2024. október 5. – 18:26
Az RTL Jimmyről szóló, fikciós önéletrajzi sorozata (A Király címen futott) jól sikerült, így nagy várakozással vetettem bele magam a Kovács „Kokó” Istvánról szóló négyrészes, Koko címen futó dokusorozat első részébe. Az első rész legnagyobb tanulsága egyértelműen az, hogy egy fikciós sorozathoz az élet már igazából megírta a karaktereket.
Mindenki kedvence Kokó testvére, Pikk-Pakk Gyuszi lenne, aki egyszerre szórakoztató, szerethető és a lehető legjobb értelembe véve sajnálható. Említésre méltó még Kokó édesanyja, aki erőt vett magán és elküldte a háztól az agresszív, bántalmazó férjét, aki nem mellesleg remek bunyós volt, anno még Szántó Öcsi bácsit is megverte.
Az agresszív apa, mint traumaforrás, minden családtagon nyomot hagyott, az egyetlen kivételt sokáig maga Kokó jelentette, aki saját bevallása szerint egészen 14 éves koráig nem igazán találkozott az édesapjával. A boksz a családban nagyon sokáig tiltott volt, Kokó nagyszülei gyűlölték a sportot, mivel a családot terrorban tartó vejük többszörös magyar bajnok bokszoló volt.
Kokó a kőbányai gyerekkorának egy részét a nagyszüleivel töltötte, mivel az édesanyjánál nagyon szűkös volt a hely, sokszor nem is tudta őt eltartani. Kovács István, vagy ahogy sokszor hívták: Pistike volt, hogy hetente 2-3 alkalommal látta a folyton dolgozó édesanyját, amikor átment hozzá fürdeni.
Kokóval szemben lakott a legjobb barátja, akivel olykor esténként is „kijártak”, zseblámpával üzentek egymásnak, hogy mikor induljanak bandázni. Egy alkalommal elszöktek éjszaka, hogy pornófilmet nézhessenek a Korál presszóban. Az ablakon leselkedtek, majd mikor elkapták őket, hazáig futottak, nehogy bajba kerüljenek. Pistike a nagymamájától kapott egy hatalmas pofont, mikor hazaért, de az esetről többet nem beszéltek.
Kokót nem sokszor verték meg, de egész gyerekkorában körbevette az erőszak. Testvére, Pikk-Pakk Gyuszi elmesélte, hogy még mindketten gyerekek voltak, amikor az apjuk úgy megütötte az anyjukat, hogy a nőnek kiestek a fogai. Kokó bátyja ekkor rácsapott az apjára, mire a férfi felemelte, bedobta a kiságyba és üvöltözni kezdett vele, amiért „kezet emelt az apjára”.
Kokó saját bevallása szerint az iskolában mindennaposak voltak a verekedések és a csínytevések. Visszaemlékezett, hogy a barátaival megalapították a csirkeölők egyesületét, aminek ő volt az elnöke. Az egyikőjük otthonról elcsent több injekciós tűt, amik pont akkorák voltak, hogy belefértek egy köpőcsőbe, így köpködték tűkkel a tyúkokat. Kokó és a barátja szerint az egyik állat el is pusztult.
A iskolához a legközelebb a halál úton jutottak el, ami egy rövid, de veszélyes út volt a telepen át, mert tele volt szipussal. Úgy emlékeznek, akkoriban egy gyerek meg is halt ott, mert nem vette le időben a fejéről a zacskót. Kokó saját bevallása szerint távol maradt a kábítószertől, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a bátyja kipróbálta, de olyan rosszul lett tőle, hogy hányt, ettől fogva ő inkább félt tőle.
Gyuszi egyébként sokszor megvédte a testvérét, sokszor focizás közben alakultak ki nagyobb verekedések. Az osztályfőnök szerint Pistike mindig alattomosan kötekedni kezdett a nagyobb, idősebb fiúkkal, hogy balhézhasson. A tanárai szemében is rendkívül ellentmondásos személyiség volt. A rengeteg balhé ellenére szeretett tanulni, olvasni pedig egyenesen imádott. Színész szeretett volna lenni, ezért színjátszó körbe is járt. A kis herceget például annyira szerette, hogy kívülről megtanulta.
Kokó elmondása szerint azért akart színész lenni, hogy a telepen büszkék legyenek rá. Alacsony, vékony gyerek volt, ezért szerinte vicces látvány lehetett, amikor „veretes Radnótit” kezdett szavalni. Hiába volt jó tanuló, a magatartása miatt soha nem lehetett kitűnő, mert a tantestület a balhék miatt hármasnál jobb jegyet nem javasolt meg neki. Egyedül az osztályfőnöke védte meg, mondván: szégyelli majd magát a tantestület, mikor Pistike átveszi a Kossuth-díjat.
Kokó először bokszterembe Gyuszi unszolására ment el a helyi Törekvésbe, ahol Fogarasi Mihály amatőr edző azt mondta neki, hogy ez nem az ő sportja, mert nyüzüge, és különben is, 20 kiló vasággyal együtt. Ő ennek eleget is tett, így nem is ment bokszterem közelébe egészen 1984 decemberéig, amikor egy barátja vette rá, hogy nézzék meg az Egyesült Villamosgépgyár (EVIG) boksztermét. Kokó akkor már Keresztúron lakott, mert egy balhé miatt a családja elköltözött a Pongráctelepről.
„Hasonló közeg fogadott, mint a Pongráctelepen, hasonló arcok voltak lent, csillogó szemű cigány gyerekek, akikkel együtt nőttem fel” – emlékezett vissza Kovács „Kokó” István.
Már az első edzéseken kiderült, hogy a vívó, verekedőbunyó lesz az ő stílusa, az első edzésen egy kis monoklit is szerzett, ami alig látszott, ezért a buszon hazafelé végig dörzsölgette, hogy rendes monokli legyen belőle. Az édesanyja visszaemlékezése szerint az első meccsén Nyíregyházán úgy kikapott, hogy kiesett a ringből is. Végül a KSI-ben folytatta a bunyót, magára talált, 1986-tól egészen 1988-ig nem is kapott ki, ahol elindult, ott minden alkalommal győzött. Egyszer a vérző orra miatt leléptették, ezen pedig úgy feldühítette magát, hogy abbahagyta a bokszot. Ekkor az otthonában az a Fogarasi Mihály kereste fel, hogy folytassa, aki gyerekkorában lényegében elküldte a pongráctelepi teremből. Az első rész végén megjelenik Szántó Öcsi bácsi is, aki lényegében olimpiai sportolót faragott a balhés kőbányai gyerekből.
Az RTL Kokó-sorozata lassan, részletesen, de egyáltalán nem unalmasan építkezik, arról már nem is beszélve, hogy Kovács „Kokó” István története van olyan érdekes és izgalmas, hogy érdemes 3-4 órában bemutatni. A vízválasztó alighanem az lesz, hogy a készítők hogyan fogják bemutatni azt a kicsit ma már hamiskásan ható „magyar világsztár” kultuszt, aminek a felépítésében az RTL tevékenyen részt vett a kétezres években.
A Koko október 5-től érhető az RTL+ Premiumon, a dokumentumsorozat epizódjait október 12-től szombatonként adja az RTL csatorna.
