2017-ben virálissá vált egy videó, amiben Waka Flocka Flame amerikai rapper koncertjén hatalmas beleéléssel és teátrális mozdulatokkal táncolt egy fehér, középkorú hölgy. Nem a tipikus hiphoprajongó, akit koncerteken látni, ezért először maga Waka Flocka is azt hitte, hogy csak egy lelkes negyvenest lát, aki kézjeleket dobálva mozog, így odalépett hozzá, és táncolni kezdett vele. Hamar kiderült, hogy nem egy mezei rajongóról van szó, Holly Maniatty 43 éves jelnyelvi tolmács volt, aki korábban a Wu-Tang Clan, Snoop Dogg, Jay Z és a Beastie Boys oldalán is fellépett már, később pedig ismét bekerült a hírekbe, miután Eminem koncertjén is elvitte a show-t.
Hasonló utat járt be a philadelphiai Justina Miles is, aki Rihanna 2023-as Super Bowl-os műsorát jelelte végig. Miles a TikTokon lett népszerű a videóival, amikben jelnyelvre adaptált dalokat, Rihanna slágereit pedig olyan átéléssel adta át, hogy a videói a nemzetközi sajtót is körbejárták.
Egy friss és helyi példa a jelenségre, hogy Chris Martin, a Coldplay énekese a zenekar júniusi magyarországi koncertjén magyar jelnyelvet használt, ezzel tisztelegve a hazai siket és nagyothalló közönség tagjai előtt. A Coldplay budapesti koncertsorozatának is magyar jelnyelvi tolmácsok fordították minden pillanatát és dalát, ők azok, akik korábban Beton.Hofi, Krúbi, Dzsúdló és a Carson Coma számait is jelelték már a legnagyobb magyar fesztiválokon.
A Coldplay részéről külön kérés, hogy turnéjuk állomásain helyi jelnyelven tolmácsolják a koncerteket. Mint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) írja, a jelnyelvi tolmácsok egy külön erre a célra kialakított, a színpad közelében álló dobogón (Signan language area) fordíthatták a koncertet a szintén ott tartózkodó hallássérülteknek, akik így egy helyen lehettek. A siket és nagyothalló rajongók emellett egy hátizsákhoz hasonló, mellényként felcsatolható eszközt is kaptak. Ez az Subpac nevű eszköz, aminek a lényege, hogy a hangot rezgéssé alakítja, ez pedig lehetővé teszi, hogy közvetlenül a színpadi hang jusson el a hallássérült személyekhez.
A Coldplay olyan fontosnak tartja a siket és nagyothallók reprezentációját, hogy új daluk, az először Magyarországon előadott Feelslikeimfallinginlove klipjét is a jelnyelvnek szentelték.
Az ilyen előremutató esetek azonban ritkák, itthon csak néhány alkalommal van lehetőség jelnyelvi tolmácsok alkalmazására koncerteken.
Nem csak mutogatás
Józsa Kata, Szarvas Gabriella és Rimóczi Erika jelnyelvi tolmácsként dolgoznak, többek között velük lehetett találkozni a legtöbb magyarországi jelelt koncerten. Munkakörükbe beletartozhat az ügyintézés tolmácsolása, de dolgoznak állásinterjún és az oktatásban is. Az ügyeket nem ők intézik, nem is segítenek benne úgy, mint egy szociális munkás, ők csak a kommunikációt akadálymentesítik. A koncerttolmácsolásokat TikTokon, YouTube-on és Instagramon is népszerűsítik.
A köznyelvben elterjedt jeltolmács kifejezés alapvetően nem helytelen, de a szakmabeliek azt preferálják, ha jelnyelvi tolmácsként hivatkoznak rájuk, mert ebben benne van a nyelv szó is, ami sugallja, hogy ezek önálló nyelvek. Olyannyira, hogy minden országnak külön jelnyelve van, így nem egyszerűen „mutogatásról” van szó, ahogy azt gyakran tévesen hivatkozzák a kommentelők és a laikusok. A helyes megfogalmazás szerint a tolmács eljeleli a szövegeket, nem pedig elmutogatja.
