Kiírtuk, hogy hova mennénk turnéra, és 24 órán belül ott volt az összes szervező

Egy 11. kerületi gyártelephez érkezünk, ahol nem csak gumis és autószerelő található, de az egyik oldalsó épületben balettstúdió és tornaterem is működik. Mi az egyik üzem felé vesszük az irányt, ahol a vaselemeket daruval mozgató munkások mellett elhaladva egy hosszú folyosólabirintusban találjuk magunkat. Itt az egyik aprócska szoba ajtaját kinyitva egy kész szentély tárul a szemünk elé, a falak tele koncertek plakátjaival, dalok listáival, hangszerekkel, ereklyékkel. Ebben az eldugott zugban zenél a Crippled Fox, amely tavaly Amerikában, Mexikóban, Angliában és Skóciában is turnézott, a kisebb európai körutat és az itthoni koncerteket nem is említve.

A Myspace indította be a megkereséseket

A Crippled Fox 2008-ban alakult, miután Kis G az akkori hardcore punk zenekarában, a Motivationben nem tudta megvalósítani gyorsabb, egyszerűbb ötleteit. Csirkével is a Crippled Fox miatt ismerkedtek meg, őt egy korábbi zenekarának koncertje után szervezte be a zenekarba, az első énekesükkel együtt, 2009 januárjában vették fel az első demójukat.

A Crippled Fox – underground zenekarhoz képest – meglepően nagy nemzetközi sikerét akkor a Myspace alapozta meg. „A Myspace-t nagyon jól testre lehetett szabni, olyan volt, mintha összegyúrnád a Bandcampet, meg a Facebookot, feltölthetted a bulik plakátjait az oldaladra.

Amikor kiraktuk a demónkat, rögtön írt egy kaliforniai, meg egy orosz kiadó, hogy mikor jön ki az első lemez, mert kiadnák”

– idézi a kezdeteket Csirke.

Sok mindennek kellett egybeesnie még a sikerhez, itt érdemes rátérni a Crippled Fox zenéjére. A zenekar egyszerű, de gyorsaságuk miatt mégis technikás gitártémái egyszerre építkeznek a thrash metálból és a hardcore-ból, ám az ilyen zenére használt crossover thrash fogalom az észveszejtő sebesség miatt mégsem annyira találó. Röviden és tömören: a Crippled Foxban hardcore-osok thrash metált játszanak nagyon gyorsan.

Kis G-re és Csirkére a zenei stílusokon kívül a gördeszkázás és a rendszerváltás után beszivárgó amerikai kultúra is nagy hatással volt, bár Kis G árnyalja azért a képet. „Nem mondanám, hogy vonzódom az amerikai kultúrához. De a stílusban, amit szeretek, az amerikai vonal volt a mérvadó. Egészen a 80-as évek végétől, tizenkét-tizenhárom éves koromtól a Suicidal Tendencies, meg a D.R.I. is nagy hatással volt rám. Ehhez az is kellett, hogy éppen jöttünk ki a szocialista rendszerből, és minden, amit először láttam a tévében, az olyan volt, hogy nekem ez kell. A Crippled Fox zenéjében azt akartam elérni, hogy ötvözzünk mindent, amit szeretek. Szeretem a thrash-t, szeretem a hardcore-t, szeretem a punkot, csináljunk belőle valamit egy perc alatt, gyorsan. A külalakkal, a Venice Beach-hangulattal csak újra akartam élni egy picit a gyerekkoromat” – meséli Kis G, aki Csirkét is részben kinézete miatt szúrta ki magának.

„Erre én is teljesen rá tudtam rezegni, én is gördeszkáztam, és azokat a deszkás filmeket néztem, ahol a pálmafák alatt, meg a Los Angeles-i kiszáradt folyómederben deszkáznak az arcok. Nem kellett kétszer mondani” – meséli Csirke, Kis G pedig hozzáteszi, az első élménye a műfajből a Suicidal Tendencies Possesed to Skate számhoz készült klipje volt.

