25 éve már, hogy az HBO bemutatta a The Sopranos (Maffiózók) első epizódját, a többi pedig már tévétörténelem. A Maffiózókat ma már joggal emlegeti mindenki minden idők legjobb, legsikeresebb és legfontosabb sorozatai között, hiszen olyan úttörő szerepet töltött be, ami nélkül valószínűleg a presztízs tévézés aranykora sem jöhetett volna el a 2000-es, 2010-es évekre.
Az HBO kétrészes dokusorozatban (A Maffiózók atyja: David Chase) mutatja be a sorozat hátterét és a mögötte álló alkotót, a 79 éves David Chase-t. Egy idő után kiderül, hogy az alvilági téma valójában rengeteg személyes történetet és tragédiát dolgoz fel.
Chase amúgy is meglehetősen érdekes figurája a tévébiznisznek. Rendezőnek készült, de végül hamar az akkor még nagyon máshogy kinéző tévézésnél találta magát íróként, és a 70–80-as években rosszabbnál rosszabb projekteken dolgozott, mire eljutott oda, hogy megírja a Maffiózókat. A dokuból kiderül, hogy Chase megvetette a tévézést, ki nem állhatta azokat a kötelező korlátokat, amelyek akkoriban jellemezték a kereskedelmi tévézést. Olyannyira utálta az egészet, hogy
az első forgatókönyvében még csak nem is voltak gyilkosságok a Maffiózókban, és csak utólag írta bele őket, amikor kiderült, hogy az HBO-nál többet lehet, mint az országos tévécsatornáknál.
Rajongóknak nyilván minden perce arany a dokunak, de azért azoknak is akad jó pár érdekesség, akik egy percet sem láttak a sorozatból. Az egyik jellemzően visszatérő elem az HBO szerepe a produkcióban. Maga Chase is szinte már álomszerűnek nevezte, hogy évtizedek tévés nyomorgása után hagyta őt szabadon garázdálkodni a csatorna, így megtehette azt is, hogy Los Angeles vagy New York helyett a Maffiózók ténylegesen New Jersey-ben játszódjon, sőt kifejezetten megtiltotta, hogy kültéri jeleneteket bárhol máshol vegyenek fel, mint az Amerikában kissé lenézett ipari városban.
A kezdeti mézeshetek-fázis aztán egészen döbbenetes irányt vett, a sorozat vége felé előfordult olyan, hogy az epizódonként már 1 millió dollárt kereső James Gandolfini saját zsebből fizetett 30 ezer dollárt fejenként a színészeknek, miután az HBO nem volt ennyire korrekt a többiekkel. Ilyenre többször is volt példa, az utolsó évad például azért is lett kétrészes, mert így nem kellett kötelezően megemelni a színészek fizetését. Ettől függetlenül tényleg fontos pontja az egész Maffiózók történetének, hogy az HBO radikálisan más hozzáállása nélkül ez a sorozat ebben a formában el sem készülhetett volna.
A másik kulcspont a doku alapján az, hogy sikerült tökéletes csapatot összeraknia Chase-nek az írói gárdától a színészeken át a háttérstábig. Ez részben az elképesztően alapos és néha unortodox castingnak, illetve Chase nagyon személyes hozzáállásának is volt köszönhető. A doku első 10-15 perce kifejezetten zagyva és zavaros ugyan, de hamar kiderül, hogy mindez azért történt, mert Chase először nem is tudta, hogy alapvetően róla, és nem csak a sorozatról szól majd a műsor. Aztán annyira belelendült, hogy rengeteg apró személyes részletet árult el az életéről, ami hatással volt a sorozatra.
A legfontosabb, hogy Chase New Jersey környékén nőtt fel, és bár nem mondja ki, de az édesanyja valószínűleg valamilyen módon kapcsolódott a helyi olasz maffiához, ráadásul apja és anyja is olasz bevándorlók gyereke volt. Anyjával különösen rossz volt a kapcsolata, ezért a legfontosabb szerep az elején Tony Soprano édesanyja, Livia volt, őt kellett legjobban megformálnia a színésznőnek, hogy igazán működhessen minden. Chase korábban többször is elmondta, hogy anyja egy abuzív, neurotikus, hisztérikus nőszemély volt, aki folyton megalázta és bántotta őt, pont úgy, mint Livia Soprano a saját fiát. A stábtagoknak is hamar feltűnt, hogy Tony Soprano személyiségét Chase voltaképpen saját magáról mintázta. Az íróktól egy idő után el is várta, hogy személyes történeteket, velük megtörtént eseteket vigyenek a sorozatba, és ettől is válhatott annyira tipikusan olasz-amerikaivá az egész sorozat.
