A felbujtók (eredeti címén: The Instigators) pontosan az a film, ami akár harminc évvel ezelőtt is készülhetett volna, amire még valamennyire bemennek az emberek, de igazán nagyot a videotékákban, aztán még nagyobbat meg a kereskedelmi tévéken megy főműsoridőben. Amit aztán a 2020-as évekre előszednek, hogy akkor még tudtak filmeket csinálni, még egy ilyen egyértelműen közepes sztori egyértelműen közepes megvalósításával is legalább el lehetett lenni szombat délelőtt, bezzeg manapság.
A harminc év lehet, hogy túlzás, legyen inkább huszonhét: akkor jött ki ugyanis a Good Will Hunting, ami feltette rendesen Hollywood térképére Matt Damont, Ben Afflecket és öccsét, Casey Afflecket, ami után még a magyar tévénézőknek is lett egy pontos elképzelése arról, hogyan viselkednek egymással Bostonban a férfiak, és hogy néznek a lepukkant utcák a város déli, melósabb oldalán. Ben Affleck ebben a filmben csak producerként vesz részt, de Damon és Casey játsszák a főszerepeket: két melós, a törvénynek a szürkébbik oldalán álló bostonit, akiket berántanak egy rablásra, hogy aztán az a rablás katasztrofálisan rosszul süljön el.
Hogy miért nem rögtön a Good Will Hunting után készült el A felbujtók, annak az is lehet az oka, hogy akkoriban még a két színész bőven kölyökképű volt, Doug Liman (A Bourne-rejtély, Országúti diszkó) akciókomédiájához viszont az kell, hogy mindkettőjüket látványosan meggyötörje az élet, vagy legalább tudják hitelesen imitálni. Damon karaktere, Rory, a hadseregben szolgált, és csak azért megy bele ebbe a nem túl acélosan kitervelt rablásba, mert pontosan egy adott összegre van szüksége, hogy az életét és a szétesett családját rendbe hozza. Affleck, azaz a filmben Cobby pedig az első jelenetében egy kisgyerekkel fújatja meg a motorja szondáját, ami csak akkor indul el, ha egy korty alkoholt sem ivott. Az utóbbi egyébként egész biztató A felbujtókra nézve – egy karaktert rögtön megismerni úgy, hogy egy szót sem szól, csak egy elég beszédes dolgot művel. Sajnos aztán Liman filmje más, jóval nagyszabásúbb kanyarokat vesz.
A felbujtók forgatókönyvét részben Chuck McLean, részben Casey Affleck írta. McClean a nálunk kevésbé ismert Város a hegyen című tévésorozat alkotója volt, ami a kilencvenes évek bostoni korrupciójáról szól, és ez a film is meglepően sokat foglalkozik egy tényleg amerikai nagyváros velejéig romlott vezetésével, ahova fekete zsákokban érkeznek a kenőpénzek, elnyert pályázatokból visszacsorgatott lóvéval. Ez az, amit A felbujtók főszereplői megpróbálnak szó szerint bezsákolni, csak éppen a választások éjszakáján szeretnék ezt megtenni – Boston választópolgárai viszont egészen mást hoznak ki győztesnek, mint a hosszú évek óta korrupt polgármestert (Ron Perlman), úgyhogy a kenőpénzeket inkább kimentené a polgármester úr, mint hogy hagyja, hogy egy marék alkalmatlan bostoni férfi lenyúlja tőle.
