2024. július 21. – 12:29
Valahogy úgy kell elkezdeni egy koncertet, ahogy Ed Sheeran tette a Mathematics turné budapesti állomásán: energikusan, közönségkedvenccel, elképesztő látványvilággal. Ilyen kezdés után nehezebb fenntartani a közönség érdeklődését majdnem két és fél órán keresztül, de a brit énekesnek ez is sikerült, és ez csak részben volt köszönhető az elképesztő látványvilágnak, amit magával hozott. Még a rossz hangosítást is sikerült megmentenie.
116 koncert – ennyi fellépést vállalt be Ed Sheeran a Mathematics világ körüli turnéjára, aminek július 20-án volt a budapesti állomása. A brit énekes 2022 áprilisában kezdett el koncertezni Dublinban, és idén szeptemberben fejezi majd be a turnét Cipruson.
A budapesti koncerten – Sheeran szerint legalábbis – nagyjából 70 ezren voltak, ami nem jelentett telt házat a Puskás Stadionban, de így is szép tömeg gyűlt össze az énekes eddigi albumait felölelő antológiára. A turné neve (Mathematics, vagyis matematika) arra utal, hogy az énekes eddigi albumcímei ehhez a tudományterülethez köthetők, rendszeresen használ például matematikai jeleket az albumborítóin („-”, „+”, „×”, „÷” és „=.”). Taylor Swifttel The Eras Tourjához hasonlóan most szinte Sheeran minden előadói korszakából kaptunk a koncerten egy kis ízelítőt, és kifejezetten úgy állította össze a setlistet, hogy az is élvezhesse a koncertet, aki nem ősrajongó, inkább csak a legnépszerűbb számait ismeri.
Ritka az a koncert, amiről nem igazán lehet rosszat írni, de ez most ilyen volt: a hangulat, a látványvilág, Sheeran előadói képessége, minden tökéletesen klappolt, így túl kevésnek tűnt az a két és fél óra, amíg élvezhettük.
Az egyetlen felróható probléma nem is hozzá kapcsolódik, hanem a helyszínhez. A hangosítás kifejezetten rossz volt, ami már a Sheeran és Calum Scott előtt fellépő Zsédánál is nagyon feltűnő volt. Hiába énekelt Zséda a félórás koncerten csak olyan dalokat, amiket mindenki ismer, aki nem kő alatt élt az elmúlt tíz-tizenöt évben, ezeket a számokat alig lehetett felismerni.
A Sheeran állandó előzenekaraként érkező Calum Scott az egyik leggyönyörűbb hangú férfi előadó jelenleg, de az ő hangja is teljesen elveszett a rossz beállítások miatt. Ennek ellenére abszolút élvezhető volt ez a koncert is, Scott pedig szinte tökéletesen kiejtett magyar mondatokkal próbálta hangulatba hozni a közönséget, jelentős sikerrel.
Nem volt viszont hangosítási probléma Ed Sheerannél, de ez nem is a helyszínen múlt. Az énekes ugyanis egyszemélyes zenekarként funkcionált a koncert jelentős részében, a dobot, a basszusgitárt, a vokálokat és a zongorát is ő kezelte, majd egy úgynevezett 5 Loop Stationnel játszotta vissza magának. Ezen kívül csak a gitárját cserélgette néha. Ez azért jelentős bátorságra vall, hiszen gyakorlatilag teljesen egyedül áll ki rendszeresen 70-80 ezer ember elé, rajta múlik a hangszerelés, az ének és a hangulat is. A loopok használata nemcsak azért volt szerencsés, mert ezzel kijátszotta a hangosítási problémákat, hanem azért is, mert az igazi ősrajongók már az első dobritmusból, az első akkordokból ki tudták találni, milyen dal következik, ami rengeteget adott a hangulathoz.
Sheeran a koncerten csak egy rövid rész erejéig vett igénybe zenekari segítséget, de itt megint rögtön kiütköztek a problémák, mert alig lehetett hallani, ahogy énekel, csak a dobot és a gitárokat hozta el a lelátóra a szél – a beszámolók alapján a küzdőtéren valamivel azért jobb volt a helyzet.
