1999 jeles év volt a popkultúrában. Ebben az évben jelentek meg olyan filmek, mint az első Mátrix, a Harcosok Klubja, de ekkor jelent meg az első Harry Potter-kötet is. Ezek mellett pedig olyan ikonikus lemezek jöttek ki, mint az első Slipknot-album, az American Football első nagylemeze, vagy az Operation: Doomsday MF DOOM-tól. És persze ekkor jelent meg a Red Hot Chili Peppers (RHCP) hetedik nagylemeze, a Californication is, amiből a negyedszázados évforduló alkalmából új, jubileumi kiadás is megjelent a napokban.
Rögös út a sikerig
A Red Hot Chili Peppers nagy utat tett meg a Californicationig. A zenekar ekkor már több mint 15 éve létezett és sok mindenen túl voltak. Folyamatosan keresték hangzásukat, a funkyt és alternatív rockot rappel keverő lemezek után pedig 1989-ben megjelent a Mother's Milk című album, ami az első aranylemezük lett Amerikában, és ami nemcsak láthatóvá tette a zenekart a mainstream zeneipar számára, de évekre előre kijelölte a Chili fejlődési irányát is. Nem mellékes az sem, hogy ez volt az első lemez, amit a zenekar az ikonikus felállásban, Chad Smith-szel és John Frusciantéval rögzített Anthony Kiedis és Flea mellett.
Ez a lemez fordulópontot jelentett a zenekar életében, a következő albumra leszerződtek a Warnerrel, és a legendás producerrel, Rick Rubinnal kezdtek dolgozni. Ez volt a Blood Sugar Sex Magik, ami még inkább meghozta a mainstream sikert a Chilinek, olyan dalokkal, mint az Under the Bridge, vagy a Give it Away. Viszont nem mindenkit érintett jól a siker, Frusciante nem tudta kezelni, hogy hirtelen a Billboard listájának előkelő helyein látja a dalait, vagy hogy a Nirvanával, a Pearl Jammel és a Smashing Pumpkinsszal közösen turnéznak. Kiszállt a zenekarból, és évekig zárkózottan élt, miközben drogfüggőségével küzdött.
A zenekar másik gitárost keresett, és talált is, Dave Navarro személyében, akivel közösen rögzítették a One Hot Minute című lemezt, ami finoman szólva vegyes fogadtatásban részesült (de azért elment belőle 8 millió példány világszerte). A jóval depresszívebb, és az előző lemezektől hangzásban is eltérő One Hot Minute írása és felvétele ráadásul nem is ment túl gördülékenyen, a zenekar nem tudott együtt dolgozni Navarróval, így egyetlen album után elváltak útjaik.
Kalifornizáció
Miután a zenekar a sokadik új felállás kudarca után a feloszlás szélén állt, 1998-ban Flea meglátogatta az akkoriban éppen elvonón lévő Frusciantét, és megkérdezte, visszatérne-e a zenekarba. Kiedis önéletrajzi könyvében úgy emlékszik vissza, hogy a párbeszéd a követezőképpen zajlott:
„– John, mi lenne, ha visszajönnél a zenekarba? – Elsírta magát.
– Én lennék a legboldogabb ember a világon – válaszolta zokogva.”
A zenekar legfontosabb gitárosával a fedélzeten az RHCP rögtön nekilátott egy új lemez munkálatainak. Egy év munka után pedig ismét Rubinnal együtt dolgozva rögzítették a legsikeresebb lemezüket, a Californicationt.
A két Frusciantéval rögzített lemez, a Blood Sugar Sex Magik és a Californication között eltelt közel egy évtized azzal együtt jót tett a zenekarnak, hogy a sikerért a tagok a saját egészségükkel fizettek. Frusciante és Kiedis is (többé-kevésbé) túl volt a saját drogfüggő időszakán, Frusciante gitárjátékat hallva pedig egyértelmű, hogy a felvételt megelőző évek alatt a cuccozáson kívül jóformán semmi mást nem csinált, mint gitározott.