Szarvas Gabriella 2019-ben végzett jelnyelvi tolmácsként, ő először az ELTE-n találkozott a jelnyelvvel egy nyelvi specializáció keretein belül. Józsa Kata 2014-ben végezte el a tolmácsképzést, jelenleg a zeneiparban dolgozik, ami szerinte sokat segített abban, hogy a két terület jobban értse egymást. Rimóczi Erika két éve dolgozik főállású tolmácsként, előtte ő is szabadúszó volt. Az ő helyzete némileg speciálisabb, mivel siket szülők gyermekeként nőtt fel, és férje is siket. „Nekem onnan jött a jelnyelv, hogy a szüleim nem hallanak, úgyhogy szerencsém volt, hogy otthon elsajátítottam mindent” – meséli.
A tolmácsolás Kata szerint főleg női szakma, így aki elmegy családot alapítani, az kiesik, pedig bőven lenne szükség utánpótlásra. Sosincs olyan, hogy túl sok segítség, mint mondja, bármennyi tolmács jöhetne még,
„a minőségnek biztos jót tenne, ha nem a végletekig fáradt tolmácsok dolgoznának csak.”
„Ebben az évben érezzük, hogy kevesen vagyunk” – reagál Rimóczi Erika.
A koncerttolmácsolásban az áttörést a 2018-as EFOTT fesztivál hozta el itthon, a jelelt koncertek itt váltak rendszeressé. A fesztivált szervező Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) kereste fel a jeltolmácsokat, hogy a siketek és nagyothallók számára is akadálymentesítsék a fesztivál koncertjeit. A fesztiválon azóta már a Carson Coma, Dzsúdló, Majka, a Valmar, ByeAlex, a Bagossy Brothers Company, Csonka András, és a Margaret Island koncertjeit is jelelték az elmúlt években, a tolmácsok csapata pedig idén is ott lesz a fesztiválon.
A legnagyobb esemény pedig egyértelműen a Coldplay triplázása volt a Puskás Arénában, ahol a jelnyelvi tolmácsolást Szarvas Gabriella és kollégája, Horváth Krisztina végezte, az előfellépők produkcióit pedig Józsa Kata és Horváth Zsófia fordította jelnyelvre.
Ahány tolmács, annyi szokás
A zenei jeltolmácsolásnál egyáltalán nem mindegy, hogy milyen műfajt adaptál jelre a felkért tolmács. Az adott műfaj kihat arra, hogy milyen tempóban zajlik a fordítás folyamata, és abszolút más színpadi jelenlétet igényel egy rapdal, mint egy indie szám. Egyéni preferencia kérdése, hogy mennyire éli bele magát egy-egy tolmács az adott helyzetbe Szarvas Gabriella szerint. Ő általában csak a koncert második felére tud igazán feloldódni, és inkább a jelelés minőségére ügyel, mintsem arra, hogy olyan dinamikusan mozogjon, mint a Super Bowlon jelelő fiatal lány.
Bár hivatalosan nem osztották ki maguk között azt, hogy ki melyik előadóval foglalkozzon, az itthon dolgozó tolmácsok mind-mind specializálódtak valamilyen műfajra. Szarvas Gabriella főként hiphop produkcióknak jelelt, köztük Krúbinak és Beton.Hofinak is, Rimóczi Erika és Józsa Kata viszont inkább a magyar alter felé húznak. „Számomra a hiphop a nehezebb műfaj, mert nem érzem magaménak. Azt sokkal nehezebben tudom megjegyezni, és komplikáltabb adaptálni. Az izgalmas, amikor költői a dalszöveg, mert azzal tényleg van munka”– mondja Rimóczi Erika.
