2025. január 22. – 21:05
Étterem-tulajdonosok, szakácsok és más vendégek döbbent tekintetei kísérték Tzuyangot, a koreai mokpanginfluenszert budapesti forgatásai során. A 27 éves lány először az ikonikus Pléh csárdában végzett több kiló rántott hússal és két hatalmas tál pacalpörkölttel, aztán egy steakétteremben zabált fel 3 kiló steaket, legutóbb pedig a Nyugati téri McDonald'sban kért ki magának tíz különböző hamburgert.
Ahogy a videókon is látható, a rezzenéstelen arccal több ezer kalóriát elfogyasztó lányt sokan teljesen elképedve bámulják, ami nem véletlen, tekintve, hogy nem számít mindennapi jelenségnek a XV. kerületi vendéglőben egy ránézésre 40 kilós koreai lány, aki egy legnagyobb étvágyú, hatalmas termetű embereket megszégyenítő adag kaja fölött mosolyog kedvesen. A jelenség viszont nem új keletű, az úgynevezett mokpang – vagy angolból elterjedt nevén: mukbang – évek óta rendkívül népszerű tartalom nemcsak Koreában, de a világ többi részén is.
Enni és közvetíteni
A mokpang szó a koreai enni (meongneun) és közvetítés (bangsong) szavakból áll össze. A videós leül a kamera elé, az asztalon van egy halom kaja, amit az illető hosszabb-rövidebb idő alatt elfogyaszt, közben pedig beszél a kamerába, vagy beszélget a kommentelőkkel, ha éppen streamel. Az elfogyasztott ételek általában gyorskaják, instant tészták, de legalábbis zsíros, nehéz ételek hatalmas mennyiségben, nagyon ritka, általánosságban elmondható, hogy a mokpangvideósok nem kimondottan egészséges kajákat fogyasztanak videóikban.
A műfaj valamikor a kétezres évek első évtizedének végén terjedhetett el, főleg Koreában és más ázsiai országokban. A jelenség kulturális háttere nem éppen vidám, inkább kifejezetten szomorú képet fest ezeknek az országoknak a társadalmáról. Koreában, illetve azokban az ázsiai országokban, ahol népszerűek lettek a mokpangvideók és -streamek, rengetegen élnek egyedül. Ezeknek az embereknek kvázi szolgáltatást nyújtanak a mokpangosok, akikkel le lehet ülni enni egy jót, ha épp nincs kivel együtt ennünk. Egy 2020-as, a mokpangvideók pszichológiáját vizsgáló tanulmány szerint ezek a tartalmak kiválóan alkalmasak arra, hogy a magányos, egyedül élő koreaiak ne érezzék magukat egyedül.
A hivatásszerű zabálás nem hangzik valami jól, de a műfaj működik, és elképesztően sikeres. Az egyik legnagyobb mokpangduóé például a Dona nevű csatorna, ők a videók és a csatorna esztétikája alapján főleg gyerekeknek gyártanak tartalmat. Jelenleg 33,3 millió feliratkozójuk van a YouTube-on, két videójuk pedig több mint egymilliárd megtekintésnél jár, de a Budapestet körbezabáló Tzuyang sem számít kis videósnak a maga közel 11,5 millió feliratkozójával. A trend lassan begyűrűzött nyugatra is, nagyjából a 2010-es évek második felétől különböző reakcióvideók formájában, aztán továbbterjedt maga a trend is, főleg amerikai videósok kezdtek ilyen tartalmakat gyártani.
Sokféle mokpangvideó létezik, vannak például az úgynevezett cookbangek, amikor a videós a főzés folyamatát és a receptet is megosztja a nézőkkel, hogy aztán elfogyassza, amit készített. Egy másik népszerű formátum az ASMR-mokpang, ami tulajdonképpen két műfaj házasításból jött létre. Az ASMR-videósok alapvetően hiperérzékeny mikrofonokat használnak, suttogva beszélnek, és mindenféle tárgyakat kopogtatnak, a nézőik pedig ezekért a hangokért bolondulnak meg. Az ASMR-mokpang így gyakorlatilag azt jelenti, hogy valaki a videóban hangosan ropogtat, szürcsöl és csámcsog.
