Az emberiség és azon belül is a tudomány története tele van hiábavaló vállalkozásokkal, amik szinte végtelen energiát, erőforrást emésztettek fel. Ilyen volt az aranycsinálás, a kutatás az örök élet elixírje után vagy a fáradhatatlan próbálkozások az örökmozgó megépítésére. A modern korban az értelmes földön kívüli élet keresése bizonyult hasonlónak. Az atomtudós Enrico Fermi tette fel a kérdést egy baráti beszélgetés során: hol vannak a többiek? Ismerve az univerzum méretét és az élet kialakulásának esélyét, egészen megdöbbentő, hogy semmi nyomát nem látjuk annak, hogy más értelmes lények is lennének a világon.
Többek között ez a Fermi-paradoxon is adta a lendületet a 20. század második felében a földön kívüli élet keresésére irányuló projekteknek, amiknek összefoglaló nevük lett a SETI. Először csak a meglévő távcsövekkel kerestek az idegen életre utaló jeleket, de később már épült több olyan távcső is, aminek a célja az idegen civilizációk rádiójeleinek megtalálása volt. Nem sok sikerrel. 1999-ben, amikor apadni látszottak az erre a célra fordított források, korszakalkotó ötlettel egy bárki által letölthető képernyővédőbe építették az adatok analizálását, így született meg a SETI@Home projekt, ami világszerte több mint ötmillió gépen futott, de még így sem akadt a többiek nyomára.
Ha a Nobel-díj elnyeréséhez nem is a legjobb út az idegen lények keresése, társasjátékot remekül lehet belőle csinálni, ahogyan ezt meg is tette a Czech Games, az egyszerűen csak SETI nevű játékkal. A játékban nemcsak keressük a földönkívülieket, hanem meg is találjuk őket, ami határozottan izgalmasabbá teszi a dolgot, anélkül csak egy Godot-ra várva-utánérzés lenne a játék.
A játéktábla három, jól elkülönülő részre van osztva. Az egyik része a Naprendszer, amiben a műholdjainkat mozgathatjuk, ezt a részt időről időre mozgatni kell, és ennek megfelelően változik az egyes bolygók egymáshoz viszonyított pozíciója. A műholdakat elég szűken mért mozgáspontokkal irányíthatjuk az űrben, így mindenképpen érdemes előre gondolkodni, hogy egy vagy két tekerés múlva hány lépéssel kevesebbre lesz majd szükség, ha például a Merkúrról a Jupiterre akarunk eljutni. Természetesen ezeket a terveket teljesen romba tudják dönteni az ellenfeleink, akik a vártnál hamarabb vagy többször hozzák mozgásba az égi mechanizmust, és ezzel teljesen használhatatlanná teszik a mi alaposan kigondolt repülési pályánkat.
A tábla másik részén maguk a bolygók találhatók meg. Ha a Naprendszerben elérünk valamelyikhez, akkor ott a bolygó körül pályára állíthatjuk a műholdat, vagy akár le is szállhatunk a felszínre. Ezekért mindenféle jutalmakat kapunk, a felszínre szállásért az egyik fajta tudást, ami az idegen lények felfedezéséhez szükséges.
A tábla harmadik része a Naprendszer közelében levő csillagokat ábrázolja, ezeket a rádiótávcsövekkel vizsgálhatjuk, a klasszikus SETI programhoz hasonlóan. Az egyes csillagokról tudást szerzünk, ami a saját táblánkra kerül, helyére a saját jelzőnket rakjuk le. Ha egy csillag betelik, az kapja meg a tudást az idegen lényekről, akinek a legtöbb jelzője van ott. Vannak akciók, amikkel sok jelzőt is lerakhatunk egyszerre, így remekül ellophatjuk mások kutatását, learatva a tudást és persze a babérokat.
Az idegen lények felfedezéséhez szükséges harmadik típusú tudást adatelemzéssel lehet megszerezni, az adatok a csillagok vizsgálatából és a pályára álló műholdakból, a bolygókon landoló leszállóegységekből gyűlnek össze, ezeket a saját táblájára rakja mindenki, és amikor összegyűlt hat, választhatja az adatelemzés akciót, aminek a harmadik fajta tudás az eredménye.