Ezen kívül viszont tényleg nagyon nehéz lenne negatívumot írni a koncertről, Sheeran százhúsz százalékot adott, szinte folyamatosan mozgott, ugrált, táncolt, egy erős kezdéssel (Castle On The Hill) és még erősebb folytatással nyitotta meg az eseményt, és nagyon jó érzékkel váltogatta a pörgős dalokat a megható balladákkal. Nehéz dolga volt annak, aki megpróbálta kitalálni, mikor menjen ki pisiszünetre, mert egy percig nem ült le a hangulat, még akkor sem, amikor Sheeran nem kifejezetten közönségkedvenceket játszott. A saját dalai mellett előadott olyan számot is, amiben társszerzőként szerepel (a Justin Bieberrel közös Love Yourself), és felhívta a színpadra Calum Scottot is, akivel – szinte az egész stadion kísérete mellett – elénekelték a You Are The Reason című dalt.
Persze az igazán nagy sikerük Sheeran lassú balladáinak volt, a Thinking Out Loud alatt a stadion nagy része izzította a telefonja zseblámpáját, és egyébként is jellemző volt, hogy a nyugodtabb dalok alatt sokan világítottak a mobiljukkal. Sheeran igyekezett minden dalnál bevonni a közönséget is, sokszor kérte, hogy énekeljenek el egy-egy részt a dalokból, vagy egyszerűen vokálozzanak – ez alól kivétel volt a Tenerife Sea, ami alatt teljes csendet kért az összegyűltektől, mondván, ez a dal így hangzik igazán jól. Igaza is volt: itt lehetősége nyílt megmutatni, hogy nemcsak jól csengő és könnyen befogadható, dallamos számokat tud írni, hanem emellett gyönyörű hangja is van.
És itt érdemes megemlékezni a látványvilágról is: a Mathematics turnénak egy egészen speciális, kör alakú színpada van a stadion középen, aminek a külső gyűrűje folyamatosan forog. Egy-egy energikusabb dalnál ez óriásit dob a hangulaton, mivel Sheeran nagyjából dupla sebességgel tud körberohanni az emelvényen. A színpad körül gitárpengető alakú kivetítők mutatják az énekes arcát annak, aki messzebb van a tűztől, mint szeretne, a színpad fölé pedig egy szintén kör alakú kivetítőt helyeztek, ami fel és le is tud mozogni.
Sheeran utóbbi alól kezdte meg a koncertet, és a koncert végén is ez ereszkedett rá, mielőtt visszatért volna búcsúzóul a Shape of You-val és a Bad Habitsszel. Minden egyes dalnak teljesen más vizuális hangulatot adtak, és nem spóroltak a tűzzel és a tűzijátékkal sem. Már rögtön nyitásnál eldurrant egy-két szikraoszlop, a lassú számok kivételével pedig szinte mindegyik dalnál volt valamilyen pirotechnikai elem.
Ahogy Calum Scott, úgy Sheeran is megpróbálkozott a magyar nyelvvel, igaz, ő kicsit kevesebbet: Scott ugyanis nemcsak a „köszönömöt” hozta le szép kiejtéssel, de azt is, hogy „szeretlek benneteket”, illetve a Budapestnél is sikerült eltalálnia, hogy nem sz-szel, hanem s-sel mondjuk a főváros nevét. Sheeran viszont Budapest feliratú pólóban érkezett, és az utolsó számokra a magyar fociválogatott mezét is magára húzta.
Alapvetően szeretem Sheeran dalait, de nem mondanám magam a legnagyobb rajongójának – a koncert után viszont értem, hogy az ősfanok miért becsülik őt annyira mint művészt és előadót. Az énekes nagyon változatos, élménydús, mind hangban, mind látványvilágban gyönyörű, egyemberes műsort hozott le, és meg tudta mutatni, miért is van helye az A-listás sztárok között.
