„Neked egyáltalán semmit sem kellene érezned” – mondja az egyik robot kétségbeesetten, amikor lefuttat egy diagnosztikát az akkor már hosszú ideje a vadonhoz alkalmazkodó robottársán. A vad robot kétharmadánál azért is ül nagyon ez a mondat, mert a filmnek amúgy nincs egyetlen perce sem, ami ne ragadna meg azonnal hatásosan valamilyen elemi érzést a nézőjében. A félelem és kíváncsiság keveredését új helyzetnél, a szülői lét kiszámíthatatlanságát, folyamatos rögtönzését, vagy a halál és a túlélésért vívott harc brutalitását. Az igazi truváj azonban nem abban van, hogy ennyi témát érint egy történeten belül A vad robot, hanem inkább abban, hogy ezt mennyire erőlködés nélkül teszi, meghaladva azt, hogy az egész újabb ügyesen felmondott történet legyen egy robot emberivé válásáról.
A vad robot Peter Brown nagy sikerű, most már magyarul is olvasható könyvei alapján készült, és a rendező, Chris Sanders (Így neveld a sárkányodat, Lilo és Stitch) elmondása szerint olyan befejezést választott a Dreamworks stúdióval együtt a filmhez, ami közelebb áll a könyv szellemiségéhez, és nem feltétlenül a hollywoodi normákat követi. Ezzel a megjegyzéssel nem csak a már biztosan készülő folytatást belengető befejezésre utalt Sanders, hiszen A vad robot a jó családi mozik mintáját követve, a Studio Ghibli filmjeit idézve, legalább annyira szól a gyerekeknek, mint a felnőtteknek, és humorral, empátiával közelít a fő témája felé. Ahhoz, hogy a fejlődéshez/felnövéshez néha felül kell írnunk a saját, biztosnak hitt belső programunkat. Még akkor is, ha ez fájdalommal és valaki elengedésével jár.
Nem csak a befejezés és a hangnem üt el a nagy amerikai stúdiók animációs filmjeitől, A vad robot vizualitása is az alapsztori szellemiségéhez hűen a digitális effekteket ötvözi analóg szemlélettel. Nem hiába jellemezték a Bambi és a Wall-E szerelemgyerekeként A vad robotot, a fő helyszín, a vadon élő állatok által lakott sziget ábrázolása például tényleg festményszerű, eleven és részletgazdag az összes jelenetben és évszakban. Már a film kezdő perceiben nézőként a szigetre keveredő robottal egy időben fedezhetjük fel ezt a saját szabályai szerint működő világot, ahol egyetlen állat sem tudja értelmezni a robot kérdését arról, hogy miben állhat a rendelkezésükre. Ebben a világban mindenki a túlélésre megy, amiben aligha segíthet nekik az emberek hétköznapi életének kiszolgálására tervezett robot.
A főszereplő, a Rozzum 7134 névre hallgató robot így hamar egy számára értelmezhetetlen kihívással, a feleslegesség érzésével találhatja magát szembe, amit csak tetéz, hogy az állatok legszívesebben darabjaira szednék. Ebből a helyzetből minden normális ember és robot is menekülne, de ez a film nyilván nem a problémák előli menekülésről szól. Ettől a ponttól Rozzum 7134 sztorija már arra fókuszál, hogy a túléléshez adaptálódnia kell az ellenséges környezethez. A programozott tudása ezzel még meg is birkózna, de arra már nincs azonnali válasza, amikor kiderül, valahogy fel kell nevelnie és életben kell tartania egy árván maradt kisludat. Ehhez a vadon élő állatok számára furcsa és viccként kezelt robot-lúd pároshoz csatlakozik a cinikus, a magyar fordításban a remek Stikli néven futó róka, hogy valaki legalább ellenpontozza a Rozzum-modell kockaságát. Stikli lesz például az, aki egy remek jelenetsorban rábeszéli a robotot, hogy az nem jó ötlet, ha a kislúd a 0001 nevet kapja, mert az olyan, mintha senki se szeretné.
Rozzum 7134 és 0001 így nem csak névben változnak át a sokkal személyesebben hangzó Rozzá és Derűcsőrré, történetük a fogadott család és az örökbefogadás alapkonfliktusait is felszínre hozza, amit a robot is egyre csak szorongatóbb, a bináris gondolkodását újra és újra felülíró érzésként jellemez. A vad robot nagy bravúrja, hogy ezt a Rozban zajló, mély változást (amit mi, emberek szülővé válásként meg a feltétlen szeretet fogalmakkal írunk körbe) csak hangban észleljük. Az amerikai kritikák egyértelműen Lupita Nyong’o robotot szinkronizáló hangját emlegetik a film kulcsaként, de a magyar szinkronban Nemes Takách Kata is finoman vált a film előrehaladtával a hideg, robotikusról egyre melegebb, gondoskodóbb hangra.
Azért a filmváltozat nem riad vissza a feleslegesen csöpögősebbre vagy a könyvhöz képest monumentálisabbra hangolt jelenetektől sem. Az amúgy egymás ellen viaskodó állatok összefogásának fontosságát hangsúlyozó résznél például túlcsordul a bárgyúság, de ezt például ellensúlyozza, hogy legalább két olyan akciójelenet is van a filmben (Stikli és Roz első találkozása, illetve a ludak menekülése), amit még sokáig lehet mutogatni, annyira feszültek és szellemesek egyszerre.
Az meg külön jót tesz a filmnek, hogy azzal az alapriadalommal is foglalkozik A vad robot, hogy mind meghalunk, ha egyszer a robotok veszik át az uralmat az emberek felett. A vad robot egésze ezzel a leegyszerűsítő nézettel szemben foglal állást, és azt a filozófiát hirdeti, hogy például a mesterséges intelligencia is a javunkra fordítható, és segíthet a túlélésben. Ehhez A vad robot gondolatkísérlete szerint lehet, hogy az kell, hogy a robotok is képesek legyenek az érzelmekre, mert lehet nem önző lesz az első cselekedetük.
A vad robot már látható a magyar mozikban.