Az idegen fajok felfedezéséhez arra van szükség, hogy mind a háromféle tudásból kerüljön rájuk. A játékban összesen ötféle idegen faj van, de egy játékban ezek közül mindig csak kettő szerepel, amiket sorsolni kell, és amíg fel nem fedezzük őket, nem is tudhatjuk, hogy melyikekkel lesz éppen dolgunk. Amikor egy idegen lényt felfedezünk, akkor új szabályok lépnek be a játékba, és azután a lényekről megszerzett tudással bőségesen szerezhetünk győzelmi pontokat.
Az ötféle idegen faj nagyon különbözően működik. Van olyan, amelyiknél egy új égitest is felkerül a pályára; egy másik, aminél tulajdonképpen bolygóközi postássá kell válnunk; és olyan is, aminél kicsit hazardíroznunk kell. Közös bennük, hogy a felfedezésükkel és azután a kihasználásukkal nagyon sok győzelmi pontot lehet összeszedni. Ennek ellenére azt nem lehet mondani, hogy húsz, teljesen eltérő játékot jelentenének a kombinációk, ugyanis egyik sem forgatja fel a játékot drasztikusan, az akcióink nagy része nem fog változni, inkább olyasmi az ember érzése, mintha egyféle csipszet húsz különböző ízesítésben lehetne kapni.
Az akcióknak áruk van. A SETI három különféle erőforrással is dolgozik. Kártyák kijátszásához és szondák felbocsátásához elengedhetetlen a pénz; a pályára állításhoz, a leszálláshoz és a rádiós kutatáshoz főleg energiára van szükség; míg a hírnevünkből tudjuk beszerezni az akcióink fejlesztését. A háromféle erőforrás és főleg a kártyák egyedi akciói izgalmas kombinációkat tesznek lehetővé. Minden kör addig tart, amíg bírjuk pénzzel és energiával fizetni az akciókat, és nagyon sokat számít, hogy mit milyen sorrendben teszünk. Elsődlegesen a kapott kártyáink lesznek azok, amik irányítják a stratégiánkat. Egy idő után lesznek, akik valamilyen akciókra, rádiózásra vagy éppen a bolygókon leszállásra specializálódnak, de a kiegyensúlyozottság is lehet nyerő, főleg mert az adatelemzés a legjobban azzal valósítható meg. Öt kör után a játék véget ér, és kiderül, hogy kinek lett a legtöbb pontja, ki lett a legjobb űrlényvadász.
A játékban nincsen sok közvetlen konfrontáció, mégis nagyon fontos, hogy szemmel tartsuk, mire készülhetnek a többiek. Az elsőség mindenhol sokat számít, legyen az egy bolygó, egy csillag vagy egy idegen faj felfedezése. Az is lényeges, hogy ki csinál olyan akciókat, amikkel mozgatja a Naprendszert, mert nagyon nem mindegy, hogy mennyi lépésből tudunk elérni a célunkhoz. Sokszor lesz lehetőségünk arra is, hogy egy ravasz lépéssel meglepjük a többieket, keresztülhúzzuk a számításaikat, de arra is fel kell készülnünk, hogy ez velünk történik meg.
A játék bizonyos szempontból kifejezetten szigorú, a döntéseinknek hosszú távú következményeik vannak. Nem olyan kegyetlenül, mint például a hírhedt Food Chain Magnate játékban, ahol, ha az első körben hibázunk egyet, már biztosan elvesztettük a partit, de azért nem lehet könnyelműsködni: ha anélkül indítunk útnak egy szondát, hogy pontos elképzelésünk lenne arról, hogy mit kezdünk vele, a többiek biztosan be fognak előzni.
Egészében a játék nagyon hangulatos, az átlagnál kicsit komplexebb, de könnyen megérthető és kifejezetten változatos, nemcsak a különféle idegen fajoknak, hanem a sokféle stratégiának köszönhetően is. A sikerét mutatja, hogy két díjat is nyert a május elején átadott Golden Geek Awardson: a SETI lett 2024 legjobb tematikus és legjobb komplex játéka is, az innovatív játékok kategóriájában pedig szintén dobogóra jutott.
A játékot a Gémklubtól kaptuk kipróbálásra.