Komoly következmények, még komolyabb okok
Az egyik legnépszerűbb amerikai mokpangvideós az egyébként ukrán származású Nicholas Perry, azaz Nikocado Avocado. Ő eredetileg vegán youtuberként kezdte, de ebből a korszakából mindent videót letörölt, a miértekről ebben a videóban beszél. A pálfordulás után mokpangtartalmat kezdett gyártani, innentől pedig elindult a lejtőn. Nikocado nemcsak brutálisan elhízott, de a videói alapján jóformán meg is bolondult.
Videóiban elképesztő mennyiségű ételt zabált be, ráadásul a lehető legegészségtelenebb fajtából: gyorséttermi kajákból, instant levesekből és tésztákból. Videóiban gyakran szerepeltek mások is, például a férje, akivel egészen furcsa, toxikus kapcsolatban él. Nikocado a videók forgatása miatt több mint száz kilót szedett fel, a hirtelen súlygyarapodás miatt az egészsége nagyon leromlott: már csak oxigénmaszkban tudott videózni, de a mozgás is gondot jelentett neki, gyakran kerekesszékben mutatkozott. Tavaly februári videójában után aztán hosszú időre eltűnt, szeptemberben pedig a teljes internetet sokkolva vékonyabban tért vissza, mint mikor elkezdett mokpangvideókat gyártani.
Nikocado furcsa hangulatú visszatérése után szinte rögtön mokpangelni kezdett, azóta négy videót töltött fel, legutóbb pedig a fogyás utáni bőrfelesleg miatti plasztikai beavatkozásáról mesél. A példáján jól látszik, hogy a mokpangvideók gyártása fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő a tartalomgyártók számára. A Budapesten habzsoló Tzuyang története sem túl vidám, idén nyáron derült ki, hogy a koreai lány rendkívül megrázó körülmények között gyártotta korábbi videóit.
Egy hosszabb szünet után tért vissza egy videóval, amiben arról beszélt, hogy korábbi barátja éveken keresztül kihasználta, és zabálós videók felvételére kényszerítette. A férfi a bevételt megtartotta magának, közben fizikailag, lelkileg és szexuálisan kihasználta a lányt. A nézőknek utólag feltűnt, hogy a korábbi videóin látszanak is különféle sérülések és zúzódások a karján, ezeket azonban egy idő után hosszú ujjú felsőkkel takarta el. Később az is kiderült, hogy Tzuyangot két másik videós is megzsarolta, akik szintén pénzt csaltak ki tőle. Ellenük eljárás folyik, Tzuyang zaklató exe pedig öngyilkos lett.
Szervezet – több kiló steak: 0–1
A mokpangvideósok embertelen megterhelésnek teszik ki a szervezetüket, mondta Soltész Erzsébet dietetikus a Telexnek. Szerinte a Tzuyang által a Budapesten forgatott videókban megevett mennyiség „többszöröse az egynapi energiaszükségletnek, de ez nemcsak a budapesti produkcióra, hanem általában az egész műfajra igaz: a mokpangvideókban akár 10 ezer kalóriát meghaladó mennyiséget is képesek elfogyasztani rövid idő alatt”. A dietetikus szerint ez főleg az emésztésre van rossz hatással: „Ez rendkívül megterhelő az emésztőrendszerre, bár a gyomor rugalmas, de ezek a mennyiségek a gyomor tartós kitágulása mellett fájdalmat, sőt akár gyomorrepedést is okozhatnak. A szervezet az extrém mennyiségű étel lebontásához szükséges emésztőenzim mennyiséget nem képes előállítani, ez hányáshoz, puffadáshoz, hasmenéshez vezethet, és a vastagbélbe jutó emésztetlen étel felborítja a mikrobiom egyensúlyát is.”
A szakértő figyelmeztet, hogy mindezek mellett nem csak az emésztés sínyli meg az extrém evést. Elmondása szerint ha szénhidrátban gazdag ételek is szerepelnek a menüben, az gyors vércukorszint-emelkedéssel járhat, amelyet a hasnyálmirigy intenzív inzulintermeléssel próbál kompenzálni. „Ez – rendszeres túlevés esetén – hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához, a nagy mennyiségű zsírbevitel, pedig megemeli a vérzsírszintet, amely fokozhatja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát” – tette hozzá a dietetikus.
