Meghalt Chuck Norris

86 éves korában meghalt Chuck Norris akciófilmes színészlegenda és többszörös bajnok harcművész, többek között a Walker, texasi kopó című sorozat főszereplője – írja a Variety.

Norris csütörtökön került kórházba, akkor még ismeretlen egészségügyi vészhelyzet miatt, az állapota nem volt ismert.

Carlos Ray Norris 1940-ben született a Ryan nevű oklahomai kisvárosban. Apja második világháborús veterán volt cseroki indián felmenőkkel, édesanyja pedig ír bevándorlók leszármazottja. Édesapja súlyos alkoholista volt, így egy ponton a szülei elváltak, és Norris két öccsével és édesanyjával Kaliforniába költözött, amikor 16 éves volt. Norris nem volt sem kiemelkedő sportoló, sem kiemelkedő tanuló, és kifejezetten szégyellős volt középiskolában.

Érettségi után jelentkezett az amerikai légierőhöz, és 18 évesen Koreába küldték az oszani légitámaszpontra. Ebben az időszakban nevezték el Chucknak, és tanulta meg a tangszudo koreai harcművészetet. Négy év szolgálat után leszerelt, majd hazaérkezve rendőr szeretett volna lenni, de ezzel párhuzamosan harcművészeti tornákon is elindult.

A '60-as években Norrisból országszerte ismert karatebajnok lett, olyan hollywoodi színészek jártak hozzá edzeni, mint Steve McQueen, Priscilla Presley és Bob Barker, és a karatekarrierje végére beesett az első filmszerepe is. Norris sosem akart színészkedni, azonban a karatekarrierje csúcsán rohamtempóban elkezdett edzőtermeket nyitni országszerte, hogy aztán becsődöljön az egész, és évekre tartozásokba verje magát. Végül nem más, mint McQueen javasolta neki a színészkedést, és bátorította őt.

Az 1968-as The Wrecking Crew nemcsak Norrisnak volt az első filmes munkája: itt már együtt dolgozott a koreográfián a karateversenyekről megismert Bruce Leevel (aki itt váltott tévéről a Zöld Darázs után), akivel évekig közösen edzettek, és szoros barátságot kötöttek. A '70-es évek mégis tragédiával kezdődött. Norris elveszítette idősebb öccsét, Wielandet, aki mindössze 17 évesen meghalt a vietnámi háborúban.

A legendás Bruce Lee volt az, aki először igazán felkarolta Norrist. Lee ekkoriban már túl volt több sikeres hongkongi kungfufilmen, és azt szerette volna, hogy A Sárkány útjában a római Colosseumban nem mással mérkőzzön meg, mint Norrisszal. Norris ekkoriban az abszolút bajnok volt Amerikában, és a legjobb harcművészek között emlegették. Viszont a készítők szóltak neki, hogy az alkata túlságosan hasonlít Leere, ezért fel kéne szednie pár kilót. Norris végül hamburgerzabálással és sörözéssel volt kénytelen magára súlyt pakolni, és egy ponton még az edzéseket is abbahagyta a hízás érdekében. A Sárkány útja túlszárnyalta Lee addigi filmjeinek sikerét, és Norrisból pillanatok alatt sztár lett.

A filmes karrierje azonban közel sem volt olyan zökkenőmentes, mint a sportolói pályája, és egy ponton McQueen javasolta neki, hogy menjen el rendes színészképzésre, ha komolyan gondolja ezt az egészet. Márpedig Norris komolyan gondolta, főleg úgy, hogy Bruce Lee tragikus hirtelenséggel elhunyt, és piaci rés keletkezett az egyébként is Hongkongból importált harcművészeti filmek piacán. Márpedig ezek a filmek néha egészen jó pénzeket csináltak világszerte, és nem véletlenül kezdődött el Amerikában és Ázsiában is a bruceploitation, vagyis az olyan harcművészeti akciófilmek, ahol a stúdiók Bruce Lee utódát keresték kényszeresen. Amerikában Chuck Norris töltötte be ezt a szerepet.

