Gryllus Dániel: A múzsák sem tudták volna elképzelni a költészetet ének nélkül

A Fishing on Orfű után a Művészetek Völgyébe is leugrott a Telex After, ahol az idén 55 éves Kaláka alapítójával, Gryllus Dániellel beszélgettünk. Gryllusszal szóba került a Kaláka alapításának időszaka és a rendszerváltás előtti időszak is. Hogy miért kellett évekig várniuk az első lemezfelvételükre, hogy milyen volt a Ceaucescu-korszakban Erdélyben zenélni, és hogy mi baja lehetett Erdős Péternek a Kalákával.

A Kalákát 1969-ben alapították, azonban a legelső lemezüket jóval később, 1977-ben vehették csak fel annak ellenére, hogy akkorra már bőven sokat játszották őket a tévében és a rádióban.

„Ennek több oka volt. Egyrészt akkor két osztálya volt a Hungarotonnak: volt egy komolyzenei, meg volt egy könnyűzenei. És mi igazából egyikbe se fértünk bele olyan nagyon. A másik ok, hogy Erdős Péter nem szeretett minket, de ez nem tudom, honnan jött. Még emlékszem is rá, hogy többen voltak, akik szóltak is az érdekünkben. Például a Benkő Laci mondta, hogy az Erdős hallott a mi lemezéhségünkről, meg ilyen hülyeségeket mondott” – meséli Gryllus, aki máig nem tudja, mi lehetett velük pontosan Erdős problémája. Szerinte talán az, hogy nem igazán hitt benne, hogy nagy példányszámban el lehetett volna adni Kaláka-lemezeket. Gryllus azt is hozzáteszi, hogy már ‘73-’74-ben megjelenhetett volna az első Kaláka-album, ha rajtuk múlik, de ebből végül 1977 lett.

„Szoktam mondani, hogy a múzsák sem tudták volna elképzelni a költészetet ének nélkül ott a Helikon hegyén”

– mondja ezt arról, hogy nagyon nehezen tudtak már akkor is mit kezdeni a zenéjükkel, és pontosan bekategorizálni azt, hogy ők alapvetően versfeldolgozásokat játszottak, és játszanak máig. Végül a Hungaroton nem engedte, hogy az első Kaláka-lemezen szerepeljen két versfeldolgozás József Attilától, a Reménytelenül és a Nincs bocsánat.

„Akkor bosszantott ez a dolog. Nyolc év alatt tulajdonképpen már húsz nagylemezt meg tudtunk volna csinálni. Olyan mindegy volt, csak mi azokat akkor ambicionáltuk, hogy azok jelenjenek meg. Az egyikre például azt mondták, hogy hát az a baj, hogy aki énekli, annak annyira hasonlít a hangja az Aradszky Lászlóéra, hogy azt mégse lehet. Egyrészt nem is hasonlított, másrészt, és akkor mi van?”

A Kaláka máig aktív zenekar, és ugyan Gryllus szerint már közel sem koncerteznek annyit, mint régen, azért sokszor lehet velük találkozni. A Művészetek Völgyében például 10 napon keresztül egy saját helyszínen.

Elképesztő méretű hangszerparkkal rendelkeznek, és felmerül a kérdés, hogy egyáltalán hány hangszerrel indulnak el koncertre, és mi alapján válogatják össze az általában egzotikus országokból szerzett hangszereket egy-egy fellépés előtt.

„Egyszer valaki összeszámolta, hogy a Zeneakadémián volt egy ilyen jubileumi koncert, nem tudom, hányadik, és valaki direkt fölment, és 52 hangszert számolt össze, ami ott volt. Na jó, ezek között volt kisautó, meg fadarab, amit ütögetünk, inkább olyan hangkeltő eszközök, ne is feltétlenül hangszernek hívjuk őket” – mondja, majd hozzáteszi, hogy nyilván sok minden függ az adott koncerttől is.

„Tegnap például Nagymaroson teljesen feleslegesen kipakoltam mind a két citerámat, meg a dél-amerikai és a magyar-román pánsípomat is, és egyikkel sem játszottam”

Egy Kaláka-koncert tényleg bármilyen lehet, hiszen az 55 éves repertoárjukban több száz szerzeményük is van, és gyakran adnak olyan koncerteket, ahol 80 vagy épp 3 hallgatójuk is kérhet dalt tőlük. Vasárnap csúcsra járatták ezt a koncepciót a Művészetek Völgyében, ahol Ti akartátok címmel tartottak egy olyan koncertet, ahol abszolút a közönség kérhetett előre minden számot. Ehhez egy dobozba lehetett papíron bedobni, hogy milyen számokat szeretne hallani a kapolcsi közönség, a zenekar ezekből állította össze a vasárnapi koncertprogramot.

Az adásban többek között szóba kerül még:

• Hogyan került egy bostoni rajongó az egri Kaláka Fesztiválra?
• Milyen volt Erdélyben turnézni a kommunizmus alatt?
• Mi a különbség Latinovits Zoltán és Varga Vilmos között, ha Ady-versekről van szó?
• Miért kötődnek annyira Dél-Amerikához?
• Miért szólnak annyira jól a Kaláka-lemezek, és miért nem kísérleteztek nagyon soha torzításokkal vagy más effektekkel?
• Milyen volt az első fellépésük a Művészetek Völgyében?
• Mik azok a Kaláka-dalok, amiket nagyon szeret a Jazzbois?
• Mennyire kérnek meglepő dalokat a kisgyerekek tőlük?
• Mi a Nandu titka?
• Melyik költő verseinek adaptálásával gyűlt meg legjobban a baja élete során?
• Mennyire követi a kortárs magyar költőket?
• Lát-e olyanokat, akik tovább vihetik majd itthon a Kaláka zenei hagyatékát?
  

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.