Feltűnő azonban, hogy Tzuyang, illetve más videósok (Nikocadót leszámítva) kimondottan vékonyak. Soltész szerint erre több magyarázat is létezik, ilyen a szándékos purgálás (hashajtás), az intenzív edzésprogram, a szigorú böjt időszakok vagy az extrém gyors anyagcsere. Volt olyan mokpangvideós, akit azzal vádoltak a nézői, hogy nem nyeli le, hanem kiköpi az ételeket, majd a videót úgy vágja meg, hogy ez ne látszódjon. Hasonló eredményt ér el az is, aki hánytatja magát, vagy hashajtózik, de a szakértő óva inti a videósokat ezektől a módszerektől, ez ugyanis voltaképpen evészavar, vagyis a bulimia speciális megjelenése.
„Az esetükben a falásrohamok nem titokban, hanem nyilvánosan és tudatosan zajlanak” – mondja.
Soltész Erzsébet hallott már arról is, hogy van, aki edzéssel próbálja visszabillenteni az egyensúlyt a sok elfogyasztott étel után, de szerinte ennek kevés a realitása: „Nem tartom életszerűnek, hiszen 5-10 ezer kalória edzéssel való ledolgozása akár 10-15 óra edzést jelentene: ez az általam látott influenszerek kicsit sem sportos alkatát elnézve nem tűnik valószínűnek.” A dietetikus úgy véli, hogy ha valaki mégis ennyit edzene, azzal szintén nem tenne jót a szervezetének, mivel „a többórás edzés is veszélyes lehet, mivel felboríthatja a szervezet elektrolit-egyensúlyát és megterhelheti az immunrendszert”. A harmadik opció, a koplalás sem jó megoldás, mivel az éhezést követő extrém mennyiségű evés talán még megterhelőbb a szervezetre nézve, mint a túl sok edzés.
A dietetikus hozzáteszi, hogy „bár valóban vannak, akik anyagcseréjük sajátosságai és egyéni mikrobiom-összetételük miatt energiaszükségletüknél jóval többet ehetnek elhízás nélkül”, azt kétli, hogy ez általános lenne, illetve hogy ez „ugyanúgy működjön extrém mennyiségű kalóriatöbblet esetén is”.
A dietetikus összességében rendkívül károsnak tartja a műfajt, már csak azért is, mert a videókban elfogyasztott ételek jelentős része nem egészséges, hanem gyorsétel, magas feldolgozottsági fokú, tápanyagban szegény élelmiszer, ez pedig a nézők táplálkozási magatartását kedvezőtlenül befolyásolja. A legnagyobb gond mokpangvideókkal, hogy nemcsak arra vannak káros hatással, akik szerepelnek bennük, hanem azokra is akik nézik őket. A szakember szerint a tartalomgyártók egy része biztosan evészavaros, a követőtábor által rájuk helyezett ösztönző nyomás pedig csak ront a helyzeten: a rajongók a káros táplálkozási magatartási mintát megerősítik, az egészségükre veszélyes túlevés és szándékos önhánytatás, hashajtás ördögi köre pedig állandósulhat.
Soltész Erzsébet a National Institutes of Health (NIH) kutatóintézet mokpangvideókról szóló tanulmányára hivatkozva megemlíti, hogy vannak olyan álláspontok, amely szerint az ilyen tartalmak nézése segíthet az étvágy növelésében, az evéshez való kedv meghozásában, viszont szerinte ezt a minimális pozitív hatást nem kell túlértékelni, mivel ezek a videók végső soron rendkívül veszélyes mintákat közvetítenek. A már eleve evészavarokkal küzdőknél, például az anorexiásoknál egyfajta kontrollérzetet adhat: „helyettem eszik, így nekem nem kell”, és fokozhatja a korlátozó evési magatartást. Bulimiásoknál, falásrohamokkal küzdőknél pont ellenkező hatása lehet, hozzájárulhat a túlevéshez, falási epizódokhoz, egyfajta felmentésként, bűntudatcsökkentőként is tekinthet rá a néző – mondta a Telexnek a dietetikus.
