2024. november 1. – 10:54
Évtizedek óta rendszeresen előkerülő téma, hogy a videójátékozás jó és hasznos időtöltés-e, vagy inkább valami olyasmi, amitől óvni kell a gyerekeket, vagy úgy általában bárkit, hiszen az életet csak a valódi világban érdemes élni. Arról, hogy mennyit kellene (vagy szabadna) játszani, a végtelenségig lehetne vitatkozni, de ebben a cikkben nem erről lesz szó. Hanem arról, hogy a virtuális világban is lehet életre szóló élményeket szerezni, örök barátságokat kötni, szerelembe esni és kitörölhetetlen nyomot hagyni másokban.
És persze arról, hogy mennyire tökéletesen mutatja meg mindezt az Ibelin rendkívüli élete című norvég dokumentumfilm, amely a januári premierje után múlt pénteken a Netflixre is felkerült. Az Ibelin rendkívüli élete nemcsak egy norvég srác szívfacsaró tragédiája, akitől az izomsorvadás a fiatalságát, és végül az életét is elveszi, hanem egy felemelő történet is arról, ahogy a valóságban a kerekesszékéhez láncolt Mats Steen a World of Warcraftban olyan életet tudott élni a magánnyomozó Ibelin Redmoore bőrébe bújva, amilyenre a sorstól sohasem kapott esélyt.
Az Ibelin rendkívüli életét a Sundance Filmfesztiválon mutatták be még januárban, ahol két díjat is nyert, de a sztori ennél régebbi. Mats Steen 2014 novemberében halt meg 25 évesen, amikor a teste feladta a küzdelmet a Duchenne-féle izomdisztrófia ellen, amellyel születése óta küzdött. Az izomsejtek fokozatos pusztulásával járó veleszületett, örökletes betegség tünetei csak néhány év után válnak egyértelművé, és Mats szülei is csak pár év után vették észre, hogy a fiuk lassabban fejlődik és gyakran elbotlik. Aztán röviddel ezután be is futott a diagnózis.
A Duchenne-féle izomsorvadás gyógyíthatatlan betegség, az ebben szenvedő gyerekek pedig legkésőbb tízéves korukra kerekesszékbe kényszerülnek, ami Matsnál sem volt másként.
Az első iskolai napjára még a saját lábán ment be, de pár évvel később már egyáltalán nem tudott járni. A szülei megegyeztek abban, hogy hagyni fogják többet játszani a fiukat, ha már annyi mindenből ki kell maradnia a betegsége miatt, ő pedig a kerekesszékbe kényszerülésével egyre többet is játszott. Az Ibelin rendkívüli élete eddig a pontig egy tragikus családi történet régi videókamerás felvételekkel és a családtagokkal készült interjúkkal arról, hogy Mats egyre inkább kizárta a külvilágot, és csak a játékokban beszélt olyan emberekkel, akiket nem is ismert.
És itt jön a csavar: Mats halála után a családja kiírt az élete vége felé vezetett blogjára egy posztot arról, hogy a fiuk meghalt, az apja pedig az emailcímét is beleírta a posztba, ha valaki kifejezné a részvétét. Arra viszont egyikük sem volt felkészülve, hogy elkezdenek majd özönleni a levelek egy rakás, számukra ismeretlen embertől, akik mind arról írnak, hogy Mats volt az egyik legkedvesebb barátjuk, és fantasztikus embernek tartották őt, pedig pontosan ez történt. Az általuk elmesélt sztorikból és Mats blogjából egy teljesen más élet rajzolódott ki. Egy élet, amit Oslo helyett a World of Warcraftban éltek.
Az Ibelin rendkívüli élete innentől már tényleg Mats életét meséli el. Azét a Matsét, aki megalázónak érezte, amikor egy mozgássérült gyerekeknek szervezett nyári táborban elvitték őket egy vidámparkba, ahol mindenki megbámulta őket. Aki szívesen elcserélte volna a menő, motoros kerekesszékét egy kislány rózsaszín triciklijére, ha azzal az izomsorvadást is lepasszolhatta volna. És akinek a képernyő nem csak egy képernyő volt, hanem kapu a World of Warcraft világába, Azerothba, ahol ledobhatja a láncait, és végre az lehet, aki lenni akar.
Ez a valaki Ibelin Redmoore, egy kifejezetten szerepjátékra létrehozott karakter – a World of Warcraftban vannak szerepjátékos szerverek, ahol a játékbeli kihívások legyűrése helyett a közösségi élményen és a karakterépítésen van a hangsúly. Ibelin bőrében Mats közkedvelt tagja volt a közösségének, mert nemcsak meghallgatta az emberek problémáit, hanem tényleg oda is figyelt rájuk, és a megoldásban is segített. Ennek a lenyomata meg is maradt a Starlight nevű klánnál, amelynek tagja volt, így a lehető legautentikusabban, a játék világában, a szereplők karaktereinek modelljeivel lehetett újraalkotni a filmhez ezt az életét.
Ez talán az alkotók legjobb húzása volt, mert így minden, ami a játékban történt, olyan valóságosnak érződik, ahogy Mats is megélhette annak idején.
És hát, Mats jó sok mindent élt meg a játékban – csúnya mélypontokat, nagy katarzisokat, örömöt, szomorúságot, dühöt, vagyis nagyjából mindent, amit a valóságban is átél az ember. A végére szinte teljesen összefonódik a játékbeli karakter és a valódi, és ez az a pont, ahol az Ibelin rendkívüli élete általános érvényű történetté válik a halálfélelemmel való megküzdésről, az emberi kapcsolatok magasságairól és mélységeiről és arról, hogy egy virtuális világban nem számít, ha valaki nem olyan, mint mindenki más. Meg talán arról is, hogy attól még nem lesz valaki magányos, hogy sokat játszik. Sőt.
Az Ibelin rendkívüli élete a Netflixen látható. Matts Steennek a World of Warcraftban is van egy sírja, ezt Elwynn Forestben lehet meglátogatni.