Még egy indok a kilencvenes évek deja vu-je mellett: A felbujtók erősen olyan eszközökkel működik, mint a kilencvenes éven fésületlen, erőszakos bűnügyi filmjei, amik Tarantino és a Coen testvérek farvizén szörföztek be a mozikba, amikben karakteres és végtelenül sokat pofázó bűnözők kerülnek sorsszerű helyzetekbe, de közben egy pillanatra sem tűnnek úgy, mintha hatalmas slamasztikában lennének. Ez a film is nem sokkal a kezdés után már annak tesz ki minket, hogy egy bűnöző kiskirály (Michael Stuhlbarg) káromkodva óbégat, miközben a samesza (Alfred Molina) a háttérből figyel. Maga Ving Rhames is megjelenik, mint félelmet keltő nyomozó, a mellékszerepekben pedig olyan csodálatos színészek is feltűnnek, mint Paul Walter Hauser vagy Toby Jones – markáns arcok és karakterek, akikkel aztán semmi érdekeset sem képes kezdeni a film. Egy időre a harmadik főszereplőnek előlépő Hong Chau – mint Rory pszichiátere – legalább kap pár egyedi mondatot, de a szerepe annyira jellegtelen lesz, mint mindenki másé a két főkolompos kivételével.
Azért is éreztem úgy, hogy muszáj megjegyezni, hogy részben Casey Affleck írta ezt a filmet, mert akár közben is rájöhetünk magunktól. Affleck karaktere a szerepe szerint folyton pofázó, mindenbe beleszóló, klasszikusan idegesítő cimbora, amivel a sokkal sztoikusabb és szimpatikusabb Matt Damon mellett önkéntelenül is ő lesz a film humorforrása. El lehet képzelni, hogy Casey Affleck mekkora humorbomba tud lenni, olyan könnyű végigkacagni az A régi várost is vagy A Jesse James meggyilkolását. Végigvonul az egészen egy olyan érzés, hogy Affleck mintha saját magának dagasztotta volna fel ezt a nagyszájú, csibészes szerepet, hogy talán egy új arcát mutassa. Affleck szerintem nagyon jó színész egy nagyon vékony sávban, de most ebből a sávjából indexel a buddy comedy-k lehajtója felé. Nem feltétlenül egy jó irány.
Persze a bostoni korrupció és Affleck magánszámai nélkül is vannak bajok A felbujtókkal, leginkább az, hogy ezek a remek színészek, mint Stuhlbarg, Molina, vagy Hauser, egyszerűen eltűnnek pár jelenet után, mintha soha nem is léteztek volna. A sztori kiindulópontja annyira mellékes lesz, hogy egy fontos szálat csak a stáblista közben varrnak el, és ember legyen a talpán, hogy az a bizonyos elvarrás pontosan hogyan alakult ki. A zűrzavar egy folyamatos érzés: Damon és Affleck mintha tényleg egy bostoni bűnügyi haverkomédiában szerepelnének, de a forgatókönyv hirtelen szervez köréjük egy több állam rendőrségét összerántó hajtóvadászatot, amiben profin helytállnak űzött vadként is. Pedig ők csak két szerencsétlen csóka Bostonból.
Doug Liman rendezőként egészen érdekes karriert járt be, a Bárbarátok visszafogott vígjátékától kezdve a Bourne-rejtély franchise-indító akciófilmjén keresztül egészen az idei Országúti diszkó-remake-ig. Limant láthatólag megbabonázzák a technikai lehetőségek, az idei első filmjének verekedései úgy néztek ki, mintha vágó helyett a mesterséges intelligencia úsztatta volna át egymásba a fejfogásokat. A felbujtókban az autós üldözéseknél őrül meg leginkább, a szereplők arcába tolt kamera, a természetellenes svenkelések teljesen szembemennek azzal a földközeli, életszagú hangulattal, amit a film többi részében szeretne megteremteni, egyszerre próbál nagyon helyspecifikus, kis léptékű lenni, majd hirtelen arra leszünk figyelmesek, hogy épületek robbannak fel, és tűzharcok kezdődnek.
Liman többször is panaszkodott, amiért az Országúti diszkója streamingre került, részben gyártási és pénzügyi okokból, de azért is, mert azt a filmet egyértelműen a mozivászonra tervezték, és a jogtulajdonos döntött úgy, hogy az Amazon kínálatába kerül. A felbujtók pont jó helyen van otthon, egy nagy tévén, szombat délután, klímában.
A felbujtók az Apple TV+ kínálatában látható.
