Rusty Sabich-t, a Jake Gyllenhaal által játszott ügyvédet úgy ismerhetjük meg az Ártatlanságra ítélve (Presumed Innocent) elején, mint azt a férfit, aki ereje teljében van minden téren. A nyitójelenetben magabiztosan beszél arról a tárgyalóteremben, hogy milyen magasztos hivatás is számára ügyészként a vádlott bűnösségének bizonyítása, majd a következő képeken már a családjával látjuk, a házuk medencéjénél, ahol a délelőtti fényben szépen mutat a narancslé a feleség poharában. Jólét, magabiztosság, hivatástudat, gyönyörű család két kamaszgyerekkel, látszólag minden rendben, de egy David E. Kelley sorozatban ez az állapot borítékolhatóan maximum 2 percig tart, és az idilli, felső középosztálybeli életbe valami csúnyán belerondít.
Ez a valami pedig az Ártatlanságra ítélve sztorijában egy gyilkosság, aminek áldozata Sabich ügyésztársa és szeretője, Carolyn Polhemus (Renate Reinsve). Innen már nem nehéz kitalálni (és már a trailer is lelövi), hogy Rustynak a saját ártatlanságát kell bizonyítania, és ez a folyamat alapjaiban kérdőjelezi meg az igazságszolgáltatásba vetett hitét, miközben a családja is a széthullás szélére kerül.
A sorozat vezető írója, az ügyvédi karrierjét félbehagyó, és inkább a szórakoztatóiparba átnyergelő Kelley ősidők óta nagykutyának számít az amerikai sorozatiparban, a nagyrészt tárgyalótermekben zajló sorozat kifejezetten hazai pálya a számára. Kelley a kezdeti sikerei közül itthon leginkább az Ally McBeal miatt ismert, de a karrierjének újabb nagy lökést adott a Hatalmas kis hazugságok, ami a bemutatásakor eléggé beletrafált a közönség igényeibe: az erős női karakterek, a megjegyezhető helyszín, a fontos társadalmi téma, a családon belüli erőszak boncolgatása, és az egész sztorit egyben tartó bűntény elég erős csomag volt.
Kelley munkatempójára azóta sincs panasz, és mintha minden megrendelő azóta tőle várná a következő nagy dobást. De akár a Netflixnek (Talpig férfi, Egy botrány anatómiája, Az igazság ára), akár az HBO-nak (Tudhattad volna, Szerelem és halál), akár a Hulunak (Kilenc idegen) csinált sorozatot, egyre kiszámíthatóbb lett, és a munkái néha parodisztikusan önismétlőek azóta. Kelley ért a feszültségteremtéshez, a karakterépítéshez, ez egyértelmű, de egy ideje már mintha már autópilótára kapcsolt volna, és elkényelmesedett abban, hogy csak a neve miatt úgyis rendel tőle valaki egy új sorozatot.
Már a sorozat első perceiről, a fényelésről, a tempóról, a színészek vérkomoly tekintetéről lerí, hogy szinte azonnal dobni kelljen hozzá az Emmy-szobrokat presztízsdrámát kiáltva. A nagyon komolyan vett, melodramatikus hangulatú thriller sok mindent kipipál ehhez, van benne például emlékezetes alakítás, vannak erős párbeszédek, van izgalmas rejtély, de azért a teljes évadot nézve valójában ez egy gyorsan felejthető nyári sorozat, és pont ennyire is szabad komolyan venni.
Kelley általában nem saját anyagból szokott dolgozni, most ráadásul olyan könyvhöz (Scott Turow 1987-es regényéhez) nyúlt, amiből 1990-ben már készült film Harrison Ford főszereplésével. Az Apple sorozata inkább a regényhez tér vissza, és a filmhez képest több fontos ponton is jól változtat, de hoz néhány elég meredek újítást, amit nehéz hova tenni.
A könyvhöz és filmhez hasonlóan továbbra is főleg a megvádolt ügyész, Rusty a központi figura, aki kétségbeesetten keresi a megoldást, miközben a saját lelkiismeretével is el kellene számolnia, főleg a családja előtt. Nem csoda, hogy ilyen helyzetben a rafkós ügyvéd is hibát hibára halmoz, amivel magára tereli a gyanút. Jake Gyllenhaal rosszabb napján is simán lehozza a szuggesztív, okos, de elfojtott dühét néha agresszióval levezető figurát, és talán pont ez a baj, hogy Gyllenhaal ennél nem is mutat sokkal többet. A filmhez képest a Ruth Negga által alakított feleség kidolgozottabb karakter, a családféltő, de közben saját kitörési pontjait kereső nézőpontja legalább olyan fontos a történet szempontjából, mint a férjéé.