Az első lemezkiadói megkeresések ennek a műfajnak szóltak, a zenekar esztétikája sokakkal rezonált Európa-, sőt világszerte úgy is, hogy a stílus akkor épp nem csúcsidőszakát élte. „Meghívtak minket mindenhova, mi meg csak lestünk. Olaszországba, Belgiumba, Hollandiába, Németországba jártunk át rendszeresen” – mondja Kis G, aki eredetileg dobosként kezdett a Crippled Foxban, de miután hazajött a Motivation délkelet-ázsiai turnéjáról, gitárosként folytatta a zenekarban.

2009 nyarán jött ki az első albumuk, If I Lived in Venice Beach címmel, a lemezbemutató pedig egyben a Crippled Fox első koncertje volt.

Sokan amerikainak hitték őket

A zenekar innentől szinte folyamatosan turnézott, sikerüket a kiadóknál és közönségnél is a kihalófélben lévő műfaj életben tartása alapozta meg, de az is sokat nyomott a latba, hogy a Crippled Fox tényleg mindenhovaelment.

„Mi voltunk azok, akiknek mindegy, hogy mi volt, mentünk és kész”

– emlékszik vissza Csirke a zenekar első turnéira. „Ha valaki Franciaországból, Belgiumból vagy Angliából megkeres minket, hogy játsszunk ott, akkor nekünk útközben is kell találni helyeket, muszáj csinálni pár bulit Szlovákiában, Ausztriában, Németországban.” Általában 21-22 napos turnékra mennek, de volt olyan időszaka is a zenekarnak például 2012-ben, amikor két 14 napos etapot nyomtak le.

„A vicc az egészben az volt, hogy sokan ekkor még azt gondolták, hogy mi egy amerikai zenekar vagyunk, mert hogy Venice Beach-ről énekelünk. Többször el kellett mondani, hogy nem így van. Szerintem ez is kellett a sikerünkhöz, hogy ilyen hangulata volt a zenénknek” – mondja Kis G, mire Csirke is hozzáteszi: „Nem erről énekelnénk, ha ott élnénk.”

Ezt a mennyiségű koncertet sokan nem tudják összeegyeztetni a magánéletükkel, Csirke és Kis G viszont ehhez alakították az életüket. Mindketten szabadúszók, Csirke a rendezvényiparban dolgozik, Kis G jelenleg családfakutatással, könyvírással foglalkozik, és felmenőinek származási helyét kutatja. Mindig szakítanak időt a pihenésre is, ez azért nem az a szint, mint a népszerű zenekarok turistabuszos turnéi: mindent maguknak szerveznek, sokkal kevésbé vannak időhöz kötve, egy-egy turné azért nyaralás is egyben városnézéssel, kirándulással.

A Crippled Fox tagsága viszont sűrűn cserélődött, mert sokan nem tudták összeegyeztetni a magánéletükkel a 20-25 napos külföldi turnékat. De olyan is volt, aki már nem szeretett volna ilyen zenét játszani. Ahogy a srácok fogalmaznak, „ez azért az undergroundban is rétegzene”. Viszont volt olyan is, aki azért csatlakozott, mert turnézni szeretett volna, egy-két körút után aztán távozott a zenekarból.

Egész Olaszországon át követik őket

A Crippled Fox 2008 óta szinte folyamatosan aktív, 2022-ben játszották 300. koncertjüket Párizsban, azóta pedig már a 340.-en is túl vannak. 2015-ben ugyan rövid időre „feloszlottak”, és Kis G akkor nem is tervezett azzal, hogy folytatják. „Jött egy lehetőség, külföldre költöztünk a családommal, ez végül nem jött össze, hamar visszajöttünk, de bennem nem volt az, hogy folytatnám a Crippled Foxt. Jól elvoltam zenélés, koncertezés nélkül.”