A korai castingos jeleneteknél szinte minden kulcsszereplő megkapja a maga pillanatát, de ezekből azért kiemelkedik az, ahogy megtalálta Gandolfinit és ahogy színészt csinált Steve Van Zandtből, Bruce Springsteen gitárosából, aki Silvio Dantét alakította. Eredetileg neki szánta a főszerepet, de amikor az HBO jelezte, hogy egy állandóan turnézó rocksztárra nehezen lehet egy komplett tévésorozatot építeni, akkor utólag írt Van Zandtnek egy külön karaktert. Gandolfini pedig azért is volt tökéletes választás, mert Chase-hez hasonlóan ő is New Jersey-ben nőtt fel, és emiatt rögtön könnyen tudtak kapcsolódni a másikhoz.
Tényleg számos érdekes kulisszatitok kiderül a kétrészes dokuból, ezért csak pár érdekesség:
- Sajnos Tony Sirico börtönmúltját semennyire nem bontják ki, de legalább az kiderült, hogy még a stábnak sem engedte, hogy a hajához érjenek.
- Chase a sorozat legelső és legutolsó epizódját rendezte csak, pedig egész életében rendezni szeretett volna.
- Alik Sakharov operatőr a legjobb megszólaló az egészben.
- Martin Scorsese ki nem állhatta a sorozatot amiatt, hogy túl zöld és kertvárosi a környezet.
- A színészeknek állandóan gyomorgörcsük volt az olvasópróbákon amiatt, hogy vajon kit fognak kiírni legközelebb a sorozatból.
- Gandolfini egy idő után teljesen kezelhetetlenné vált, gyakran nem ment el a forgatásokra, balhékba keveredett, és súlyos alkoholproblémái voltak.
- Ez részben amiatt is lehetett, hogy Gandolfini annyira eggyé vált a karakterével, hogy a jelenetekben látható agresszív dühkitöréseit gyakran improvizálta, és ezek nem szerepeltek a forgatókönyvben.
- A stáb tagjai szép lassan rájöttek, hogy a Tony és a felesége közti viták alapanyagát Chase minden bizonnyal otthonról hozta.
- Valamiért egy pillanatra sem kerül szóba, hogyan találtak rá a sorozat ikonikus intrózenéjére.
- A finálé legutolsó jelenete máig megosztja az embereket, de hogy mi történt Tony Sopranóval valójában, azt most sem árulják el.
A sorozat rajongójaként bárminek örülök, de azért akadt némi hiányérzetem a végén. Sok helyen utalnak rá, de mégsem bontják ki eléggé, egy idő után mennyire toxikus és sötét volt a Maffiózók forgatása, hogy Gandolfini lassú leépülése és Chase ellenvetést nem tűrő viselkedése nem teremtett optimális munkakörülményeket a stábnak. Ahogy arról is keveset beszélnek, hogy miből inspirálódott, milyen valódi maffiás háttere volt a produkciónak. Utóbbi kifejezetten furcsa, mert elítélt bűnözők (például Tony Sirico) is szerepeltek a sorozatban, mégsem esik egy szó sem arról, hogyan reagált a valódi alvilág a Maffiózókra, volt-e bármilyen reakció a részükről.
A másik, hogy meglehetősen kevesen beszélnek. Chase az elején effektíve hablatyol, és alapból nagyon furcsán vágták meg a monológjait. Több színész, köztük Gandolfini esetében archív felvételeket kellett használni, viszont így is nagyon furcsa, hogy alig fél tucat színész szólal meg, pedig Tony gyerekeitől Bobby Baccalán át Steve Buscemiig bőven lehetett még érdekes szemszög. És talán az sem sült el igazán jól, hogy Chase-t egy olyan díszletben faggatták, amellyel próbálták újrateremteni a Tony és a pszichológusa közti beszélgetések helyszínét.
Az viszont tény, hogy a Maffiózók 25 év után is annyira frissnek, eredetinek és nyersnek hat, mint nagyon kevés produkció a tévében, vagy már inkább streamingen. Alig készülnek már hasonló sorozatok ekkora és ennyi epizóddal, és mintha annak is vége lenne már, hogy az HBO a tévépiac fenegyerekeként egy rakás pénzt ad embereknek, hogy valami olyat csináljanak, amit addig senki. Éppen ezért a Maffiózók az a sorozat, ami az idő múlásával egyre jobb és jobb lesz, amihez érdemes néha visszatérni, és megnézni azt, hogyan állította a feje tetejére az amerikai-olasz maffiafilmek műfaját azzal, hogy egészen emberközelivé tett egy gyilkosságra is képes maffiavezért.
A Maffiózók atyja: David Chase két epizódja a Maxon streamelhető.
