2024. augusztus 11. – 21:49
Az aktuális konzolgeneráció volt az első, ahol mindkét nagy konzolgyártó piacra dobta a maga gépének fizikai lemezmeghajtó nélküli verzióját. A digitális játékpiac olyannyira meghatározónak számít már, hogy sok gamernek már opcióként sincs szüksége fizikai játékokra, vagy egyáltalán azokat meghajtani képes konzolokra, számítógépre. Az online üzletekből történő játékvásárlásnak azonban több hátránya is van, az egyik pedig az, hogy gyakorlatilag nincs a tulajdonunkban az adott játék, így ha az valamiért letörlődik az adott üzletből, könnyen lehet, hogy soha többet nem tudunk vele játszani. Az ilyen és ehhez hasonló, nem túl fair üzleti gyakorlatokat most egy aláírásgyűjtéssel próbálnák szabályozni az EU-ban.
Analóg gamerek egy digitális világban
Azt kerek perec ki lehet jelenteni, hogy a videójátékpiac mára digitálissá vált. A Gamesindustry tavalyi kimutatásában erről egy sor egészen megdöbbentő adatot találunk. A globális piac értéke összesen 184 milliárd dollár, azaz több, mint 66,5 billió forint volt, ennek pedig mindössze 5 százaléka, 9,5 milliárd dollár a fizikai játékokból származó bevétel. A maradék 174,5 milliárd dollár mind digitális üzletekben elköltött pénz, a konzolos vásárlások esetében 83 százalékos, PC-n pedig egészen megdöbbentő, 99 százalékos többségben vesznek az emberek digitálisan játékokat fizikai kiadványok helyett.
A PC-s játékosok tehát gyakorlatilag csak digitális üzletekből vásárolnak, ami annyira azért nem meglepő, tekintve, hogy manapság komoly kutatómunka szükséges egy optikai meghajtós számítógép vásárlásához.
Pedig mindkét opciónak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A dobozos játékokat el lehet adni, vagy cserélni, de ha valaki gyűjtő, akkor felteheti a polcra, esetleg vehet valamilyen speciális extra kiadást mindenféle gyűjtői relikviával. A digitális vásárlás viszont sokkal kényelmesebb, otthonról, pár klikkel vehetünk meg akármit, ráadásul az elég gyakori akcióknak köszönhetően általában nagyon olcsón. Nem mellesleg pedig nem veszünk meg egy műanyagdobozt, benne még több műanyaggal, szóval a bolygó is hálás lesz, ha csak Steamen vagy a Playstation üzletében vadásszuk le a kedvenceinket. Pláne úgy, hogy sokszor, ha meg is veszünk valamit dobozosan, már lemez sincs benne, csak a dobozért fizetünk, benne egy kóddal.
Az utóbbi évek videójáték-piaci trendjei mellett azonban ennél elméletibb magasságokba is kell emelkednünk ahhoz, hogy megértsük a gamerek követelését. Felmerül ugyanis, hogy egyáltalán tulajdonosai vagyunk-e a játékoknak, amiket megveszünk. Nem elég, hogy már minden kiadónak és online boltnak saját kliense van, amiből az általuk kiadott, vagy rajtuk keresztül megvásárolt játékaikat indíthatjuk (ha dobozos, ha digitális), de a játékok többsége folyamatos online kapcsolatot is igényel az alkalmazásba való bejelentkezés mellett, függetlenül attól, hogy single-, vagy multiplayer játékról van szó.
Ha kihúzzák a dugót, vége
Az egyszeri gamer sorsa innentől viszont sokszor teljesen a kiadók kezében van. Ha egy régi játék szervereit valamiért leállítják, esetleg el is tüntetik az adott boltból, akkor játszhatatlanná válik, sőt, az is könnyen előfordulhat, hogy már az sem játszhat vele, aki már egyszer megvásárolta. Ehhez pedig gyakran az is elég, ha elfelejtjük valamilyen felhasználói adatunkat, vagy valami miatt nem tudjuk átvinni ezeket a felhasználókat egyik gépről a másikra.