A rajongók viszont nem tudták elengedni a zenekart. „Mindig jöttek emailek, hogy van-e még pólónk, nem játszunk-e egy exkluzív koncertet, kimegyünk-e erre a fesztiválra. Másfél évig ez ment, jóformán többen kerestek minket, mint amikor aktívak voltunk.” Végül egy római fesztiválszervező barátjuk megkeresése miatt vállaltak újra fellépést.

Az olaszok amúgy is kiemelkedő Crippled Fox-rajongók, aminek több oka is van. Egyrészt itt ugyanolyan, ha nem nagyobb hagyománya van a hardcore punknak, mint Amerikában, a nyolcvanas, kilencvenes évek óta létezik a színtér, ami Kis G szerint azóta is rendkívül egységes. „Olaszországban nem egyszer megtörtént, hogy ugyanazokkal az emberrel találkoztunk Milánóban meg Rómában is. Többször előfordult, hogy emberek követtek minket.”

A Crippled Fox Nápolytól Milánón és Rómán át az összes nagy-, és több kisvárosban, sőt Szicíliában is játszott, sokat dob a népszerűségükön az is, hogy az ország déli részére viszonylag kevés zenekar merészkedik. „Ez a crossover thrash vonal már a nyolcvanas évek óta létezik ott, volt egy Negazione nevű zenekar, ők ugyanazt csinálták a nyolcvanas években, amit most mi – kockás ing, bandana, Kalifornia-hangulat, és közben ledarálják a fejedet. Ennek ott van kultúrája, mindig van olyan banda, ami ezt a stílust továbbviszi” – magyarázza Kis G.

Come to Brazil!

A zenekar újjáalakulásával indult a Crippled Fox új korszaka 2017-ben. „Amint kiírtuk, hogy Return of the Fox, egyszerűen felrobbant a Facebook-oldalunk, és egyik ajánlat jött a másik után. Onnantól kezdve már csak annyi volt a dolgunk, hogy kiírjuk, hova akarunk turnéra menni, utána 24 órán belül már ott volt az összes szervező a lefixált koncertekkel.”

A következő évben jött a brazil turné, ami a Crippled Fox történetének egyetlen sötét foltja. A szervező, aki megkereste a zenekart, a brazil reptéren közölte, hogy nincs kisbusz, amivel el tudnának indulni, a koncertek közül az első néhányat így távolsági busszal csinálta végig a zenekar. Ráadásul alig voltak a bulikon, mert senki nem hirdette azokat.

„A tizenkét állomásos turnén az ötödik napon végül azt mondta a szervező, hogy ezt nem tudja tovább folytatni, elfogyott a pénze, lelépett, otthagyta a másik két zenésztársát ránk. Kiírtam egy posztot erről az egészről, aminek hatására rengeteg nagy brazil produkciós iroda írt nekünk. Mindenki azonnal bocsánatkérő stílusban válaszolt, és az utolsó pillanatban csináltak nekünk három bulit két napon belül Sao Paulóban.” A fanatikus közönség metróval követte a városon belül a zenekart, az egyik koncert teljes teltház volt, a másiknál egy nagyobb szabadtéri fesztiválon kaptak 25 perc játékidőt, másnap pedig egy külvárosi részen egy gördeszka pályán zenéltek.

„Jó vége lett, ráadásul a zenekar fennállása óta csak ez a brazil turné lett veszteséges. Nem csak mi jártunk így, hanem sokkal nagyobb, világhírű zenekarokat is húztak már le ott úgy, hogy a szervező eltűnt a pénzzel. De nem Brazíliát akarom lehúzni, mindenhol vannak ilyen szervezők” – foglalja össze Csirke a brazil kalandot.

Gépfegyveres rendőrök rájuk keresnek a neten

A Crippled Fox 2019-ben jutott ki az USA-ba, akkor a keleti parton turnéztak, tavaly pedig ennek a szervezője kötötte őket össze egy másikkal, aki segített nekik egy nyugati parti, kaliforniai turné leszervezésében, amivel végül Mexikóba is ellátogattak. Két koncertet játszottak a amerikai-mexikói határ mentén Tijuanában és Tecatéban egy helyi kiadó felkérésére.