A Californication dalai és gitártémái egyszerre játékosak, élettel, érzelmekkel és végtelen szomorúsággal telítettek. Egy sokat látott zenészekből álló, kipróbált zenekar betörése a mainstreambe ez a lemez, csordultig tele olyan slágerekkel, amiből más zenekar örül, ha néhányat meg tud írni egész pályafutása alatt.
Kezdésnek ott a címadó Californication, aminek a klipjében látható videójátékkal minden '90-es évekbeli fiatal azóta is játszani akar (és amivel egy lelkes fejlesztőnek köszönhetően tud is). Az ikonikus gitár riff azonban nem lett volna elég a RHCP egyik legnagyobb slágeréhez, ehhez kellett Kiedis amerikai álmot kifigurázó, és Kalifornia globális kultúrára gyakorolt hatását megkérdőjelező szövege is.
„A Californication arról szól, hogy Kalifornia és Hollywood mennyire hatással van a Földön élő emberekre mind jó, mind rossz értelemben. Arról, miként álmodoznak az emberek erről a varázslatos helyről, ami bizonyos szempontból a világ vége, a nyugati civilizáció utolsó állomása” – meséli Kiedis a dal szövegéről, ami az első volt, amin közösen kezdtek dolgozni Frusciante visszatérése után. Kiedis egyébként is rengeteget fejlődött a korábbi lemezekhez képest erre az albumra a szövegeit és énekteljesítményét tekintve is.
Az olyan dalok, mint az Otherside, vagy az Around the World szintén zseniális módon foglalják egybe mindazt, amit szeretünk a Chiliben: lendületesek, funkosak, és úgy virtuózak, hogy egyébként egészen egyszerű sávokból állnak, amik azonban remekül működnek együtt. Aztán ott vannak a szomorúbb, melankolikus és lassabb számok is, mint a Porcelain, vagy a Grammy-díjas Scar Tissue. Ezek ismét remek példái annak, hogy mennyire jól működik együtt Frusciante gitárjátéka és Kiedis szövegvilága, és hogy mindehhez mennyit tesz hozzá Chad Smith a dobok mögött és Flea a basszusgitáron.
A tagok közti kémia minden eddiginél jobban működött a lemezen, amihez kellett az újra egymásra találás revelációja is. Tökéletes példa erre a Road Trippin' című dal és annak klipje. Kiedis, Frusciante és Flea egy szörfös kiruccanás alatt írták a dalt, ami azt a pillanatot örökíti meg, milyen „újra együtt lenni és olyan tiszta dolgokat csinálni, mint a szörfözés és a zenélés” – mesélte erről a zenekar.
Ráadásul látnoki módon a Californication volt az egyik első lemez, amit már az interneten promóztak, sőt tettek elérhetővé a hivatalos megjelenés előtt. A menedzsment és a zenekar közös ötlete alapján az RHCP oldalán nemcsak a Fleatől származó Fleamail nevű blogot lehetett olvasni, de a zenekar elindította a streaming korában már bevettnek számító single-csöpögtetést is, szépen apránként pedig az egész lemezt felrakták a netre.
A Californication mindamellett, hogy az RHCP nagy visszatérése az előző lemez vegyes fogadtatása és a hosszadalmas útkeresése után, esszenciája a zenekar stílusának is, nem mellesleg pedig a modern rockzene egyik legfontosabb albuma, ami nemcsak a zenekar, de a stílus következő évtizedeit is nagyban meghatározta.
A Chili sok szempontból tekinthető egy letűnt korszak utolsó mohikánjának, hiszen nem sok nagy mainstream rockzenekar van, ami a kilencvenes évek óta a mai napig aktív, lemezeket ad ki és turnézik, ráadásul még az emberek is kíváncsiak rájuk. Abban, hogy az RHCP az egyik ilyen, és, hogy 2024-ben is nagy névnek számítanak, kétségkívül meghatározó szerepe volt a Californicationnek.
A cikkhez felhasznált források:
Dave Thompson: By The Way – Red Hot Chili Peppers
Cartaphilus Könyvkiadó, 2005
Anthony Kiedis: Scar Tissue – Chili a sebre
Konkrét Könyvek, 2005