Norris filmjei ezután változó sikerrel jelentek meg a mozikban, és csak a ‘80-as évek elejére kezdtek el érdeklődni a major filmstúdiók. A karrierje nagy részéről elmondható, hogy sohasem a színészi teljesítménye miatt emlékezetes Norrisnak sohasem jött össze a kritikai és kasszasiker: vagy a kritikusok szerették, vagy a nézők, de a kettő nem igazán jött össze egyszerre. Jól mutatja ezt a Magányos farkas című 1983-as filmje, amelyre még Roger Ebert is 3,5 csillagot adott a négyből, az mégis elbukott a kasszáknál. Viszont a ’80-as évekre legalább egyértelművé vált, hogy Chuck Norris az amerikai karatehős, vagyis az a színész, akinek legjobban sikerült igazán amerikaivá tenni a Bruce Lee által elindított harcművészeti akciófilmes hullámot. Norris nevével könyvek, edzésprogramok, képregények és videójátékok kezdtek megjelenni, egy ideje saját harcművészeti ágat fejlesztett, és fekete övet szerzett karate és tangszudo mellett tekvandóból, dzsúdóból és brazil dzsiudzsicuból is.

Kissé bizarr, de pontos, hogy Norris részben az egykori barátja váratlan halála okozta piaci rést betömve, alulról és függetlenként építkezve megalkotta az amerikai harcművészeti filmek piacát.

A ‘80-as évek második felére már klasszikusabb akciósztár-vonalon indult el, és karate helyett nagyobb fókuszt kaptak a tipikusan fegyverrel lövöldözős műfajok, mint a thriller, a háborús film vagy a rendőrmozi. Olyannyira ismert akciósztár volt már itt Norris, hogy a Tűzjáró című akcióvígjátékban tulajdonképpen önmagát parodizálta. A ’90-es évekre Norris filmjei nagyjából 500 millió dollár bevételt termeltek a stúdióknak, ő pedig nem állt le, pedig talán kellett volna. A filmjeire egyre kevesebb pénz jutott, a nagy stúdiók már nem annyira bíztak benne, és a nézők is kezdték megunni, hogy Norris mindig ugyanazt a karaktert játssza minden filmben ugyanazzal a fejjel. Talán éppen ezért is volt nagy húzás a részéről tévézésre váltani, és a Walker, a texasi kopóval ismét új lendületet adni a karrierjének.

Viszont itt még sehol sem volt a tévésorozatos forradalom, Norris pedig belecsúszott a tipikus celebkedésbe. Pankrációtól reklámokon át gyenge tévéfilmekig gyakorlatilag mindent elvállalt, egy ponton a hangsúlyosan keresztény filmgyártásban találta magát. A Démoni harangok 2,9 ponton áll az IMDB-n. Valahol az ezredforduló környékén történt meg az, ami a mai modern mémkultúra egyik alapja, akkor viszont még nagyon kifejezésünk sem volt rá. Először Norris a váratlanul sikeres Kidobós: Sok flúg disznót győz (angolul: Dodgeball) című Ben Stiller-filmben bukkant fel saját magát alakítva. Ekkor Norrisra már senki sem menő karatebajnokként vagy hollywoodi szupersztárként hivatkozott, hanem pont annyira rajta, mint vele nevetett. A filmjei a maguk idejében sem arattak osztatlan sikert, de a modern szórakoztatóipar idejére kifejezetten rosszul öregedtek a pörgőrúgásai, a nem létező színészi játéka és butácska filmjei.

Amíg a '80-as években maximum azok ismerték Norris művészetét, akik moziba vagy videótékába jártak, az otthoni tévézés elterjedésével sokkal nagyobb tömegek kerültek tisztába az életművével, és kicsit mindenki számára Norris lett a szakállas, magányos, világos hajú amerikai csávó, aki az ajtót is pörgőrúgással rúgja be. Az internet hőskorában voltunk, és egy szemétfilmekkel foglalkozó honlap fórumán emberek egyszer csak elkezdtek poénkodni Norrison. Pontosabban a filmszerepein, amelyek szinte egytől egyig a kemény és magányos amerikai férfit jelentik, aki nem fél kemény lenni. Ebből születtek meg a „tények Chuck Norrisról”, vagyis csupa olyan szándékosan túlzó állítás, amelyben az emberek rájátszanak Norris maszkulinitására.