Az áldozat bemutatásában viszont a sorozat is bántóan leegyszerűsítő. Carolynt, a meggyilkolt ügyészt alakító, A világ legrosszabb emberével befutó Renate Reinsvét csak annyira használja sorozat, hogy szofterotikus jelenetekben hemperegjen Jake Gyllenhaallal a flashbackekben. Ahhoz képest, hogy a történet szerint a teljes ügyészséget izgalomban tartotta a nő, a sorozat alig fecsérel időt arra, hogy megmutassa, miért is volt olyan érdekes jelenség Carolyn. De még talán ezek is elnézhető hibák lennének, ha egy ponton a sorozat nem válna szinte teljesen komolyan vehetetlenné egy olyan fordulattal, ami Rusty Sabich tárgyaláson betöltött szerepét érinti, és teljesen zárójelbe teszi a komplett alapsztorit.
Pedig amikor az Ártatlanságra ítélve nem ragaszkodik görcsösen ahhoz, hogy a következő nagy, tárgyalótermes thrillernek mutassa magát, akkor emlékezetes dolgok történnek benne. Kelley és írócsapata például a szinte végig szürkére és nyomasztóra hangolt ügyvédes thrillerhez képest elég szabadon és bátran bánik az álomjelenetekkel, és a mellékszereplők között is akad néhány emlékezetes alakítás.
Az életet és a humort egyértelműen a Rusty Sabich főnökét és barátját, a leváltott állami ügyészt, Raymondot alakító Bill Camp hozza a sorozatba. A Camp által megformált, dörzsölt ügyész már a visszavonulás felé kacsintgat, de ennek az ügynek a saját egészsége árán is a végére akar jutni. Camp érthető módon azért is elemében van, mert a sorozatbeli feleségét a valódi felesége, Elizabeth Marvel játssza, ez főleg azokban a jelenetekben árulkodó igazán, amikben férj és feleség egymás vérét szívják.
A Rusty főellenségét, a vádat képviselő Tommy Moltót játszó Peter Sarsgaard alakítása nélkül azonban még feleennyire sem lenne izgalmas az Ártatlanságra ítélve. Molto személyes bosszúként kezeli a Rusty elleni pert, mivel egész karrierje során eddig csak másodhegedűs lehetett a sztárügyvéd mögött, aki még ráadásul Carolynt is elhappolta előle. Sarsgaard egy végtelenségig idegesítő, komplexusokkal és irigységgel teli Moltót rakott össze a sorozatban, egy olyan szánnivaló embert, akinek az élet nagy lehetőséget dob azzal, hogy legnagyobb ellenfelét börtönbe juttathatja egy kirakatper végén. Molto olykor saját öngyűlöletén is túllendülve nő fel a feladathoz, de ehhez szüksége van neki is egy társra, a nevetségesen fura akcentusban beszélő, nagyképű államügyészre, a politikai bosszúra készülő, és a per miatt vért szimatoló Della Gardiára (O-T Fagbenle remek a szerepben).
A mellékszereplőkön tehát egyátalán nem múlik semmi, és az írók munkáját dicséri, hogy nem mismásolták el a gyilkossági ügyben érintett szereplők kidolgozását, de pont emiatt az izgalmas szereplőgárda miatt szembetűnő a sorozat kurtán lecsapott csattanója. Nem kell aggódnia annak, aki olvasta a könyvet vagy látta a filmet, mert a sorozat a befejezésen, az ügy megoldásán is alakított, de mintha a készítőket tényleg csak a krimiszál lezárása érdekelte volna, hogy több mellékvágány és terelés után végre lelephezhessék az elkövetőt.
Pedig ebben a történetben több lehetőség is rejlik, ott van például a magából kiforduló Rusty, akinél mintha a sorozat félúton elfeledkezne arról, hogy épp összeomlik az addig biztosnak hitt énképe. Aztán ott a feleség, aki maga sem biztos férje ártatlanságában, miközben a családot egyben tartaná, és jól működnek azok a jelenetek is, amik azt mutatják be, ahogy a két Sabich-gyerekben is megjelenik a kétely apjuk ártatlanságát illetően. Maga a tárgyalás is tele van jó pillanatokkal, csak ott is belerondít az összképbe, hogy a sorozat behoz egy új szereplőt, a Raymondnak és Rustynak besegítő ügyvédet, (Gabby Beans) akivel később látványosan nem tud mit kezdeni.
Az első évad fináléja után úgy tűnik, az Ártatlanságra ítélve kicsit becsapta a nézőit ezekkel az ígéretesnek tűnő részletekkel, amik kiemelnék volna a sorozatot az ügyvédes thrillerek középmezőnyéből, ehhez képest úgy ér véget a sorozat, mintha ezek a témák már nem is lettek volna fontosak. Némileg meglepő az is, hogy az Apple második évadot rendelt a sorozatból, hiszen az Ártatlanságra ítélve minisorozatnak indult, és az évad be is fejezte a regénybeli történetet. De valószínűleg az Ártatlanságra ítélve inkább antológiasorozat lesz, amelyben az új évadban már más színészek játszanak egy teljesen másik sztoriban.
Az Ártatlanságra ítélve első évada az Apple TV+ felületén érhető el.
