2024. március 29. – 17:06
frissítve
A Házasság első látásra jó ideig titokban tartja, hogy pontosan hogyan is boronálják benne össze a szereplőket, hogy aztán egy párperces kellemetlen-kínos beszélgetés után már gyorsan össze is házasodjanak. Van ehhez egy showműsorelem: három szakértő (pszichológusok, terapeuták) zsűriként egy asztalnál ülve úgy válogatják össze jelentkezőket, mint egy castingon, pármondatos jellemzések alapján próbálják kitalálni, hogy vajon hogyan fogja kiegészíteni a személyi edzőt a Rádió 1 DJ-je, vagy a szempillastylistnak milyen jellemzői vannak, amikhez passzolna mondjuk egy befektető vállalkozó.
Egészen a negyedik részig kell várni ahhoz, hogy megismerjük, hogy a szereplőknek miket kellett művelniük. A negyedik részben elmeséli János, a hallássérült családban felnőtt, fóti gyermekotthont is megjárt krupié, hogy a műsor készítői pólókat szagoltattak vele. Erről szerencsére van archív felvétel is, ahogy János fehér pólókat szagolgat. Az egyik kifejezetten megtetszik neki, és azt mondja, ez lesz az, majd elsírja magát. A póló Kornéliához tartozik, az ötvenéves idős nappali ellátásban dolgozó vezetőhöz, ingatlanközvetítőhöz. A műsor rendje szerint mennek is az anyakönyvvezetőhöz, ahol Kornéliának ismerős lesz a férfi. Kiderül, hogy pár hónappal korábban ráírt Facebookon, többször is. „Megfogalmazni nem tudom a szépségedet, csak hogy beégett a retinámba” – szól az üzenet a Messengeren. János erre egyáltalán nem emlékszik. Éljen az ifjú pár.
A Házasság első látásra nagy trükkje az, hogy minden egyes résztvevő úgy csinál benne, mintha nem egy kereskedelmi tévéműsor szereplője lenne. Így tesznek benne a szinglik, a rokonok, az esküvői szertartások levezénylői, a pszichológus szakértők, mindenki, aki a kamera előtt áll úgy viselkedik, mintha nem a kamera előtt állna. A műsor maga is rájátszik erre, ami a szereplőivel történik, az nem egy szemétreality, hanem egy „tudományos kísérlet”, amit a TV2 elvégez:
vajon működhet-e egy házasság úgy, hogy az egybekeltek az oltár előtt ismerik meg egymást?
A válasz nyilván az, hogy nem igazán, és erre a dán licenc alapján készült, több kontinenst is megjárt műsor elég gyászos egyben maradási adatai is bizonyítják, de a Házasság első látásra lényege nem ez.
Hanem az, hogy képes-e valaki egy tévéműsor, egy stáb, egy gyártócég, az összecsődített rokonság kedvéért úgy tenni, hogy valaki neki szimpatikus, amikor egyáltalán nem az, képes-e végigmenni egy lagzi-nászút-kivesézés hullámvasútján úgy, hogy közben nem kap agybajt. A Házasság első látásra nem egy verseny, nem nyer semmit az, aki a végére nem megy szét, nincs autó, luxuslakás, világ körüli út. A legjobb lehetőség, ami kipottyanhat belőle, az az, hogy a végére talán még házas marad. Ezzel amúgy nem lesz annyira egyedül, Magyarországon a KSH adatai szerint az utóbbi években évente hatvan-hetvenezernél több házasságkötés is született, a válások száma pedig évek óta nem éri el a húszezret.
Ezek nem azok a dolgok, amikkel a Házasság első látásra foglalkozik, ami miatt szeret az ember rettenetes realityműsorokat nézni: hogy óhatatlanul szuperkényelmetlenül lehet ötpercenként érezni magunkat, ahogy mások szerencsétlenkedéseit nézzük. A szerencsétlenkedés a formátumba van kódolva, hiszen épeszű ember nem művel olyat, hogy valakivel zéró ismeretség után önszántából összeházasodik, odacsődíti a rokonait szemtanúnak, aztán majd próbálják elsikálni az olyan problémákat, hogy ki horkol, illetve ki nem volt képes még az exén túllépni. Vagy lehet, hogy van ilyen, akkor viszont valaki valahol az életben rendszeresen úgy éli az életét, mint egy TV2-reality.