Szarvas Gabriella szerint a hiphop nyelvezete igenis tartogat izgalmakat, a valódi kihívás a rengeteg szöveg, illetve a szójátékok és asszociatív képek átfordítása, ugyanis ezekre sokszor nincs bevett jel a jelnyelvben. „Könnyen elképzelhető példa mondjuk Krúbi Puszi című száma. Ez a szó angolul egészen mást jelent, és a jelnyelvben is két teljesen különböző jel van rá. Kérdés ilyenkor, hogy vajon tudok-e azzal játszani, hogy úgy váltogatom és kapcsolom össze a jeleket, hogy ezekből valamit átadjak. Persze más műfajban is előfordul ilyen, de a hiphopban különösen gyakoriak a hasonló példák.”
Józsa Kata azt az pillanatot hozza fel, amikor Jimmy Kimmel műsorában három jelnyelvi tolmács háromféleképpen fordította jelnyelvre Wiz Khalifa Black and Yellow című számát a Jelnyelvi Rapcsata keretein belül. „Ahány tolmács, annyi szokás: ugyanazt a szöveget hárman háromféleképp jelelték, amiből átjön egy hallónak is, hogy nem csak egyféle jó megoldás létezik.” Józsa nehezebben birkózik meg a lassú dalokkal, ez azért lehet, mert a jelnyelv önmagában is gyors és lendületes.
„A Himnuszt sem szeretem jelelni, mivel szörnyen lassú.
A jelnyelvben sokszor 1-1 jellel ki lehet fejezni olyan dolgokat, amik a hangzó nyelvben többszavas kifejezések, a jelelés emiatt eleve gyorsabb. „Ha a dalban még el is húzzák a szótagokat, akkor még nagyobb ez az eltolódás” – említi Gabi. „Ilyenkor jönnek a trükközések, hogy próbáljuk elnyújtani a mozdulatokat, vagy hozzáadni valami plusz jelet, hogy kicsit árnyaljuk a jelentést és kitöltsük az időt.”
„Sosincs tökéletes fordítás. Ott van például a Senkise és Hiro dala, a Korskorskors, annak tényleg csak ennyi a refrénje ismételgetve, hogy »Michael Kors«. Először nyilván nem értették a siket fesztiválozók, hogy mi történik. Jelnyelvvel nem lehet jól átadni, mert egy csomó márkajelzésnek van dedikált jele, ennek viszont pont nincs. Az M és K betűket lehetett csak ritmusra jelelni, ennél többet ebből a fordításból nem lehetett kihozni” – meséli Józsa Kata.
Elmondása szerint sokat inspirálódnak az amerikai tolmácsok munkájából és próbálják elsajátítani azokat a praktikákat, amit náluk látnak. „A tolmácsképzőben ezt így nem tanultuk, mert nincs kitől. Mi azért is gondolkozunk és működünk csapatban, mert így egymástól tudunk tanulni. Mindenki behozza a saját gondolatát, mivel erre nincs egy adott recept, hogy hogyan kell helyesen csinálni. Ez vált be az évek alatt, amióta rendszeresek a koncerttolmácsolásaink.”
A tolmácsok hangsúlyozzák, hogy mivel a jelnyelvek önálló nyelvek, szólásokat, idiomatikus kifejezéseket ugyanúgy nem lehet lefordítani szó szerint. A „Szállj le a magas lóról” hiteles fordításánál például nem egy magas lovat vizualizálnak, hanem az átvitt értelmű jelentését ültetik át, ahogy azt épp a szövegkörnyezet megkívánja. A munkafolyamat ez alapján alakul, a dalok adaptálásánál igyekeznek azt a fordítást megtalálni, ami ritmusban is passzol.
A fenti példából is látszik, hogy a jelnyelvi tolmácsoknak számos nehezen adaptálható szöveggel, hibalehetőséggel és váratlan helyzettel kell számolniuk a színpadon, így az előzetes felkészülés kiemelten fontos ahhoz, hogy a lehető legpontosabban adják át az előadók szövegeit.
Minden jelnyelvi tolmács ugyanúgy készül: reggeltől estig zenét hallgatnak és unalomig ismétlik a nekik kiadott dalokat.