„Olyan érzés volt, mintha Európában játszanánk. Hasonló a színtér az olaszokhoz, mindenki nagyon barátságos, mediterrán a fogadtatás” – meséli Kis G, majd azt is hozzáteszi, többen Mexikó különböző pontjairól repültek el megnézni őket, amin csak azért nem lepődtek meg, mert több merch csomagot is küldtek már korábban az országba.

Mexikóban azért szintén történt húzós eset, amikor a rendőrök megállították a zenekar autóját az egyik koncert után. „Gépfegyveres rendőrök kipakoltak minket, kéz a motorháztetőre, mindenünket szétszedték, aztán végül addig csesztettek minket, hogy a végén Csirkének ellopták 40 dollárját. De ez utólag derült ki. Komikus volt az egész. Vettek ujjlenyomatot, átnézték mindenünket, drogot kerestek, aztán a sofőrt félrehívták és ment ez a jó zsaru, rossz zsaru dolog. Neki azt mondták, hogy mi illegális bevándorlók vagyunk, nekünk meg, hogy ő részegen vezetett, mindenkit lecsuknak. Aztán kiderült, hogy egy zenekar vagyunk, ránk kerestek a neten, és elkezdték nézni az Obscene Extreme fesztiválon készült koncertfelvételünket telefonon” – meséli Kis G.

„Elengedtek minket, amikor látták, hogy tényleg egy zenekar vagyunk, de azt nem értették, miért játszunk Mexikóban és miért ingyen. Aztán mikor odaértünk a szállásra, láttam, hogy hiányzik 40 dollár a pénztárcámból. Erre ment ki az egész” – egészíti ki Csirke.

Azért az olasz szervezőket sem kell félteni, előfordult, hogy egy Motivation koncertet egyszerűen elfelejtettek. „Taranto környékén, lent a csizma sarkában, egy olívaültetvény közepén lévő haciendát kell elképzelni, elvileg az volt a koncerthely, varázslatosan nézett ki. Megérkeztünk, kérdezi a szervező, hogy éhesek vagyunk-e? Mondom persze. Közben feltűnt, hogy tök üres az egész hely, nincsen színpad, nincsen semmi. Kérdeztük, hova pakoljuk le a cuccokat? Mutatta, hogy ide-oda, de ő először főz. Jó, és a koncert mikor kezdődik? Erre így néz rám a srác, hogy miről beszélünk, nem holnapután van a koncert? Ők két nappal későbbre szervezték a bulit.”

Szintén Olaszországban, Rómában fordult elő az is, hogy a zenekart a koncert helyszínének mocskos padlóján altatta volna a szervező, ami helyett inkább a kisbuszban alvást választották. A szállás kérdése egyébként is érzékeny pont a kis zenekarok turnéin, Csirkéék erről is meséltek meredek sztorikat. „Franciaországban az egyik helyen kérdeztük a srácot, akinél aludtunk, hogy hol lehet zuhanyozni? Mutatta, hogy ott bent. Benézünk, és látjuk, hogy ki van tépve a zuhany a falból, kérdezzük, hogy ezzel miújság? Mire a full beállt srác németül válaszolt, hogy also? Aztán kiderült, hogy annyi ideig nem fizetett a vízért, hogy a főbérlő kitépte a zuhanyt a falból.” De persze jó tapasztalat is van, előfordul, hogy valaki a közönségből ajánlja fel, hogy altatja a zenekart, az utóbbi időben pedig nem egyszer foglaltak a szervezők hostelt a srácoknak.

Egy alkalommal Nápolyban játszottak egy autószerelő műhely alatti, katakombaszerű helységben,

a koncert szervezőjével pedig csak SMS-ben kommunikálhattak, mert, mint utólag kiderült, körözte a rendőrség.

A szervező a koncert után akarta összekalapozni a közönségtől a bevételt, de addigra mindenki szétszéledt, Csirkéék pedig kaptak 50 eurót, ami körülbelül az odaúton az autópályakapukba bedobált összeget fedezte.

