Nem tudok olyan zenekarról, ami bemegy az állami tévébe, és a regnáló rendszert fikázhatja

Május 3-án jelenik meg az Elefánt, a hazai alternatív színtér egyik legnépszerűbb zenekarának ötödik nagylemeze, a Semmi. Az After adásában Horváth Ede basszusgitáros és Szendrői Csaba énekes mesélt az album mögött meghúzódó filozófiai kérdésekről, illetve a Semmi tátongó ürességéről. Arról is meséltek, a sanzonos hangzásukra miként hatott Seress Rezső mélabúja, és hogy miért nem minősül pártpolitizálásnak a színpadi kommunikációjuk.

Szendrői és Horváth szerint a zenekar az ötödik lemezére tanult meg igazán zenélni, a beérés folyamatáról Szendrői így mesélt:

„A Minden című lemeznél tudtuk, hogy szeretnénk majd egy lemezt Semmi címmel, de tudtuk, hogy nem rögtön sütnénk el, ezért azt az albumot követte az El. A Minden, az El, és a Semmi így egy külön univerzumot képvisel.”

Az énekes hozzátette, hogy a Semmi dalszövegei korábbi számaik komplementerei, a Bocs című szám például az egyik legszomorúbb sorokat tartalmazza a lemezen:

„Nem keresem az értelmét többé,
Történt, ami megtörtént.
Nem haragudhatok rád örökké,
Eddig kísértett, innentől kísér.”

„Szerintünk ez az egyik legkatartikusabb meg legszomorúbb dalszöveg is. A Kösznek a komplementere a Bocs. Ott egy hálaadás történik, itt pedig egy másik, szintén nehezen kifejezhető emberi érzelem, a bocsánatkérés. Kicsit mindenki számára önfeloldozás, ehhez méltóan próbáltuk megírni a dalszöveget és a zenét is. Ebben benne van a gyermeki naivitás, illetve a konfliktus menet közben, amikor rádöbbensz önmagad tökéletlenségére, ezáltal pedig ráismersz mások tökéletlenségére is. Amikor tudatosul, hogy jobb megbocsátani, mint örökre haragudni” – mondta a dalszöveg hátteréről Szendrői Csaba.

Az Elefánt énekes számára fontos a létezés filozófiai fejetegetése, már négy verses kötete is megjelent, amelyekben az élet értelmét, a veszteségérzetet, és annak feldolgozásait boncolgatja, így az irodalomterápia fontos szerepet tölt be az életében.

„Előadásokat is tartok a témában, ilyenkor személyes impulzusokon keresztül beszélgetek az emberekkel. Egyébként is sokat foglalkozunk egzisztenciális kérdésekkel, ami több annál, mint mondjuk az, hogy milyen kávét igyunk, vagy a főnököm hogyan bánik velem. Mások könnyebben írnak érdekesen hiperrealista szövegeket, míg minket a filozófiai mélységek érdekelnek. Ez hol előny, hol hátrány, mert nem mindenkit érdekel, hogy mi van a halál után, de engem például nagyon.”

Az énekes dalba öntötte édesapjának elvesztését, fájdalmát a Kardhal című dalban örökítette meg.

„Egyrészt már önmagában az segített, hogy édesapám haláláról beszéltem. Tök jó lenne, ha az emberek mernének ezzel foglalkozni, mert még a modern pszichológia sem tud a gyásszal mit kezdeni. A végleges dolgokhoz nehéz viszonyulni, a halálról nem lehet okosat mondani. Talán még a népmesék enyhítik leginkább az ebből fakadó veszteséget. Ha valami véges, azzal nem lehet mit kezdeni, csak elfogadni.”

„Sajnos abba az időszakba értünk életkorilag, hogy a halál egyre inkább körülvesz minket. Nagyon más együtt megélni a halál kérdését. Ha a zenekari társunknál következik be egy ilyen mértékű veszteség, ott vagyunk egymásnak, ami egy nagy ajándék” – tette hozzá Horváth Ede.

A zenekar tudatosan nem politizál, azonban fontosnak tartják, hogy az egész társadalmat érintő kérdésekben állást foglaljanak. A zenekar tagjainak szülei pedagógusok, így magukra tanárgyerekként hivatkoznak, és egy A38 hajós koncertjük alkalmával kommunikálták is a közönség felé, hogy követelik a pedagógusok számára a rendes bérezést. A koncertet közvetítették a közszolgálati televízióban, de a másfél órás koncertet 40 percesre vágták az énekes rendszerkritikus kiszólásai miatt.

„Mi nem politizálunk, hanem ügyek mellett állunk ki. Igenis vannak olyan univerzális, egyértelmű kérdések, amik mellett minden jóérzésű embernek kötelessége kiállnia. Szomorú, ha ez pártpolitizálásnak minősül, nem is tudom mikor volt olyan utoljára, hogy elmondhattad a véleményed anélkül, hogy ne kössenek egy csoporthoz. Aki meg tudta vágni a mi A38-as koncertfelvételünket, annak kőkemény munkája lehetett, még az operatőr is kiröhögött minket. De ezen azért nem húzom fel magam, mert nem tudok olyan zenekarról a világban, ami bemehet az állami tévébe, és a regnáló rendszert fikázhatja” – mesélt az ügy részleteiről Szendrői Csaba.

Az énekes számára az is fontos, hogy előítéletek nélkül közeledjünk más gondolkodásmódot valló intézmények felé, ezért is okozott neki dilemmát, amikor a modellváltás utáni Színház – és Filmművészeti Egyetem felkérte tanítani.

„Felkértek óraadó tanárként kreatív írást tanítani. Én ezt kérdőjellel vállaltam el, de biztos voltam abban, hogy szeretném megnézni, ez hogyan működik, annak ellenére, hogy sokan ellenezték ezt a közvetlen környezetemből. Én nem gondolom azt, hogy az új SZFE-n csak olyan emberek vannak, akik szarnak bele az egész művészetbe. Úgy voltam vele, hogyha valaki engem megkér erre, akkor az azt jelenti, hogy nyitott az én művészetemre. Közben kiderült, hogy én nem egyetemi tanár vagyok, és nem tudnék érdemben segíteni a diákoknak, ezért nem írtam alá a szerződést. Nem azért nem tanítottam, mert egy kalap szar ez az intézmény, hanem egyszerűen elkopott a sztori. Az emberek fejlesztése mindenképp nemes dolog, és nem lehet gőggel állni ehhez, hogy ott nem történhet semmi jó.”

Az adásban szóba kerül még:

• Miért Seress Rezső a közös kedvence a zenekarnak?
• Miért nem volt szinti a kezdeti Elefánt dalokban?
• Mi vezette az Elefántot ahhoz a döntéshez, hogy csoportterápiára járjon a zenekar?
• Szerintük mi van a halál után?
• Merre halad Szendrői Csaba és az Analog Balatonból ismert Zsuffa Aba közös projektje?
• Melyik dalt utálják eljátszani élőben?
• Miért jók a szomorúságban?
• Féltek a zenekar tagjai, hogy Szendrői révén bekúszik a zenéjükbe a hiphop?
• Miért nem ér azt mondani, hogy rohadjon meg a kormány?

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.