„Az éves Spotify összefoglalómon az látszott, hogy kizárólag Beton.Hofit hallgatok Krúbival keverve” – idézi fel Szarvas Gabriella, aki általában kinyomtatja a setlist dalainak szövegét, és versként foglalkozik a számokkal, amik mellé jegyzeteket is készít. „Akárhova megyek, csak ezek a dalok szólnak a fülemben, néha már tényleg az agyamra mennek. Nyáron nyitott ablakkal hallgatok zenét, ilyenkor szerintem már a szomszédok is unják” – teszi hozzá Rimóczi Erika.
A tolmácsok néha az előadókkal is konzultálnak, hogy mire gondoltak egy-egy soruk megírásánál. A jelnyelvre fordítás csak így tud igazán pontos lenni, de ettől még előfordulhatnak váratlan helyzetek, amikor például az EFOTT-on csak Korda Györgyre készült az egyik tolmács, amikor egyszer csak megjelent Csonka András a színpadon.
Egy láthatatlan csoport
A többségi társadalom zsigeri reakciója gyakran az, hogy minek jár egy siket koncertre, ha úgysem hallja a dalokat. Ezzel szemben egy nagyon széles spektrumról van szó, és ritka, hogy az illető egyáltalán semmit nem hall. Inkább arról van szó, hogy nem úgy-, vagy nem annyit hall, mint egy ép hallású ember.
A jelnyelvi tolmácsok a megkérdezett siket koncertre járókkal együtt elmondták, hallássegítő eszközökkel sokan és sokféle hangot hallanak.
Ezért fontos a tolmácsok szerepe, mert a dalszöveget és a felkonferáló szövegeket érteni és kihallani még azoknak is nehéz, akik a zenét jól érzékelik hallás útján.
Egy-egy zenei esemény pedig összekovácsolja a zárt csoportot alkotó siketeket, akik általában nagyobb csapatokban járnak szórakozni. Józsa szerint a jelnyelvi tolmácsok fő feladata a közvetítés a hallók és a siketek között, illetve az edukáció és a tolerancia megalapozása. A megkérdezett jelnyelvi tolmácsoknak az a tapasztalatuk, hogy azok a kapcsolatteremtést célzó interakciók, amikor az előadó kiszól a közönségnek, vagy elsüt valamilyen poént, kifejezetten érdeklik a siket közönség tagjait.
„Ahova egy siket ember megy, oda sok siket ember megy. Nekünk hídszerepünk van: mi ismerjük őket, ők ismernek minket, és így eljut hozzájuk sok koncert híre. Illetve jó, ha látja a jelnyelvet a halló közönség, az sok falat le tud bontani. Ha a jövőben találkoznak egy hallássérülttel, akkor már lesz egy képük a jelenségről, ebben játszik kiemelt szerepet a koncertek tolmácsolása is”.
A koncerteken a megkérdezett jelnyelvi tolmácsok is gyakran találkoztak olyan szervezőkkel és technikusokkal, akik személyes tapasztalataik miatt nyitottabbak voltak a munkájuk iránt. Ehhez Józsa szerint gyakran az is elég, ha az ember egy jelelt előadást, parlamenti közvetítést, vagy sajtótájékoztatót lát.
„Az operatív törzs sajtótájékoztatóin és kormányinfók alatt már látják, hogy ott vagyunk a közvetítésnél a sarokban, ehhez képest a koncert egy sokkal lazább helyzet.
Itt nyitottabbak az emberek arra, hogy lássanak ilyet. Akár foglalkoznak vele tudatosan, akár nem, de hazavisznek egy ilyen élményt, ami tud azon változtatni, hogy hogyan állnak a siket közösséghez.”
Józsa szerint a lényeg, hogy a siketek így elmennek egy olyan programra, amire amúgy nem jutna eszükbe elmenni. „Itt nem azt érzik, hogy rajtuk kívül mindenki érti, mi van.”
A felkonf legalább olyan fontos, mint a dal maga
Több hallássérült koncertre járóval is interjút készítettünk, akik hasonló élményekről számoltak be, és kitértek azokra a nehézségekre és technikai hátrányokra, amiket egy-egy koncertszituációban tapasztalnak.