A Házasság első látásra meglehetősen szigorú szerkezet alapján működik: adott hat pár, akikkel mindig ugyanaz, szinte ugyanúgy történik. Rövid tanakodás után a szakértők (Gaál Viktor pszichológus, Tóth Melinda pszichológus, Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus) összepárosítanak két embert, akiket megismerünk a montázsokban. Ezek a montázsok rövid narrációval összefoglalják, hogy milyen személyiségről is van szó. Az első szereplője a műsornak szerencsére már a legelső megszólalásával lependerített a székről azzal, hogy „Góbi Hilda vagyok és harminchárom éves.” Hilda egyébként már rutinos TV2-szereplő, volt már abban a Szerencsekerék-különkiadásban, ahol szokatlan nevű játékosok játszottak, neki Károly Róbert jutott ellenfélnek.
Hilda a bemutatkozó montázsában egy alvóvárosban lépdel leopárdmintás ruhában, lassított felvételben, pezsgővel a kezében, majd amikor arról beszél, hogy szereti habzsolni az életet, akkor megnézhetjük a feszületet a nyakában. Az alvóvárosból eljut egy bekötőútra is, ahol egy vörös füstbombát lóbál a kezében. „Szerintem nagyon tüzes, úgyhogy lesznek érdekes helyzetek” – mondja az egyik szakértő. Góbi Hilda amúgy eredetileg nyomozó szeretett volna lenni, de olyan természetesen viselkedik egy realityben a szó lehető legjobb értelmében, mintha intravénásan fogyasztotta volna az amerikai Office részeit, és tudná, hogy mikor kell szemet gúvasztani, vagy esetleg a kamera felé nézni, amikor valami ciki dolog történik. Hilda egy José Armandót vár, de később meglepődik, amikor egy Szulejmánt kap a küzdősport-oktató Laci személyében, aki attól fél, hogy egyedül fog megöregedni. Kettejük között zajlik le a műsor legjobb párbeszéde, ráadásul az oltárnál. A kérdező szerepében Góbi Hilda:
– Van gyereked?
– Van.
– Úristen. Pesti vagy?
– Kecskeméti.
– Mi van? Ne idegesítsél! Te ott élsz amúgy?
– Aha.
– Jó.
Habár minden bemutatkozást érdemes lenne kivesézni, én még Csabit, a befektető vállalkozót fogom elővenni. Csabi a műsor két különböző pontján két különböző külföldi országról beszél, hogy ott élt korábban hosszabb ideig (Egyesült Államok, illetve Dánia), a saját intrójában egy negyven centis Vasember-figurát portörölget, majd leül a kanapéjára és részvénypiaci forgalmat kezd el figyelni. Csabi az exével belevágott egy luxusingatlan fejlesztésébe, ami most egy ismeretlen lokáción félkészen áll. „Most mihez kezdjek vele” – teszi fel a kérdést, ahogy nekitámaszkodik a burkolatlan falnak. A bemutatkozásában arról is beszél, hogy néha annyira elkeseredett, hogy azt gondolta, „hív a Duna, a jó hűvös víz”. Később a jövendőbelijére csak úgy hivatkozik, hogy „kislány”, „kis hölgy”, illetve a ruhapróbánál azzal traktálja a stylistokat, hogy nászúton majd kiengedi a bikát magából. Ő a feleségének, Gyöngyi a következő beszédet mondta a szertartáson:
„Fogadom, hogy a jövendő férjem mellett jóban-rosszban kitartok, legalább hetente kétszer meleg étellel várom, hajszálainak számára ritkán teszek megjegyzést, fejfájást havi egynél többször nem színlelek (Csabi itt a szájába harapva lassan bólint – KD), szememet más férfiakon csak messziről legeltetem, szerelmemet cirógatom, felesleges dolgokkal nem nyaggatom.”
Hát nem tudom, én nem mennék hozzá Csabihoz.
