyon tetszett, hogy meg kellett tanulnod egy filmes verekedést. Tudtam, hogy muay thaiozol, de ez valami új volt. Kellett írnod egy dalt a filmhez is.

Van a filmben egy adag melankólia is, mintha úgy éreznétek, hogy ez az utolsó alkalom, hogy ezt négyen meg tudjátok csinálni, mielőtt jönnek az unokák, vagy valami más. Főleg a stáblista alatt, amikor igazi családi felvételeket lehet látni.

T. B.: Az unokákra ne vegyetek mérget. De igen, abszolút van benne egy ilyen hangulat, hogy a gyerekek elhagyják a fészket, és élik a saját életüket.

K. S.: Minden szülő tudja, hogy milyen gyorsan elmennek ezek az évek, amikor kicsik a gyerekek. Szülőként ez egy elkerülhetetlen, kibírhatatlan érzés, hogy el kell őket engedni. Szörnyű dolog!

K. B.: Mindig is volt otthon videókamera, mindig is készítettünk családi videókat. Digitalizáltuk az otthoni archívumot, és tényleg van benne valami melankolikus. Ebben a filmben a család nagyon fura. Aztán átnéztük a saját videóinkat, és arra jutottunk, hogy mi is azok vagyunk.

Nem gondoltak arra, hogy ezekből a felvételekből külön dokumentumfilmet csinálnak? Nagyon mennek most a színészekről szóló portréfilmek.

K. S.: Ha már nem élünk, és a gyerekek szeretnék, akkor hajrá.

T. B.: De nem, nem szeretnénk egy hazug doksit magunkról, ami megy a Netflixen. És remélhetőleg nem is készül rólunk ilyen soha.

K. B.: Realityre már felkértek minket, de nem vállaltuk. Ez a film a legtöbb, amit meg akarunk mutatni magunkból.

A TikTokon Kevin készít olyan videókat, amiken kecskéknek énekel, Tom Jonestól Beyoncéig mindent. Van olyan zene, amire máshogy reagálnak a kecskék?

K. B.: Amikor elkezdtem először énekelni a kecskéknek, klasszikus rockkal kezdtem. Aztán váltottam Taylor Swiftre, Sabrina Carpenterre meg Shaboozey-ra, és attól nagyon beindultak.

K. S.: Most komolyan mondod?

K. B.: Nem.

K. S.: Annyira jó színész, én sem tudom néha megmondani!

Kevin gyakran alakít olyan szerepeket, akikben először megnyerő lehet, de aztán kiderül, hogy van egy sötét oldala. Ez szándékos?

K. B.: Az. Azért is, mert megnyerőnek lenni unalmas. Ki akarna mindig az lenni?

Ez változott az évek során?

K. B.: Egy kicsit. Most, hogy ennyi idősen is tudok dolgozni, azt jelenti, hogy teljesen más dolgokkal kell megküzdenem, más dolgokat kell elérnem, mint egy fiatal színésznek. De ez új lehetőségeket is hozott. Hálás vagyok annak is, hogy nem mindig ugyanolyan fickókat kell eljátszanom, mindig van változatosság.

Hogy látják azt, ahogy a horror megítélése megváltozott mostanában?

T. B.: Szerintem Hollywoodban vannak hullámvölgyek. Ne felejtsük el, hogy volt már egy Ördögűző, Cápa, Rosemary gyermeke, Drakula, és a többi. Lehet, hogy majd jön egy olyan időszak, hogy megint a horror lesz a punk az iparban. Az az érdekes a horrorban, hogy ez egy olyan műfaj, ami egyszerre lehet több minden. Egy horrorfilm lehet romantikus, de tragikus is egyszerre. Más műfajokban nem lehet ilyet csinálni. Ha valakinek levágják a fejét, akkor az már egy horrorfilm lesz.

K. B.: Volt egy időszak Hollywoodban, amikor ha valakinek sikerült színészként kitörnie a horrorfilmekből, akkor már nem ment oda vissza. Olyan volt a horror, mint egy szeméttelep a színészeknek. „Horrorfilmet csinálsz? Sose lesz Oscarod!” Most meg már horrorfilmekért is jár az Oscar. Csak nekem nem sikerül nyernem soha.

Mit gondol arról, hogy Amy Madigan nyert a Fegyverekért?

K. B.: Nagyon szívesen eljátszottam volna azt én is.

K. S.: Az lehet, hogy már nem ment volna.

Melyik önök szerint a másik legjobb alakítása, és Travis, szerinted melyik a szüleid legjobb alakítása?

K. S.: A JFK nagyszerű, de szerintem van egy jobb, egy kevésbé ismert filmje, Az őrület fészke.

K. B.: Nemrég jött ki a Caroline Caroline, Kyra csak 11 percet van benne, egyetlen jelenet erejéig, de abban elképesztő.

T. B.: A Caroline Caroline szerintem is. Apámnál pedig nem biztos, hogy a legjobb, de a kedvenc alakításom tőle az a Halálos ítéletben van.