Feszt Bernadett hallássérült, ő terápiaként hivatkozik a zenére. Büszke arra, hogy járhat koncertekre, mivel ott érezni is tudja a basszust és a ritmust, nem úgy, mint otthon. Általában a barátaival együtt járnak koncertekre, akikkel 2019-ben voltak először az EFOTT-on. A siketek és hallássérültek a tévhitekkel ellentétben hallgathatnak zenét, a fokozatosan fejlődő hallókészülékeknek hála pedig egyre könnyebb dolguk van.
Feszt egy Bluetooth-os hallókészüléket használ, előtte egy nyakláncszerű, úgynevezett fejbeszélővel hallgatott zenét. A legnagyobb akadály szerinte az, hogy az első pár hallgatásnál még nem érti a dalszövegeket, azok többszöri átolvasása, és számos újrahallgatás után viszont már tudja követni azokat.
„Számomra nagy élmény látni, hogy ott van egy jelnyelvi tolmács. Nagyon sokat segít a sorstársaimon is, könnyíti a megértést és fokozza az élményt.
Megmutatjuk a világnak azt, hogy igenis létezik jelnyelvi kommunikáció, és azt is, hogy a hallássérültek is képesek zenét hallgatni”.
Egy másik megszólalónk, Kiss Ádám is egy modernebb, Bluetooth-os hallókészülékkel hallgat zenét, mint mondja, sokszor unalmas neki csendben lenni nagyothallóként, ezért „jó, ha mindig szól valami”. Ő évente párszor jár koncertre, ahol a fényeket és a vizuálokat különösen csodálja, a legjobban pedig azokat a bulikat kedveli, ahol pogózni is lehet. Ádámot is a zene ritmusa és koncertek hangulata fogja meg, mint mondja, „nagyon ritka, hogy a szöveg érintene meg, mert azt nem hallom ki pontosan elsőre”.
Józsa Kata szerint a felkonfok tolmácsolása is nagyon fontos, nem csak a daloké. „Az, hogy értik azonnal, hogy élőben onnan a nagy színpadról mit mond épp nekik az előadó, miért kell most leguggolni, milyen érzelmek voltak benne, amikor írta a dalt, vagy épp hogy kelt fel aznap reggel, ezek mind nagyon fontos kapcsolódások élőben a helyszínen. Akármennyire is ismer egy hallássérült egy dalt, ezeknél az átkötő részeknél figyelik a legjobban a tolmácsolást.”
Ádám az egyedüli nagyothalló a családjában, rokonai siket személyek. Az úgynevezett névjele mégis egy zenei szimbólum lett, mivel szülei hamar felismerték, hogy muzikális alkat. „Látták otthon, hogy mindig énekelgetek, így a mikrofon lett a névjelem. Azóta volt, hogy felvettem telefonnal a hangom, de visszahallgatva nagyon más volt. Így nem tudnék énekes lenni, de sebaj” – meséli. Ádám történetén keresztül kirajzolódik, hogy sok családban a zene nem tartozik a fejlesztési és nevelési eszközök közé. „A családom teljesen siket, a zenét így nem tudták átadni. Anyukámnál előfordult, hogy betett valamilyen gyerekdalt vagy mesét, de ez nem volt a nevelés része”.
Mindez egybevág Rimóczi Erika élményeivel is, aki bár tolmácsol koncerteket és közel van a zenéhez, CODA-ként (CODA: children of deaf adult, vagyis siket szülők gyermeke) nem otthonról hozta magával a zene szeretetét, ez pedig zenefogyasztási szokásain is meglátszik. „Siket családból származom, ott ez nem volt divat. Tinikoromban vettem észre, hogy én talán kevesebb zenét hallgatok, mint mások. Ha hallgatok is, akkor is csak altert”.
Szarvas Gabriella szerint általános tendencia, hogy a siketek másképp viszonyulnak a zenéhez, és a dalszövegekhez is. „Ők nem feltétlen ismerik azt, amibe mi hallóként belenövünk, például hogy milyen egy dalszöveg. Ezeknek nem feltétlen úgy van értelme, mint egy novellának, vagy egy levezethető történetnek. Egy koncerten érthetik a jeleket, ahogy jönnek egymás után, de nem mindig képesek elsőre összekapcsolni a sorokat. Meg kell szokni, hogy sokszor asszociációkra épülnek a szövegek, ezeket másképp kell értelmezni, mint egy lineáris szövegmondást, vagy mint egy prózai szöveg fordítását”.