Előreszaladtam, úgyhogy visszatekerek. A bemutatkozó montázsok után a műsor következő eleme, hogy a szereplők bejelentik a családjuknak vagy a barátaiknak, hogy ők hamarosan összeházasodnak. Erre egy hitetlenkedő beszélgetőpartnernek rá kell kérdeznie arra, hogy ki a szerencsés, a szereplőnek pedig azt kell mondania, hogy ő nem tudja, amit még nagyobb hitetlenkedés fogad. A műsornak néha alkalmazkodnia kell a való világhoz is: Bogi szülei például nem vállalták a szereplést, ezért egy barátnőjének mondja el a hírt. A már említett idősellátásban dolgozó Kornélia a dunakeszi idősek otthonának lakóinak jelenti be, hogy a TV2 összehozza majd egy idegennel, amire az egyik lakónak csak annyi a reakciója, hogy reméli, házassági szerződést fognak kötni.
Bogi, aki a saját bevallása szerint menedzser, „de igazság szerint még mindig az útját keresi” a Házasság első látásra egyik legérdekesebb figurája, aki nagyon sokáig próbál valami irtó kellemetlen, romantikus komédiákból ellesett, hebrencs-nemtörődöm stílust hozni az egésszel szemben, idézek egy beszélgetést:
– Szuperül vagyok. Várom a bulit.
– Bulit? Hát férjhez mész.
– Hát, az is egy buli valahol. Nem?
Majd aztán a lagziján többször is sírógörcsöt kap. Mint kiderül, gyakran vannak depressziós epizódjai, amiket otthon tud kezelni, de most nem otthon van, hanem egy reality forgatásán, egy vidéki rendezvényházban, ahol éppen összeházasodott anyakönyvvezető előtt az üzletkötő és szállító, egyébként nagyon kedves Gergővel, aki a bemutatkozásában lassított felvételben megtekint egy lime-ot. Bogi a műsor egy adott pontján annyira maga alatt van, hogy az egyik szakértő egy külön leülést is kérvényez tőle, hogy átbeszéljék, mi minden történt vele. Nem ő az egyetlen, aki őszintén beszél a problémáiról, az edző-influenszer Petra többször is említi, hogy bántalmazó kapcsolatban volt, illetve hogy gyerekkorában a testsúlya miatt sokat csúfolták, édesanyja pedig tizenkét éves korában diétára kötelezte.
Megint előreszaladtam. Szóval a bejelentések után a résztvevők a barátaikkal vagy családtagjaikkal elmennek ruhát próbálni, ahol vagy történik valami (a Rádió 1-en műsort vezető Andris például már elkezd flörtölni a stylisttal és reméli, hogy ezt majd a felesége elfogadja), vagy általában nem. A ruhapróba után pedig már belecsapunk a ceremóniába, ahol először a násznép foglal helyet, és elkezdik úgy méregetni egymást, mintha minimum egy ustawkára készülnének, majd megpróbálják kitalálni a rokonság alapján, hogy ki lehet a másik fél. Először a vőlegény érkezik meg, és már önmagában kisüti az érzékelőket az a cringe-mérték, amikor egy vőlegény megpróbál laza lenni egy másik család előtt. Itt már én is inkább próbáltam nem oda nézni, főleg akkor, amikor Laci valami miatt úgy ment végig a násznépen, hogy a pici unokaöccse a karján ült, minden magyarázat nélkül.
A menyasszony később érkezik, addig a vőlegénynek egyenesen előre kell néznie, mintha Lót maga állna az oltárnál. Egy stratégiai ponton megfordulhat és megpillanthatja végre a szakértők választottját, és ebben a pillanatban egyszer még Ed Sheeran is megszólal a hangsávon. Pár perces bájcsevej után mehet a ceremónia maga, ahol kimondják az igent, egymás kezére húzzák a gyűrűt, és onnantól házasok. „Jaj, de pici” – mondja a valami miatt pici dolgokra fixált Csabi, amikor felhúzza a párjára a gyűrűt. Összeházasodni könnyű, elválni nehéz.