Ekkoriban indult a YouTube és a Facebook is, szóval még senki sem hallott a mémekről, azonban a vicces Chuck Norris-kultusz szinte eggyé vált a közösségi médiával: a Chuck Norris-viccek lettek az első online transzgenerációs mémek, hiszen a színész több évtizedes pályáját mindenki ismeri nagyjából. Ez köszönhető annak, hogy az európai kereskedelmi tévék is magas rotációban játszottak bármilyen Norris-filmet, ahogy annak is, hogy magát a poént egy ponton senkinek sem kell magyarázni.

„Amikor Chuck Norris megszületett, hazavitte az anyját a kórházból”, vagy „amikor Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, Chuck Norris üdvözölte”, esetleg „Chuck Norris szakálla mögött nincs áll, csak egy másik ököl van”. Ehhez persze az is kellett, hogy Norris saját maga is gyakran írt kvázi önsegítő könyveket, és úgy beszélt az interjúkban, mintha valami motivációs tréner vagy zen buddhista lenne. A kissé közhelyes életbölcsességei és az egy kaptafára felhúzott szerepei végül a Chuck Norris-viccekben értek össze igazán.

A poénok aztán az egész nemzetközi internetet letarolták. Ennek nyilván volt egy olyan kulturális vetülete is, hogy Norris a 20. századi macsó archetípusnak volt egy már-már parodisztikusan patrióta és maszkulin kiadása egy olyan korban, amikor a Piszkos Harry-típusú magányos akcióhősöket leváltották a vicceskedő és önkritikus hústornyok, mint Dwayne Johnson, Vin Diesel vagy Jason Statham, vagy ezeknek az ellentéte, az izzadt, szomorú, paranoid gyilkológép (Keanu Reeves, Liam Neeson, Milla Jovovich). Norris ezt a váratlan sikert is meglovagolta, és voltaképpen két lábon járó, élő mémként folytatta a karrierjét, és vállalt el innentől kezdve szinte bármilyen munkát, ami nem járt színészkedéssel. Persze a Feláldozhatók 2-nek ő sem tudott ellenállni.

Norris az évek során kicsit jobboldali ikon lett Amerikában, illetve nagyon kicsit Magyarországon is, köszönhetően a színész 2018-as látogatásának. Ennek köszönhetjük azt a stílszerűen szintén mémmé váló beszélgetést közte és Orbán Viktor között, amikor a magyar miniszterelnök azt bizonygatja kissé tört angolsággal, hogy ő bizony nem az elitből érkezett, és voltaképpen egy utcai harcos.

A színész régóta vállaltan republikánus, konzervatív, mélyen hívő keresztény, és gyakran publikál véleménycikkeket jobboldali, vagy egyenesen szélső jobboldali lapokba. Óriási rajongója Ronald Reagannek, kiállt már John McCain, Benjámin Netanjahu, Sarah Palin és Mike Huckabee mellett is, sőt a 2000-es évek végére már konteós vizekre is evezett. Több cikkében foglalkozott azzal, hogyan gyűrűzik be a saría törvény az Egyesült Államokba, hogy Barack Obama valójában nem is amerikai, és hogy a melegjogokat sem támogatja.

Ezzel párhuzamosan rengeteget jótékonykodott, a vagyona komoly részét adta ilyen célokra. Több alapítványt is ő maga hozott létre, ezek jellemzően olyan programokat biztosítanak, amelyek hátrányos helyzetű fiataloknak vagy háborús veteránoknak segítenek.

Norrist négy gyereke és tizenhárom unokája gyászolja. Iskolai szerelmével 18 évesen házasodtak össze, és 30 év után váltak el. Onnan két fia született, Mike és Eric. Előbbi színész, utóbbi autóversenyző lett. Házasságon kívül egy lánya született, majd később ismét megházasodott, és a 23 évvel fiatalabb feleségétől egy ikerpárja született.