Aki nem a zenével szocializálódik, annak elsőre furcsa lehet, hogy nem minden dalból rajzolódik ki egy teljes sztori, és nem a tolmácsolás a gyenge akkor, amikor egy-egy számból csak egyfajta hangulatot lehet átadni. Mindez különösen igaz lehet a hiphopra, azon belül is az újvonalas, motyogós-mantrázós mumble rapre, aminek célja sokkal inkább a hangulatteremtés, mint a komplex történetmesélés.
Ádám többnyire pozitív tapasztalatokról számolt be, amikor a jelelt koncertekről beszélt. „Ha olyan koncertre megyek, ahol ismerem a dalokat, és ott látok tolmácsot, akkor figyelem, milyen érdekes megoldásai vannak. Néha leesik az állam, biztos nem egyszerű kiállni ennyi ember elé és élőben párhuzamosan jelelni a dalszövegeket. Ez nekem libabőrös érzés”.
Kurucz Ágnes a Hallássérültek Budapesti Tanintézetének asszisztense a rossz koncertviszonyokat említi legnagyobb hátrányként, mert szerinte a legnagyobb gát az, hogy a siketeknek nincs megfelelő tér biztosítva a hangfalak körül, hogy érezzék a zene ritmusát és hogy értsék a szöveget is amellett, hogy a szemükkel követik a tolmácsot.
A nagyothallóknál a rossz hangtechnika zavaró tényező lehet, és meg is ölheti a koncertélményt, ennek a kezelésére viszont egyáltalán nincsenek felkészülve az egyes koncerthelyszíneken. „Az egyik koncerten annyira rossz volt a hangtechnika, hogy végig berezonált a hallókészülékem, így kénytelen voltam kivenni” – meséli Kurucz.
Jeleld el, hogy ágy alá gyaláz a láz
A jelnyelvi koncerteknek egyik fő helyszíne és inkubátora az EFOTT mellett a veszprémi Gyárkert koncerthelyszín volt. Veszprém és a Bakony-Balaton régió 2023-ban viselte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet, Forró Krisztina vezető projektmenedzser szerint ez a lökés kellett ahhoz, hogy a Gyárkertben Geszti Péter, Beton.Hofi, Krúbi, Margaret Island és a Carson Coma koncerteken már jelnyelvi tolmácsok álltak a színpad jobb szélén.
„Meg kellett ismertetni a technikusokkal ezt a világot, illetve rávilágítani arra a menedzsereknél, hogy a zenészeket a jelelés nem hogy nem zavarja, de külön élvezik is” – mondja Forró.
„Nagyon tetszett, amikor Lábas Viki már az első jelelt koncerten megköszönte a tolmácsok munkáját, vagy amikor Krúbi rappelt együtt a tolmáccsal.
De a legjobban mégis az érintett meg, amikor Geszti Péter két szám között behívta a tolmácsot a színpad széléről, elmondta a közönségnek, hogy milyen fontos munkát végeznek, majd kicsit megpróbálkozott az ágy alá gyaláz a láz eljelelésével” – meséli Forró. „Geszti a koncert előtt is nagyon sokat foglalkozott a tolmácsokkal, akkor fordult meg valami a színpadtechnikusokban is”.
2024-be lépve Veszprém EKF-státusza megszűnt, így a hasonló programok sorsa veszélybe került. Mint Forró elmondta, az idei szezonban már nem terveznek jelnyelven tolmácsolt koncerteket a Gyárkertbe. Ez jól példázza, hogy mennyire korai szakaszában jár a kezdeményezés elfogadása és gyakorlatba ültetése, illetve hogy mennyire ki van szolgáltatva egy-egy helyszín a támogatásoknak.