„Egészségedre Zsuzsikám, ezért jöttünk” – hörpinti a sörét az egyik rokon a lagzin, aminek sikerült az alapvető, kellemetlen lagzikat még azzal hatványra emelni, hogy egy kereskedelmi tévéműsor számára hozták össze, és látványosan senki sem akar ott lenni. A Házasság első látásra becsületére legyen mondva, hogy az esküvők tényleg minden elemmel rendelkeznek, bár feltételezem a nemzetközi licenc miatt nincsen feleségrablás, cipőből ivás, eladó a menyasszony, töltött káposzta, húsleves, de van pohárcsilingerésre csók, vőfély, esküvői zenekar, illetve egyszer egy meglepetésvendég Király Viktor is, akiről kiderül, hogy a személyi edző Péter jó cimborája. Esküvői fotós is van, sajnálom, hogy a nevüket nem írták ki, mert kíváncsi lennék, ki volt az a fazon, aki Bogitól azt kérte, hogy dobja ki a sonkáit, azaz mutassa meg a lábát.
A lagzi pontosan úgy megy, mint egy átlagos lagzi: mindenki, aki nem érzelmileg érintett, az látványosan halálra unja magát, és másokkal sutymorog a párról. A kivétel az, hogy itt valahogy senki sem részeg, amiről azt hiszem, hogy stratégiai lehetetlenség egy magyar esküvőn. A lagzi vége felé a kereskedelmi tévé szabályai szerint a szereplőket ki kell ültetni egy bevilágított padra egy nyílt térbe, hogy megbeszéljék a tanulságokat, beszéljenek arról, hogy mit éltek át („A csók csak azért csattant el, mert nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát” – mondja az elvárásokról Góbi Hilda), majd elvonulnak a nászéjszakára. Mivel a kereskedelmi tévézés már nem húsz évvel ezelőtt jár, senki sem szexel, de megbeszélik, hogy ki szokott horkolni. A következő reggel ismét a gondolatoké, Hilda egy szelfibottal a kezében ébreszti férjét, és kérdezi, hogy aludt, hogy érzi magát, és így tovább.
Nagyjából ez az a pont, ameddig igazán érdekes a Házasság első látásra, amiből a cikk írásának pillanatában nyolc rész ment le összesen. Pedig a műsornak nincsen vége, kezdődik a nászút, amivel már átcsúszik a nyaralós-utazós műfajba. Aztán a nyolcadik részre folytatódik egy közös, kanapén üldögélős, nyolcfős kibeszéléssel, ami a trashrealityk nagy létszámú, egymásokat ütköztető óbégatásaihoz mutatja az utat, bár idáig még ténylegesen nem jutott el. De ezek már sokkal jobban konstruált keretek, a nonszensz alaphelyzet sokkal jobb táptalaja annak, hogy az emberek ügyetlenül őszinte mondatokat mondjanak. Mint például olyanokat, hogy Peti szerint álszent az, ha valakinek csak a belső számít, neki fontos, hogy „optikailag is legyen szerelmes az ember az adott emberrel, ne csak belsőre” vagy hogy Petra a pszichológusa szerint elég manipulatív ember, de ez nem probléma, csak fogadja el.
Mert azért lássuk be, akármennyire is fel lehet készülve mentálisan (vagy Bogi esetén még úgy sem biztos) erre az egész helyzetre, szürreális lehet ott állni egy magyar szalagos muksó előtt, aki házastársakká nyilvánít minket egy idegennel. A dán eredetinek ez lehet valahol a titka, hogy annyira kifacsart az alaphelyzet, hogy a tévés szereplésekhez létrehozott pajzson is át tud ütni, és még a legprofibbakat is zavarba hozza. Ebből néha ha nem is tartalmas, de szórakoztató tévézés tud kisülni. Már ha szórakoztatónak tartjuk azt, hogy kínunkban néha valahova máshova kell néznünk – én három órányi Házasság első látásra-adást öt óra alatt néztem végig, és nemcsak azért, mert jegyzeteltem közben, hanem mert pihentetni kellett az agyamat a kíntól. Attól függően, hogy mit tartunk ma a kereskedelmi televíziózás szerepének, talán még sikernek is lehet mondani.
A Házasság első látásra első évadja még az RTL-en ment 2017-ben. A mostani, második évad a TV2 műsorán, illetve a TV2Play oldalán követhető.