Mit vár el az ember úgy általában egy filmtől? Alsó hangon nagyjából azt, hogy legyen egy jó története és legyenek benne jó karakterek, aztán ha efölött is van még valami, gondolatiság, dráma, humor, ilyesmi, az már a hab a tortán. Na és mit vár az ember egy Godzilla-filmtől? Erre két válasz lehet: az, hogy az előzőek helyett állati látványos és iszonyú menő, brutális szörnypornót, és az, hogy az előzőek mellett ugyanezt. Na, az új Godzilla-filmet, ami a Godzilla x Kong: Az új birodalom címen fut, szigorúan az első csoportnak, a helyett-pártiaknak ajánlom.
Koherens történet vagy karakterek itt tényleg csak homeopátiás mennyiségben lesznek, de tény, hogy egy csomó bazi nagy szörny változatos helyszíneken és módokon pofozza benne egymást laposra, úgy tízpercenként. Jól néz ki? Igen, határozottan, ha nem is Pacific Rim-szinten extrém menő a látványvilága és hangulata. Kreatívak a bunyók? Igen, néha egészen meglepően azok. Hatásvadász és kiszámítható? Hajjaj, de még mennyire. Film ez egyáltalán? Hát, az minimum kérdéses.
Az új birodalom az öt és feledik epizód a nagy godzillás cinematic universe-ben, a Monsterverse-ben (fél résznek a Monarch sorozatot számítottam be). A gond az, hogy pár film alatt a klasszikus japán Godzilla-mitológia összes ikonikus szörnyét sikerült már elfogyasztani King Ghidorah-tól Mothráig, és Mechagodzillától Rodanig. Plusz ugye ez már a harmadik film, amibe behozzák King Kongot, aki nem eredeti japán, de azért passzol a környezetbe (annyira, hogy egyébként már 1962-ben csináltak Godzilla vs. Kong filmet a japánok, méghozzá hangos sikerrel, bár jogilag nem egészen tisztán, de ebbe most ne menjünk bele).
Akárhogy is, kellett egy új főellenség, akit majd kifiléz a hol egymással, hol egymást segítve verekedő Kong-Godzilla duó. Ez lett King Skar, a magyar szinkronban „sebhelyes király”, egy gonosz óriásmajom, akinek egy egész gonosz óriásmajom-hadserege van. (A gonosz majmokat egyébként onnan lehet felismerni, hogy hajlott a tartásuk, sunyi a tekintetük, csapzottak, és foltokban hullik a szőrük.) És van még egy segítője, aki a trailerekben éppen csak felvillant, szóval nem is spoilerezem el, elég annyi róla, hogy kábé Godzilla-szerű és -kaliberű. A szuperhősös filmekben a főhős általában a saját gonosz tükörképével küzd meg, aki kicsit erősebb nála, csak hát hiányzik belőle a bajtársiasság, az önfeláldozás meg ilyesmik, és ezen bukik el – na, ez a sablon itt is megvan.
A cselekmény, vagyis hát a random pontok közti közlekedés és verekedések nagy része az üreges Föld belsejében játszódik, ezt a korábbi Monsterverse-filmekben már szépen felépítették. Ez a világ egy merő dzsungel, ahol őslények laknak, plusz, ahogy már volt róla szó, óriásmajmok, és persze még valakik, akiknek a megjelenése senkit nem fog különösebben meglepni, de ettől még spoiler, nem is mondom.
Az előző film azzal ért véget, hogy ez Kong birodalma, a felszín meg Godzilláé, de persze hamar felborul a status quo, mert Godzillának valamiért sürgős lemehetnékje támad. A dzsungeles-őslényes környezet ad egy kis Jurassic Park-os, vagy avatáros ízt az egésznek, de igazából a Godzilla-filmeknek mindig jobban állt a klasszikus, nagyvárosokat leamortizálós felállás. Látványosabb a rombolás is, plusz hangsúlyosabb a fundamentum, hogy helló, ezek akkorák, mint egy-egy felhőkarcoló. Szerencsére a végső nagy leszámolásra már ilyen környezetben kerül sor.
A trailerek eléggé hangsúlyozták Kong kibernetikus fémkesztyűjét, és Godzilla új dizájnját a neonrózsaszínen világító pikkelyekkel; a gyakorlatban ezek leginkább úgy jelennek meg, mint egy videójátékban, amikor találunk valami extra tápot, és ez visszaköszön a karakterünk kinézetén is. De legalább az arra hajlamosak őrjönghettek egy sort a neten, hogy már Godzilla is woke (bár viccelnék, de nem), illetve megágyazott annak a poénnak, hogy
ez tulajdonképpen az Oppenheimer és a Barbie folytatása egyszerre, mert hát radioaktivitást hány és pink.
Ennek azért adjuk meg a pontot.
Vannak aztán persze a szörnyek mellett emberi szereplők is, akikről elsőre azt gondolnánk, hogy egy ilyen filmben abszolút nem fontosak, de paradox módon a Godzilla-, King Kong-, és egyéb kaiju-filmek általában akkor szoktak jók lenni, ha az emberi karakterek jók bennük. Na, hát itt nagyon nem azok. Sőt, igazából az lehetett komoly kihívás, hogy ennyire béna sablonfigurákat írjanak, akikbe még véletlenül se szorul egy pici eredetiség vagy mélység se. Tulajdonképpen az egész forgatókönyv, karakterestül, sztoristul olyan, mint a Dűnében, amikor úgy kell sétálni a sivatagban, hogy semmi ritmus ne legyen a lépésekben, mert azt veszi észre a homokféreg. És hát, nincs is.
Van viszont:
- A kislány, akit misztikus kapcsolat fűz Konghoz, az üreges Föld belsejéhez, meg még egyebekhez is, és az első másodperctől nyilvánvaló, hogy a végén majd ő fog megmenteni mindenkit.
- A nevelőanyja, aki tudós, és a szerepe főként abból áll, hogy ránéz dolgokra, és kikerekedett szemmel azt mondja, „Uramisten!”
- A sármos hippi, aki üzembiztosan megold minden problémát, ami szembejön (és akivel olyan 80-as évekbeli zenék jönnek a soundtrackbe, mint a KISS-től az I was made for loving you, és ez egészen váratlanul jól működik).
- A klasszikus vicces mellékszereplő, aki mellesleg szintén univerzális problémamegoldó, mert lehet hogy konteós félbolond, de mégis okosabb, mint az összes tudós összesen.
- Az arrogáns pilóta, akiről az első tizedmásodperctől nyilvánvaló, hogy ő fog először meghalni.
És így ennyi. Ennyi a film. A többi már tényleg mind szörnypornó és bunyó, ököllel, baltával, százezer foggal és körömmel, sima halálsugárral, fagyos halálsugárral, radioaktív halálsugárral, és leginkább minddel egyszerre. De tényleg jól néz ki, ezt adjuk meg neki, szóval legalább a Pacific Rim 2 csapdájába nem estek bele, ahol még az óriásrobotos zúzást is sikerült elcseszni.
Ja, van még egy cuki mini-óriásmajom is, aki már szerepelt a trailerekben is, és ide a rozsdás bökőt, hogy rá akarják majd építeni a következő folytatást, ahogy az ősklasszikus 1933-as King Kong folytatása is a Son of Kong volt annak idején.
A Godzilla x Kong: Az új birodalom március 28-től látható a mozikban.