Bár jóval ritkábban, de a nagy fesztiválok és a gyárkertes koncerteken kívül klubkoncerteken is előfordul jelnyelvi tolmácsolás. Az elektronikus popot és sötét R&B-t játszó Anahit tavaly októberi akváriumos buliján működött együtt a tolmácsokkal.
„2023-ban a Sziget Fesztivál ajánlására a zenekart beválasztották a Hollandiából induló, hat európai országot érintő Revelland projektbe, melynek célja, hogy az élőzenei koncerteket úgy alakítsák át a résztvevő produkciók, hogy azok fogyatékossággal élők számára is élvezhetővé váljanak”.
A koncertprogramot idén áprilisban bemutatták már az utrechti Sencity Fesztiválon és nyáron Ostravában, illetve a Szigeten is láthatóak lesznek majd. „Ami nálunk más volt az EFOTT-os és gyárkertes koncertekhez képest, hogy az angol nyelvű dalokat nemzetközi jelnyelvvel jelelték közönségnek,
illetve néhány dalt siket tolmács jelelt, ami itthon könnyűzenei koncertkörnyezetben először ezen a koncerten valósult meg”.
Az utóbb említett siket tolmács Mázló Tímea, Magyarország első siket színésznője volt.
Több siket tolmácsra lenne szükség
Mázló Tímea küldetése, hogy a halló jelnyelvi tolmácsok mellett a siket jelnyelvi tolmácsolás is alapvető szolgáltatás lehessen, a jövőben ilyen képzések elindítását szorgalmazza.
„Sok esetben jó, ha autentikus jelelő képviseli a siket közösséget, és ő áll ki tolmácsolni a sorstársainak. Egyelőre inkább külföldön jellemző az, hogy a siket közösség egyik tagja szerepel a képernyőn tolmácsként” – meséli Szarvas Gabriella.
A zenei tolmácsolás Mázló számára is újdonság volt. Bár korábban fordított jelnyelvre a Kaláka koncertjein és a népzenei Misztrál Fesztiválon is, a The Anahit októberi eseményén próbálta ki magát először kommerszebb műfajokban. „Ez kicsit felemás élmény. Nehezebb volt, mivel a pop gyorsabb, mint a népzene” – mondja az Anahit zenekar felkéréséről.
Mázló szerint egyértelműen látszik, hogy mennyire sok tévhit kering a siket közösségről, amit mindennapi interakciói során ő is gyakran megtapasztal. „Például az utcán, amikor odajönnek útba igazítást kérni. Értem amit mondanak, mert leolvasom a szájukról, próbálok is nekik segíteni, de meglepődnek: azt hiszik, hogy nem vagyok magyar, mert más a hangom, így sarkon fordulnak.
Amikor már tudják rólam, hogy siket vagyok, azt hiszik, hogy értelmileg akadályozott vagyok. Azt, hogy fura hangon beszélek, azzal kötik össze, hogy nem is fogom fel, amit mondanak, mivel biztos sérült vagyok”.
A helyzetet csak tovább nehezíti a média pontatlansága is. „Gyakoriak a téves és félrevezető kifejezések. A siket helyett még mindig simán elhangzik az a pejoratív megnevezés, hogy süket. A jelbeszéd sem korrekt kifejezés, mégis ezt használják. Jó lenne, ha a médiában és a tévében figyelnének erre, vagy segítséget kérnének tőlünk” – összegez Mázló Tímea, aki első siket színésznőként örülne, ha itthon is lennének olyan dokumentumfilmek, mint például a Netflixen nézhető Deaf U: A siketek egyeteme. A film a washingtoni Gallaudet Egyetemről szól, amit a világ első siketeknek fenntartott felsőoktatási intézményeként tartanak számon.
Rimóczi Erika reméli, hogy tevékenységük egyszer arra inspirálja majd siketeket, hogy egyszer ők álljanak a nagyszínpadokon Magyarország legismertebb előadói mellett. „Azt preferálnám, ha minél több hallássérült lenne a színpadon helyettünk. Látom, hogy szeretnének bevonódni a munkánkba is, hogy még élvezhetőbbé tegyék azt.”