Amerikából viszont jó tapasztalataik vannak, a szervezők már többször turnéztak Európában, ezért tudták, hogy mit „kell” nyújtani egy európai zenekarnak. „Egyszerű dolgokra kell gondolni, mint, hogy kapsz meleg ételt, szállást, rendesen kifizetnek. Ezek néhány helyen nagyon nem alap dolgok” – meséli Csirke.

A tavalyi, nyugati parti turnén szintén minden jól alakult: „Pasadenában egy nappaliban játszottunk, de az ott is illegális, végig körözött a rendőrhelikopter, mert ott elég erős a banda-jelenlét és a rendőrök folyamatosan ellenőrzik, kik gyülekeznek a városban. A szervezőnk mesélte, hogy egy régi zenekarával felléptek egy kerti bulin, ahol elment az áram, és úgy zenéltek, hogy a rendőr helikopter őket világította. Persze egy idő után meg is jelentek a rendőrök, aztán szétzavartak mindenkit.”

A Covid alatt sem álltak le

A Crippled Fox lendületét a Covid sem tudta megtörni. Ekkoriban annyit koncerteztek itthon, mint még soha, vidéken is többször voltak. „Érdekes látni, hogy 2008 óta hogyan változott a közönség is. Az idősebbek eltűntek, és jött egy újabb generáció. Tizenöt-tizenhat éves srácok jöttek oda, hogy most látlak titeket először, mióta van a zenekar?”

A külföldi koncertezés azonban a Covid és a Brexit hatására is jóval költségesebb, nehézkesebb lett a zeneiparban, de a Crippled Foxot ez nem törte meg. „Minden drágult, de ahogy a zenekar is fejlődött, úgy minden más is fejlődött vele. Nem volt probléma azzal, hogyha visszajövünk egy turnéról, akkor vegyünk repülőjegyet egy következő turnéra, és még maradjon is pénzünk. 2017-től emeltünk egy szintet, amivel a bevételünk is emelkedett. Nem is csak mi álltunk erre rá, hanem az újabb szervezők is tettek komolyabb ajánlatokat, amire azt mondtuk, hogy jó, rendben van. Gondolom látták, hogy mennyi helyre megyünk, milyen fesztiválokon játszunk, akkor ez a zenekar valamit tud. Nyilvánvalóvá vált, hogy már másképpen kezelnek minket” – meséli Kis G a zenekar üzleti ügyeiről.

A Brexit miatt is hallottak sztorikat arról, hogyan pakoltattak ki zenekarokat, de a Crippled Foxnak eddig szerencséje volt. „Talán pont a DIY színteret nem érinti annyira ez. Nem nagy busszal megyünk, nincs nálunk olyan szintű merch, amit vámolni kéne. De az is igaz, hogy jellemzően a kisebb zenekarok azok, akiket ellenőriznek a kompnál, mert átmennek, pénzért zenélnek, eladják a cuccaikat, semmi vám, vagy adó, aztán ki is jönnek az országból” – meséli Csirke.

A bizonytalan jövő

A Crippled Fox 15 éve szinte megállás nélkül úton van, több mint 300 koncert van a hátuk mögött, úgy, hogy a civil életük mellett csinálják a zenekart. Kis G többször meg is sérült koncert közben, hol a bokája, hol a térde nem bírta a sok ugrálást. Az interjú előtt nem sokkal a zenekar kirakott egy Facebook-posztot, amiben egészségügyi és személyes okokra hivatkozva egy kivételével lemondtak minden idei koncertet.

„A jövőt most még nem látjuk, az biztos, hogy két kislemezt fogunk még készíteni” Azt túlzás lenne kijelenteni ennyi alapján, hogy a Crippled Fox (újra) feloszlik, de egy biztos, kell egy kis szünet a srácoknak Kis G szerint.

„Egy koncertet fogunk tartani Budapesten majd májusban, de jelenleg most ennyi. Jobb is, hogy most pihenünk egy picit.”