Sokan úgy vélik, hogy ma már csak egy engedélyt veszünk arra, hogy játszhassunk egy-egy játékkal, nem pedig egy játékot, hiszen az adott cím már létezik online, nekünk csak az kell, hogy be is léphessünk. Ez különösen akkor igaz és aggasztó, ha online vásárolunk, ugyanis ilyenkor semmi nincs a kezünkben, míg a dobozos játékok esetében (legalábbis régen) legalább egy lemezt a magunkénak tudhatunk, amiről ha törik, ha szakad, elindult az adott játék.
Különösen nagy probléma ez az elmúlt évek remaster-hullámának tükrében, a kiadók ugyanis sokszor nem csak újradolgozzák régi klasszikusaikat, de cserébe az eredeti verziót elérhetetlenné, játszhatatlanná teszik. Így járt el a GTA sorozatot remasterelő Rockstar és a Warcraft III-at újrakiadó Blizzard is. Ezekben az esetekben a kiadók nem csak a választás jogát veszik el, megszívatva azokat, akik valamiért a játékok eredeti verziójával játszanának, de az árazással, sőt, adott esetben az újravásárlás kikényszerítésével pénzzel is lehúzzák a játékosokat. Arról nem is beszélve, hogy az említett esetekben a játékok bőven hagytak maguk után kívánnivalót.
Aztán ott van a régebbi konzolgenerációk esete, amikhez érthető módon egy ponton megszűntetik a supportot, nemrég például az Xbox360 járt így. Ezekben az esetekben ugyan a már megvásárolt játékok megmaradnak, és elérhetőek lesznek, de értelemszerűen új játékokat, esetleg kiegészítőket a meglévőkhöz már nem lehet vásárolni. Így viszont marad egy konzolunk, amire annyi játékunk lesz, amennyit a bolt lelövéséig megvettünk, hacsak nem fordulunk a másodlagos piachoz, ahol megvehetjük a máshogyan elérhetetlen játékok dobozos verzióit, természetesen olyan áron, amilyet az eladó elképzel.
Az EU léphet közbe
Egy július végén indult aláírásgyűjtő kampány a fenti problémák miatt fordul az EU-hoz, az unió ugyanis gyakran szól bele hasonló ügyekbe, védve ezzel polgárait.
„A videojátékpiac mára több milliárd vásárlóval rendelkező, több százmilliárd eurót érő iparággá nőtték ki magukat. Ez idő alatt az iparágban lassan kialakult egy sajátos üzleti gyakorlat, amely nemcsak az alapvető fogyasztói jogokat sérti, hanem magát a médiumot is tönkreteszi” – szól a „Stop Destroying Videogames” nevű kezdeményezés kiáltványa. A kezdeményezők úgy fogalmaznak, hogy a céljuk kettős, ugyanis szerintük nem csak az alapvető fogyasztói jogokat sérti, ha egy-egy kiadó játszhatatlanná teszi valamelyik régebbi játékát. Ahogy fogalmaznak, ezzel a gyakorlattal
a kiadók komplett művészi alkotásokat tüntetnek el, és tesznek örökre elérhetetlenné, ezzel pedig úgy radíroznak ki játékokat a történelemből, ami más médiumoknál elképzelhetetlen.
A szöveg arra is rávilágít, hogy a kipipálandó felhasználási feltételek a felhasználóknak sokszor csak a játék használatára adnak engedélyt, ezáltal kvázi előre kisemmizve a játékosokat, akik a megvásárlással nem is birtokolnak semmit. A kezdeményezők egyébként több létező EU-s szabályt felsorolnak, ami vonatkoztathatóak az ügyre.
Az aláírásgyűjtés 2025. július 31-ig tart, eddig kell egymillió aláírást összegyűjtenie a kezdeményezőknek, úgy, hogy az aláírások száma hét tagállamban eléri a népességarányos kvótát is. Ez Magyarország esetében 14 805 aláírás, aláírni pedig itt lehet.
